Figyelő, 1999. január-március (43. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-11 / 10. szám
■ miért vonzóbb megoldás az internetezéshez. Magyar gazdaság gemónia oldására kidolgozott 1996-os Mol-stratégia bevált. A száz százalékban Mol-tulajdonú Moltrade-Mineralimpex Rt.-re hárul a csoporton belül a kőolaj, a motorhajtóanyagok és a fűtőolajok beszerzése. Ulrich István vezérigazgató hangsúlyozza, hogy a Jukosz ma is a fő szállító, ám nem az egyedüli. Hogy pontosan mi is a megoszlás a beszállítók közt, milyen részarányokkal, s mekkora éves és spot (egyszeri) vásárlási arányokkal, az üzleti titok. Az orosz behozatal fedezi ma a kőolaj-feldolgozás túlnyomó részét. Ezenkívül a motorhajtóanyagok 13-17 százaléka, a fűtőolajnak mintegy 40 százaléka (ez utóbbiak nagyobb része osztrák, szlovák és cseh) import. Külső források keresésében tágak a lehetőségek: az Adria és a Barátság áteresztőképessége egyaránt 10-10 millió tonna, s ezek önmagukban is kielégíthetik a honi igényeket. Az idén közel 6 millió tonna kőolaj érkezik Keletről, nagyobbik része éves szerződés, kisebbik fele spot szállítások keretében. Fizikailag rendben van a kapcsolat, az orosz pénzügyi válságból pedig augusztus óta pusztán annyi volt érzékelhető, hogy nehéz helyzetbe kerültek a partnerek. Szeptembertől a Mal ezért előrehozott fizetéssel segítette ezen cégeket, s bár információnk szerint az első őszi hónapban egy hosszabb karbantartás is közbejött a Barátság-vezetéken, nem tapasztaltak szállítási problémákat. A legrosszabb esetben - az orosz relációjú vezeték teljes lebénulása esetén - az Adrián-csőkígyó igénybevételével vásárolhat a Mol-csoport. E vezetéket jelenleg inkább csak elvi lehetőségként kezeli a társaság, hisz legutóbb tavaly márciusban szállítottak rajta kőolajat. „Kizárólag üzletpolitika és ár kérdése, hol vásárolunk” - állítja Mándoki Zoltán, s magánvéleménye szerint nem okozna robbanást az sem, ha a teljes orosz szállítás kiesne. Sőt, akad olyan nézet is, hogy boldogan lépnének az orosz szállítók helyébe mások, éppen a túlkínálat miatt. Tíz éve még 4,5-4,5 milliárd köb AZ UKRÁN FORRÁS Létezik egy ukrán erőmű Burstinban, amelynek több blokkja kizárólag magyar „irányüzemben" dolgozik. Az üzlet működtetője a Kapolyi László vezette System Consulting Rt. A cég szenet vásárol Oroszországban és Ukrajnában, amit Burstinban eltüzel, az áramot pedig Magyarországra szállítja. Az 1992 óta élő együttműködést egy 2015-ig érvényes szerződés szabályozza. „Egyetlen csepp olaj sincs az egészben” - hangsúlyozza Kapolyi László, aki vállalkozóként Magyarország szerepét energiaügyben „híd a két part közt” formában képzeli el. Keleten megtalálhatóak a nyersanyag- és energiahordozó-készletek, Európában pedig jelentős az energia iránti igény. A két fél közötti kapcsolat egy része rajtunk keresztül realizálódhat. Az a mennyiség pedig, amely nem „folyik” tovább, kedvező ára miatt egészséges honi árversenyt generálhat. méterrel részesült az ország földgáz-felhasználásában az import, illetve a belföldi kitermelés. Jelenleg évi 12 milliárd köbméter a teljes hazai igény. Három éve 38,0 százalék, 1998-ban - dacára az enyhe télnek - 38,6 százalék volt a gáz aránya a teljes energiafogyasztáson belül. Az importfüggőség az olajhoz hasonlóan nőni fog, nem lévén elegendő határokon belüli forrás: 2010-re a honi termelés legfeljebb ha az igények 15-17 százalékát fedezheti. Tavaly, előzetes adatok alapján 7,3 milliárd köbméter gáz érkezett az országba a Gazpromtól, az idén 8,2 milliárdra nőhet ez a mennyiség, 2010-re pedig elérheti a 12 milliárd köbmétert. A hazai tárolókban 2,6 milliárd köbméternyi gáz fér el. Zsana II. bővítésének most folyó programja további 700 millió köbméterrel növeli a tárolóteret. A gáztörvény tervezett módosítása pedig az értékesítőktől megköveteli majdan forgalmuk 25 százalékának megfelelő tárolókapacitás kialakítását. S létezik végezetül a Magyar Energia Hivatal gondozta korlátozási terv, amely a földgáz és a kőolaj forráscsökkenésekor fokozatos leállásokat léptetne életbe. A kérdés azért aktuális, mert a Gazprom bejelentette: a következő két-három évben visszafogja kitermelését, tekintettel a csökkenő oroszországi felhasználásra, illetve az általános fizetésképtelenségre. „A termelési szint elegendő az export teljesítésére - igyekszik eloszlatni a félelmeket a Panrusgáz vezetője -, azaz a következő ötven évre a Gazprom-tartalékok bőséggel fedezik a magyar igényeket.” Felvetődik persze a kérdés: megismétlődhetnek-e az 1996 végén történtek, amikor a háztartások igényeinek váratlan és ugrásszerű növekedése miatt a Dunamenti Erőmű nem jutott gázhoz. Az orosz-magyar gázkapcsolatok alapkérdéseire egyébként a kompromisszumkészség a jellemző. A Mal és a Panrusgáz megegyezett arról, hogy közösen lépnek fel földgázeladóként a környező országok piacain. Aláírás előtti állapotban van a hosszú távú szerződés meghosszabbítása újabb tíz évvel. Mihail Rahimkulov mindamellett hozzáteszi: ha mégsem állapodnának meg, később nehezebb lesz ezt megtenni. A Gazprom keletre kacsintgat, Japán, Kína és Dél-Korea felé tervezi vezetékei kiépítését. A villamosenergia-import a parlament döntése alapján legfeljebb az éves felhasználás 15 százalékára rúghat. A törvényhozásban azt követően született ilyen határozat, hogy 1994 végén, az ukrán rendszer szétesésekor a magyar is összeomlás-közeli állapotba jutott. Ez a veszély ma már nem fenyegeti az áramellátást: a nyolcvanas évek végén 11-12 milliárd kilowattórányi volt az import, jelenleg 2,5 milliárd kilowattóra. „Elsősorban keletről vásárolunk, nyugatról túl drága lenne” - válaszolta kérdésünkre Tombor Antal, az Országos Villamos Teherelosztó vezérigazgatója. (A teljes magyar felhasználás 37 milliárd kilowattórányi.) Szállítási gond az elmúlt időszakban nem volt, egykét óráig tartó üzemzavar igen, ám ez legfeljebb az erőművek menetrendjének átütemezését követelte meg. ■ 1999. március 11. 1E felé 19