Figyelő, 1998. július-szeptember (42. évfolyam, 27-39. szám)

1998-09-10 / 37. szám

zik. A növényolajiparban pél­dául a tavalyi gyenge év után az idén átlagon felüli, 20 százalékos bővülés várható. A mezőgazdasá­gi termeléshez lazábban kötődő alágazatok - például a szesz-, üdítőital- és édesipar - piaca bél­és külföldön továbbra is dinami­kusan növekszik. A söripar az előrejelzések szerint már az idén kikerülhet a kátyúból. A kivitelt illetően azonban kellemetlen meglepetéseket tartogathat az orosz kormányzat, illetve a kör­nyező rendszerváltó országok jó néhány importot korlátozó lépé­se. A húsexporthoz például az Oroszországban augusztusban bevezetett 3 százalékos pótvám hatását kilogrammonként 10 fo­rintos támogatással kellene el­lensúlyozni, amely mintegy 1,5 milliárd forint költségvetési többletkiadást igényelne. Eköz­ben az EU kétszer is emelte a sertéshúshoz adandó export­­szubvenciót a FÁK-térségbe. Ki­lónként 100 forint többlettámo­gatás kellett volna, hogy a magyar áruk versenyben maradjanak, de a büdzsé mindössze 72 forintot tu­dott kipréselni. A külpiaci hatásokat is beleszámítva az élelmi­szeriparosok az elmúlt esztendei termelés-visz­­szaesés után az idén 2-4 százalékos ágazati növe­kedésnél nem számítanak többre, s ezt is keresztül­húzhatja az orosz válság (Figyelő, 1998/36. szám). A pénzügyi folyamatok egyébként nem igazán ke­csegtetőek, 1996-97-ben ugyanis az ágazat cégei a jegyzett tőke felélésével ellensú­lyozták veszteségeiket, mintegy 40 milliárd forinttal csökkent az ágazat vagyona. Növekedett a feldolgozóipar függősége a köl­csöntőkétől, miközben a nyers­anyagszállító szektor kétszer 50 milliárd forint kedvezményes tő­kepótló hitelt kapott, de terme­lése mégsem nőtt. Az élelmiszer­­ipar harmadik éve tartó kon­centrációja erősödik, csak a tő­keerős cégek képesek tartósan talpon maradni. A távlatok talán szebb jövőt ígér­nek. A termelés 80 százalékát adó, 180 tőkeerős közepes és nagyvállalatból álló élmezőnybe az elmúlt évek során mintegy 200 milliárd forintot invesztál­tak a többségében külföldi tulaj­donosok. E kör akár alighanem egy azonnali EU-csatlakozás ese­tén sem jönne zavarba. Az utób­bi négy évben végrehajtott mű­szaki fejlesztéssel kiváló termé­keket képes előállítani a feldol­gozóipar; az esetleges belépéssel ehhez a hazainál olcsóbb nyers­anyaghoz jutna a közösség egy­séges piacáról, s az értékesítési korlát, az átlagosan 30 százalé­kos vám is megszűnne a számá­ra. A csatlakozás előkészítésé­nek legfontosabb feladata a bel­földi cégek magyar piaci része­sedésének megőrzése lenne. Az életszínvonal növekedésével a jelenlegi 93 százalékos szint bi­zonyosan lecsökken, ám 80-85 százalékos részesedés megtartá­sa reális cél lehet. A piaci részesedésért vívandó versenyben a jelenleginél na­gyobb szerepe lesz az élelmisze­rek minőségének, noha az már ma sem rossz. Ezt bizonyítja a belpiacon az import mindössze 7 százalékos aránya, pedig a be­hozatalnak már nincs adminiszt­ratív akadálya. Még sikeresebb lehetne a magyar élelmiszer, ha a nyersanyagok használati értéke is jobb lenne. Ez azonban - a te­jet kivéve - az elmúlt nyolc év so­rán a mezőgazdasági cikkekre nem volt jellemző. Gyenge nyersanyagból pedig csak drá­gán lehet jó minőségű készter­méket előállítani. Mégis, a minő­ség javítása érdekében egyre több élelmiszer-feldolgozó szerzi meg a minőségbiztosítási tanú­sítványokat. Mindez azonban ak­kor lehetne teljes értékű, ha ki­terjedne a nyersanyag-előállítás­ra is, amelynek minősítése még gyerekcipőben jár. Az élelmiszer ugyanis bizalmi cikk, piaci sike­reiben a jogrendnek is nagy sze­repe van. A német vevő például azért választja a belföldi termé­ket, mert a mögötte álló jog biz­tonságot ad arra, hogy ez az élel­miszer nem ártalmas, fogyasztá­sa semmilyen káros következ­ménnyel nem jár, míg más or­szágból származó termékről mindezt csak feltételezhetik. (Például nem tudni, hogy az im­port ennivaló gén- vagy hormon­kezelt, veszélyes szerekkel védett növényekből, állatokból készül- e, vagy sem.) A magyar fogyasz­tóknál még nem nagyon érvé­nyesül az élelmiszerek kiválasztá­sánál a nemzeti öntudat, a dön­tést ma még inkább az ár befo­lyásolja, ám az életszínvonal emelkedésével ez változhat. Fon­tos lesz a jogi háttérrel megerősí­teni a feketegazdaságból szárma­zó, bizonytalan eredetű borokkal, tésztákkal, ól­mozott paprikával, ételíze­sítővel és más hamisított élelmiszerekkel megtépá­zott hírnevet. Az élelmiszer-gazdaság jö­vője a szakma szerint most a kormány kezében van. Kérdés, a kabinet a kitart­­ó a jelenlegi termelőköz­pontú agrárpolitika - s ve­le az ismétlődő piaci zava­rok - mellett, avagy a piacorientált árutermelést választja. A törvénybe is foglalt Nemzeti Agrár­­program és benne az élel­miszer-gazdasági stratégia ugyanis még az előbbi jegyében született. A mezőgazdasági és a feldolgozói lobby kemény harca várható tehát a kormányszakér­tők meggyőzésében. A termelők a foglalkoztatási és szociális érve­ket sorolják majd, az élelmiszer­iparosok a piaciakat. Hirdetői szerint azonban a piaci forma sem áll szemben a szociális szem­pontokkal, s a foglalkoztatást is segíti: több adóforintot hoz, ráadásul a kevesebb állami beavatkozás okán eleve olcsóbb, így többet lehet fordítani vidék­­fejlesztésre, s akár nem mezőgaz­dasági munkahelyek létesítésé­re is. ■ NÉHÁNY KIEMELT SZAKÁGAZAT TERMELÉSE* 1998. szeptember 10. JHTelő 23 ­Partnes in K­ieffheid Kereskedelmi Kft. Iroda és raktár: 1097 Budapest, Illatos út 9­ Tel.: (06-1) 280-8338 Fax: (06-1) 280-8343 I HOUSE OF I I STAINLESS I Rozsda-, I sav-, hőálló acéltermékek­­ raktárral támogatott kereskedelme­i Magyar gazdaság, ágazati tükör: élelmiszeripar

Next