Figyelő, 2020. április-június (63. évfolyam, 14-26. szám)

2020-05-14 / 20. szám

Megtérüléssel kecsegtet továbbá az új ügyfélkapcsolatok építése, a lojalitás, az erősödő márka­érték. Hiszem, hogy azok a vállalatok, amelyek most valóban ott vannak a nehéz időszakban az ügyfeleik mögött, és bizonyítják rugalmasságukat, megbízhatóságukat, hosszú távú és kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatrendszerre tesznek szert. Tévút lehet ugyanakkor, ha egy vállalkozás túlságosan a pozitív képre és a márkaértékre koncentrál, hiszen így az „igenember” csapdájába esik. Aki mindenkinek meg akar felelni, az végül lehetetlen helyzetben találja magát. A vállalatvezetőknek most jól kell dönteniük a megfelelő stratégia kiválasztásában. Kiemelt terület az erőforrás-menedzsment: hogyan allokáljuk a vállalat erőforrásait? Melyek azok a mindennapi feladatok, amelyeket nem lehet háttérbe szorítani? Melyek azok a fejlesztési vagy egyéb feladatok, amelyek halaszthatók, hogy több erőforrás maradjon az ad hoc innovatív feladatok elvégzésére? Milyen arányban osszuk meg a segítségnyújtással járó munkát és a meg­lévő üzleti feladatokat? Ezeket a kérdéseket mind fel kell tennünk magunknak, és véleményem szerint nem árt alkalmazni egy jól átgondolt arányszámot, legyen ez akár munkaóra, akár lét­szám, akár ezek keveréke. A támogatásoknál általában reaktív módon választunk: annak segítünk, aki hozzánk fordul egy kéréssel. Most sok olyan problémás területet veszünk észre magunktól, amelyekkel kapcsolatban ötleteink támadnak, és proaktívan szeretnénk tenni valamit. Ismét akkor válasszuk ezt az utat, ha valódi, életszerű megoldást tudunk kínálni, ha behatóan ismerjük az adott területet. Érdemes a Pareto-hatékonyság vezérlőelvét követni: mindenki azt végezze, amiben a leghatékonyabb, a legkompetensebb. Avagy a suszter maradjon a kaptafánál. A támogatási stratégia nem veszélyeztetheti a vállalkozás hosszú távú működését. Egy válla­lat alapvetően profitorientált szervezet, amely továbbra is felelősséggel tartozik a munkavállalói és a részvényesei felé. Ezért nem ördögtől való, ha formalizáljuk, hogy milyen alapon döntünk egy társadalmi befektetésről, hol és hogyan segítünk, hogyan választjuk ki a megfelelő partnert. Kétségtelen, hogy a vállalatvezetőkre óriási felelősség hárul. A megfelelő stratégia kiválasztása rugalmas gondolkodást, újszerű problémamegoldást, nyitottságot igényel. Vegyük észre azonban, hogy pont ezek azok a tulajdonságok, amelyek az innovációt, a szervezet dinamikus fejlődését biztosítják. A járvány okozta krízis ezért sok cégnél felgyorsítja a fejlődést, hosszú távon pedig jobb kilátásokkal kecsegtet a válság utáni időszakra nézve. PINTÉR SZABOLCS 2020/20 FIGYELŐ | 31

Next