Figyelő, 2013. október-december (57. évfolyam, 40-52. szám)
2013-10-01 / Különszám - Top200
FIGYELŐ TOP200 BEKÖSZÖNTŐ Nagyjából annyi friss diplomás vándorol ki Nagy-Britanniából, mint ahány egyetemista nálunk azt tervezi, hogy itthon marad minden negyedikük. Ott negyedéig üres a munkaerő-piaci csopor, és már vészharangot kongat a sajtó. Nálunk csupán a negyedéig akarja feltölteni az Y vagy újabban már a Z generáció, de ennek sincs igazán társadalmi visszhangja Az én házam, az én váram mentalitáshoz szokott nemzedékek rezignáltan konstatálják, hogy a fiatalabb korosztályok körében trendi lett a külföld. Kétségtelen, hogy az elit középiskolák végzős osztályaiban lúzernek tekintik azt, aki itthon akar továbbtanulni. Sőt, aki igazán cool, az már a gimnáziumot sem itthon végzi. Ám túlzott leegyszerűsítés lenne pillanatnyi divatként legyinteni arra, ami a lényegét tekintve a hosszabb távúnak ígérkező gazdasági szükségszerűségből, netán kényszerből fakad. Mert miközben az idén ősszel négy év óta először küzdötte le magát az egy számjegyű tartományba a munkanélküliségi ráta (főként persze a közmunkások, valamint a közszférában dolgozók emelkedő számának és nem utolsósorban a külföldön állást vállalóknak köszönhetően), addig a 25 év alattiak körében ez a mutató már átlépte a huszonnyolc százalékot is. Vagyis jó öt százalékponttal magasabb, mint az uniós átlag. A Z generáció tagja külföldre vágyik, mert a barátja is erről beszél, közben pedig azt látja, hogy a bátyja vagy a nővére idehaza egyre feleslegesebbnek érzi magát. Ha azután a kinti képzés mellé egyből külföldi állásajánlat is társul a diploma megszerzése után, akkor a friss végzés nagy valószínűséggel jó időre vagy végleg elveszett a hazai munkaerőpiac számára. A statisztikák szerint az elmúlt három évben meghatszorozódott a tartósan külföldön munkát vállaló magyarok száma. Ne is gondoljunk bele, mi lesz, ha a tendencia folytatódik. Van itt még egy nehezen kibogozható csavar. Több szakmában és ágazatban már most is egyre érzékelhetőbb a munkaerőhiány, ugyanakkor a gazdaság a jelen állapotában nem tud mit kínálni a pályakezdőknek. A cégek többéves tapasztalattal rendelkező munkatársakat keresnek, biztosra mennek. Az iskolapadokból érkezőknek gyakorta nincs hol megtenniük az első lépéseket a munka világában, mert egyre kevesebb idő marad arra, hogy a vállalat foglalkozzon velük. Belépéskor tudni kell a dolgukat. Aligha várható, hogy az elvárások kedvezően változzanak a közeljövőben, mert azt csak egy komfortosabb, ráérősebb gazdasági környezettől lehetne remélni. Legnagyobb vállalataink tavalyi teljesítményéből kiindulva pedig nem ilyen idők jönnek. A TOP200-as körben, amelyet háromnegyedes fölényben a külföldi tulajdonú vállalatok uralnak, a visszafogott fejlesztés, a tőkekivonás és a kivárás határozta meg a 2012-es évet. Olyan tendenciák, amelyek - talán a járműipart leszámítva - nem éppen a tevékenység bővítését vetítik előre. Ha a versenyszféra meghatározó szegmensében ilyen az uralkodó hangulat, akkor a foglalkoztatás bővítését elsősorban az államtól lehet várni idehaza. Meg attól, hogy a szabad munkaerő-áramlás elé továbbra sem gördítenek akadályokat az unió tehetősebb tagállamai.« TÁVOL A JÖVŐ | i- :.r»Lv °gató és j ‘ - " (főagyar Rádió) v i/um -' í/v és: Cikktár _____Iindy Sándor u. 5-7.~ 2 LAMBERT GÁBOR, a Figyelő főszerkesztője 3