Figyelő, 2015. október-december (59. évfolyam, 40-52. szám)

2015-11-19 / 47. szám

TOMPA IMRE BOR­ÚJSÁGÍRÓ, OKLEVELES BORBÍRÁLÓ Világ­borok Igyunk tokajit, nyájas olvasó, mert színesebb és jobb, mint valaha, s nemcsak a világ egyik legszebb borát, a tokaji aszút jelenti, hanem a pezsgőtől (Dereszla, Patrícius) a száraz furminton át a pinot noirig (Sauska, Zwack Izabella) és az eszenciáig (ez az a nektár, ami az aszúszemekbő­l magától kipréselődik az aszúkádban, ilyen íz nincs több a galaxisban) terjed immár a szortiment. T­okaj megváltozott az utóbbi negyedszázad­ban, kisebb-nagyobb mo­dern pincészetek alapultak, autópálya visz Miskolcig, és világszám száraz és édes borok készülnek a csoda­szép tájon. Orosz Gábor munkáin ke­resztül villantjuk fel, milyen Tokaj, mivel ő tipikus mo­dern szemléletű, fiatal bor­mester, s az ő borait rágtuk végig konzekvensen a mi­nap (továbbá, mert nemigen szeret beszélni magáról, no­ha a legjobbak egyike, ezért s azért kevésbé sztárolt taglán, mivel borainak zöme külföldre megy). Orosz is a Mádi Kör tagja, ami helyi önszerveződő civil egyesü­letként alapult a mind jobb minőség, az eredet és tra­díció védelmében. Mád ma már inkább centruma a bor­vidéknek, mint Tokaj, ide áramlik a tőke, pörög az in­nováció, élednek újjá a régi házak-kúriák, egyszóval itt mozdul inkább az élet, mely sokkal pezsgőbb volt a 18. században, mint manapság. Manapság, amikor sötét szegénység nődögél a csil­logó pincék körül, olyan az egész, mint egy tokaji dűlő: a hegyoldal sarában jáspis és obszidián csillog, éles el­lentmondás feszül a veszte­sek lakta sötét, amortizáló­dó, a növekvő etnoszociális problémával terhelt és elöre­gedő utcák, illetve a féldrá­gakő színű, világszínvona­lú, fényesen csillogó pincék között. Orosz 7,8 hektáros kéz­műves mádi műhelyében (szőlői a borvidék és a gala­xis legjobb, végtelenül vál­tozatos talajú vulkáni dű­lőibe kapaszkodnak az Úr­ágyában, a Szent Tamáson, a Királyban, a Betsekben vagy a Nyúlászón) szára­­zak és édesek egyaránt ké­szülnek, a csavarzáras bir­tokbortól a furminton és hárson át az istenbizonyí­ték muskotály aszúig. Egy­szerűbb, zöldarany színű borai is mindig koncentrál­tak, virágosak-gyümölcsö­­sek, ásványosak, és remek sav-cukor egyensúlyt mu­tatnak. Márpedig a pohár­ban, valamint az életben az egyensúly a lényeg, e köny­­nyűnek hangzó, annál ne­hezebben megteremthe­tő állapot. Az édes érinté­sű Betsek száraz Furmint 2011 vagy a virágos-mézes Király Hárslevelű ötezer fo­rint körül érhető el, ennek 2007-es, sőt ezredfordulós változata még szebb, mert él a sava, és a jó tokaji - vala­mint a szépasszonyok - az évekkel mélyül-szépül. A tökéletes 6 puttonyos aszú, mely csak csúcsévekben ké­szül, s 2006-os változa­ta aranyat nyert Bordeaux­­ban, duplaennyibe kerül, de megéri, mert ahogy egy to­kaji borász mondta: amikor az ember megkóstolja, eszé­be jut minden, ami elmúlt.* 66 FIGYELŐ 2015/47.

Next