Figyelő, 2020. április-június (63. évfolyam, 14-26. szám)
2020-05-14 / 20. szám
I GEOPOLITIKA | Az ügy hatalmas port vert fel a közéletben. Clemens Fuest, a befolyásos müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet vezetője egész egyszerűen hadüzenetnek nevezte az alkotmánybíróság döntését. Vítor Constancio, az EKB korábbi portugál alelnöke egy Twitter-üzenetben azt írta, hogy a taláros testület nevetséges különbséget tett a monetáris és a gazdaságpolitika között. A németek döntése az Európai Központi Bank jogi kereteit kérdőjelezi meg - szélesebb nézőpontból tekintve azt veti fel, hogy a tagállamok bíróságai felülbírálhatják az EU legmagasabb ítélkező fórumának a határozatát. „Katasztrófa az egész” - mondta a Wall Street Journalnek Franz Mayer, az Universität Bielefeld jogászprofesz szora. „Teljesen bizonytalan a helyzet, győzött a jogászok egója” - tette hozzá. A déli tagállamok attól tartanak, hogy a német verdikt lehetőséget kínál arra, hogy jogi eljárások induljanak az EKB 750 milliárd eurós új kötvényvásárlási programja (PEPP) ellen. Az esetben az európai szolidaritás hiányának újabb jelét látják. Eddig csak politikai vita folyt arról, hogy a járvány által okozott recesszió gazdasági következményeinek a költségeit milyen arányban viseljék a tagországok - most ez jogi síkra is terelődött. Az EKB segítsége nélkül a spanyol és az olasz állam hitelfelvételi költségei kezelhetetlen szintre emelkednének. ÖT PERC ALATT Christine Lagarde, az Európai Központi Bank nemrég hivatalba lépett francia elnöke közölte, hogy nem tántorítja el a német alkotmánybíróság határozata a kötvényvásárlási program folytatásától. Kijelentette: az EKB független intézmény, amely az Európai Parlamenttől kapja a mandátumát, és annak tartozik beszámolással. A Financial Timesnak név nélkül nyilatkozó igazgatósági tagok szerint így hiba lenne a z. TOVÁBBRA IS ELKÖTELEZETTEK A KÖTVÉNYVÁSÁRLÁSI PROGRAM MELLETT AZ OLASZ PÉLDA A járvány által okozott recesszió hatásainak elhárítására felvett kölcsönök ismét felvetik az eurózóna-tagállamok adóssága fenntarthatóságának a kérdését. Az EKB kötvényvásárlási programja átmenetileg eloszlatta az ezzel kapcsolatos kétségeket - amíg ez a tartozás az intézmény portfoliójában van, a probléma nem válik akuttá. Érdemes ezt egy példán szemléltetni - írja elemzésében Carlo cottarelli, Európa legnagyobb magánegyeteme, a milánói universitá Cattolica del Sacro cuore közgazdászprofesszora. Az olasz államadósság 2014 óta a GDP 135 százaléka körül ingadozik. Az EKB-n kívül lévő állomány 2018-ban a bruttó hazai termék 129 százalékáról 112 százalékra esett - a jegybank arányosan nagyobb értékű olasz kötvényt vásárolt, mint amennyit az adósságfinanszírozáshoz kibocsátottak. Az idén az EKB várhatóan 170 milliárd euróval, a gop 16 százalékával növeli olasz kötvényállományát, ami gyakorlatilag teljes egészében fedezi a 8-10 százalékra várt államháztartási hiányt így a nem a jegybank kezében lévő államadósság-állomány nem bővül. A bruttó hazai termék várható zuhanásával a GDP-arányos ráta persze növekszik, a várakozások szerint 120 százalékra, de ez még így is elmarad a 2014-es szinttől. A gyakorlatban így működik az EKB mentőcsomagja - az olasz példa mutatja, hogy miért nem kell tovaterjedő adósságválságtól tartani. De mi a helyzet akkor, ha újra meglódul az infláció? Jelenleg ennek nem nagyon látszanak a jelei, az ED éledezik a járvány miatt bevezetett korlátozások után, a fogyasztói kereslet megfagyott. Az előző krízissel kapcsolatos tapasztalat az volt, hogy a központi bankok által nyomtatott pénz nem okozott inflációt. Ennek hátterében az állt, hogy a gazdaságba pumpált összegek túlnyomó részét akkor a bankok a saját tőkehelyzetük javítására használták fel - nem hitelezték tovább. Most azonban más a helyzet, az akkoriban szigorított pénzügyi szabályozás nyomán az európai bankrendszer jobb állapotban van. A jegybanki pénzek, az állami segítségnyújtási akciók jelenleg nem a pénzintézeteket, hanem a vállalkozásokat célozzák - egyfajta hiteldömping zajlik. A tankönyvek szerint ha a központi bankok pénzt nyomtatnak, abból előbbutóbb infláció lesz. Továbbá az idén bezuhanó olajárak nagyon alacsony szintű bázist teremtenek a jövő évre, amikor várhatóan visszatér a kereslet az olajpiacon, így egy technikai tényező is hozzájárul majd az inflációs nyomáshoz. Az EKB-nak ebben a helyzetben három lehetősége van arra, hogy mandátumának megfelelően kordában tartsa a fogyasztói árak növekedését. Az első az, hogy egész egyszerűen piacra dobja a nála lévő tagállami állampapír-állományt, így szívja fel (vissza) a rendszerben lévő többletlikviditást. A második az, hogy szigorít a bankok tőkekövetelményein, miként azt 2015 és 2018 között tette. A harmadik pedig, hogy a pénzintézetek likviditási helyzetét húzza feszesebbre, például újra növeli a nála kötelezően elhelyezendő banki tartalékok mértékét, az első megoldás világossá tenné, hogy az eurozóna tagállamai közül néhánynak fenntarthatatlan az adóssága. A második és a harmadik sem járna gazdasági áldozatok nélkül, de legalább nem vezetne kapásból adósságválsághoz. Ilyen értelemben hasonló folyamat zajlik le, mint a 2008-as pénzügyi válság után - a jegybank időt ad a tagállamoknak, hogy fokozatosan csökkentsék adósságrátájukat. A járvány csak nehezebbé tette ezt a feladatot, de nem szüntette meg. FOTÓ: RALPH ORLOWSKI, REUTERS 58 | FIGYELŐ 2020/20