Figyelő, 1998. július-szeptember (42. évfolyam, 27-39. szám)
1998-09-10 / 37. szám
zik. A növényolajiparban például a tavalyi gyenge év után az idén átlagon felüli, 20 százalékos bővülés várható. A mezőgazdasági termeléshez lazábban kötődő alágazatok - például a szesz-, üdítőital- és édesipar - piaca bélés külföldön továbbra is dinamikusan növekszik. A söripar az előrejelzések szerint már az idén kikerülhet a kátyúból. A kivitelt illetően azonban kellemetlen meglepetéseket tartogathat az orosz kormányzat, illetve a környező rendszerváltó országok jó néhány importot korlátozó lépése. A húsexporthoz például az Oroszországban augusztusban bevezetett 3 százalékos pótvám hatását kilogrammonként 10 forintos támogatással kellene ellensúlyozni, amely mintegy 1,5 milliárd forint költségvetési többletkiadást igényelne. Eközben az EU kétszer is emelte a sertéshúshoz adandó exportszubvenciót a FÁK-térségbe. Kilónként 100 forint többlettámogatás kellett volna, hogy a magyar áruk versenyben maradjanak, de a büdzsé mindössze 72 forintot tudott kipréselni. A külpiaci hatásokat is beleszámítva az élelmiszeriparosok az elmúlt esztendei termelés-viszszaesés után az idén 2-4 százalékos ágazati növekedésnél nem számítanak többre, s ezt is keresztülhúzhatja az orosz válság (Figyelő, 1998/36. szám). A pénzügyi folyamatok egyébként nem igazán kecsegtetőek, 1996-97-ben ugyanis az ágazat cégei a jegyzett tőke felélésével ellensúlyozták veszteségeiket, mintegy 40 milliárd forinttal csökkent az ágazat vagyona. Növekedett a feldolgozóipar függősége a kölcsöntőkétől, miközben a nyersanyagszállító szektor kétszer 50 milliárd forint kedvezményes tőkepótló hitelt kapott, de termelése mégsem nőtt. Az élelmiszeripar harmadik éve tartó koncentrációja erősödik, csak a tőkeerős cégek képesek tartósan talpon maradni. A távlatok talán szebb jövőt ígérnek. A termelés 80 százalékát adó, 180 tőkeerős közepes és nagyvállalatból álló élmezőnybe az elmúlt évek során mintegy 200 milliárd forintot invesztáltak a többségében külföldi tulajdonosok. E kör akár alighanem egy azonnali EU-csatlakozás esetén sem jönne zavarba. Az utóbbi négy évben végrehajtott műszaki fejlesztéssel kiváló termékeket képes előállítani a feldolgozóipar; az esetleges belépéssel ehhez a hazainál olcsóbb nyersanyaghoz jutna a közösség egységes piacáról, s az értékesítési korlát, az átlagosan 30 százalékos vám is megszűnne a számára. A csatlakozás előkészítésének legfontosabb feladata a belföldi cégek magyar piaci részesedésének megőrzése lenne. Az életszínvonal növekedésével a jelenlegi 93 százalékos szint bizonyosan lecsökken, ám 80-85 százalékos részesedés megtartása reális cél lehet. A piaci részesedésért vívandó versenyben a jelenleginél nagyobb szerepe lesz az élelmiszerek minőségének, noha az már ma sem rossz. Ezt bizonyítja a belpiacon az import mindössze 7 százalékos aránya, pedig a behozatalnak már nincs adminisztratív akadálya. Még sikeresebb lehetne a magyar élelmiszer, ha a nyersanyagok használati értéke is jobb lenne. Ez azonban - a tejet kivéve - az elmúlt nyolc év során a mezőgazdasági cikkekre nem volt jellemző. Gyenge nyersanyagból pedig csak drágán lehet jó minőségű készterméket előállítani. Mégis, a minőség javítása érdekében egyre több élelmiszer-feldolgozó szerzi meg a minőségbiztosítási tanúsítványokat. Mindez azonban akkor lehetne teljes értékű, ha kiterjedne a nyersanyag-előállításra is, amelynek minősítése még gyerekcipőben jár. Az élelmiszer ugyanis bizalmi cikk, piaci sikereiben a jogrendnek is nagy szerepe van. A német vevő például azért választja a belföldi terméket, mert a mögötte álló jog biztonságot ad arra, hogy ez az élelmiszer nem ártalmas, fogyasztása semmilyen káros következménnyel nem jár, míg más országból származó termékről mindezt csak feltételezhetik. (Például nem tudni, hogy az import ennivaló gén- vagy hormonkezelt, veszélyes szerekkel védett növényekből, állatokból készül- e, vagy sem.) A magyar fogyasztóknál még nem nagyon érvényesül az élelmiszerek kiválasztásánál a nemzeti öntudat, a döntést ma még inkább az ár befolyásolja, ám az életszínvonal emelkedésével ez változhat. Fontos lesz a jogi háttérrel megerősíteni a feketegazdaságból származó, bizonytalan eredetű borokkal, tésztákkal, ólmozott paprikával, ételízesítővel és más hamisított élelmiszerekkel megtépázott hírnevet. Az élelmiszer-gazdaság jövője a szakma szerint most a kormány kezében van. Kérdés, a kabinet a kitartó a jelenlegi termelőközpontú agrárpolitika - s vele az ismétlődő piaci zavarok - mellett, avagy a piacorientált árutermelést választja. A törvénybe is foglalt Nemzeti Agrárprogram és benne az élelmiszer-gazdasági stratégia ugyanis még az előbbi jegyében született. A mezőgazdasági és a feldolgozói lobby kemény harca várható tehát a kormányszakértők meggyőzésében. A termelők a foglalkoztatási és szociális érveket sorolják majd, az élelmiszeriparosok a piaciakat. Hirdetői szerint azonban a piaci forma sem áll szemben a szociális szempontokkal, s a foglalkoztatást is segíti: több adóforintot hoz, ráadásul a kevesebb állami beavatkozás okán eleve olcsóbb, így többet lehet fordítani vidékfejlesztésre, s akár nem mezőgazdasági munkahelyek létesítésére is. ■ NÉHÁNY KIEMELT SZAKÁGAZAT TERMELÉSE* 1998. szeptember 10. JHTelő 23 Partnes in Kieffheid Kereskedelmi Kft. Iroda és raktár: 1097 Budapest, Illatos út 9 Tel.: (06-1) 280-8338 Fax: (06-1) 280-8343 I HOUSE OF I I STAINLESS I Rozsda-, I sav-, hőálló acéltermékek raktárral támogatott kereskedelmei Magyar gazdaság, ágazati tükör: élelmiszeripar