Figyelő, 2020. április-június (63. évfolyam, 14-26. szám)

2020-05-14 / 20. szám

I GEOPOLITIKA | Az ügy hatalmas port vert fel a köz­életben. Clemens Fuest, a befolyásos müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet vezetője egész egyszerűen hadüzenetnek nevezte az alkotmánybíróság döntését. Vítor Constancio, az EKB korábbi por­tugál alelnöke egy Twitter-üzenetben azt írta, hogy a taláros testület nevetséges különbséget tett a monetáris és a gazda­ságpolitika között. A németek döntése az Európai Központi Bank jogi kereteit kérdőjelezi meg - szélesebb nézőpontból tekintve azt veti fel, hogy a tagállamok bíróságai felülbírálhatják az EU legma­gasabb ítélkező fórumának a határoza­tát. „Katasztrófa az egész” - mondta a Wall Street Journalnek Franz Mayer, az Universität Bielefeld jogászprofesz­­ szora. „Teljesen bizonytalan a helyzet, győzött a jogászok egója” - tette hozzá. A déli tagállamok attól tartanak, hogy a német verdikt lehetőséget kínál arra, hogy jogi eljárások induljanak az EKB 750 milliárd eurós új kötvényvásárlási programja (PEPP) ellen. Az esetben az európai szolidaritás hiányának újabb je­lét látják. Eddig csak politikai vita folyt arról, hogy a járvány által okozott re­cesszió gazdasági következményeinek a költségeit milyen arányban viseljék a tagországok - most ez jogi síkra is te­relődött. Az EKB segítsége nélkül a spanyol és az olasz állam hitelfelvételi költségei kezelhetetlen szintre emel­kednének. ÖT PERC ALATT Christine Lagarde, az Európai Köz­ponti Bank nemrég hivatalba lépett fran­cia elnöke közölte, hogy nem tántorítja el a német alkotmánybíróság határo­zata a kötvényvásárlási program foly­tatásától. Kijelentette: az EKB függet­len intézmény, amely az Európai Par­lamenttől kapja a mandátumát, és an­nak tartozik beszámolással. A Financial Timesnak név nélkül nyilatkozó igaz­gatósági tagok szerint így hiba lenne a­ z. TOVÁBBRA IS ELKÖTELEZETTEK A KÖTVÉNYVÁSÁRLÁSI PROGRAM MELLETT AZ OLASZ PÉLDA A járvány által okozott recesszió hatásainak elhárítására felvett kölcsönök ismét felvetik az eurózóna-tagállamok adóssága fenntarthatóságának a kérdését. Az EKB kötvényvásárlási programja átmenetileg eloszlatta az ezzel kapcsolatos kétségeket - amíg ez a tartozás az intézmény portfoliójában van, a probléma nem válik akuttá. Érdemes ezt egy példán szemléltetni - írja elemzésében Carlo cottarelli, Európa legnagyobb magánegyeteme, a milánói universitá Cattolica del Sacro cuore közgazdászprofesszora. Az olasz államadósság 2014 óta a GDP 135 százaléka körül ingadozik. Az EKB-n kívül lévő állomány 2018-ban a bruttó hazai termék 129 száza­lékáról 112 százalékra esett - a jegybank arányosan nagyobb értékű olasz kötvényt vásárolt, mint amennyit az adósságfinanszírozáshoz kibocsátottak. Az idén az EKB várhatóan 170 milliárd euróval, a gop 16 százalékával növeli olasz kötvényállomá­nyát, ami gyakorlatilag teljes egészében fedezi a 8-10 százalékra várt államháztar­tási hiányt így a nem a jegybank kezében lévő államadósság-állomány nem bővül. A bruttó hazai termék várható zuhanásával a GDP-arányos ráta persze növekszik, a várakozások szerint 120 százalékra, de ez még így is elmarad a 2014-es szinttől. A gyakorlatban így működik az EKB mentőcsomagja - az olasz példa mutatja, hogy miért nem kell tovaterjedő adósságválságtól tartani. De mi a helyzet akkor, ha újra meglódul az infláció? Jelenleg ennek nem nagyon látszanak a jelei, az ED éledezik a járvány miatt bevezetett korlátozások után, a fogyasztói kereslet megfagyott. Az előző krízissel kapcsolatos tapasztalat az volt, hogy a központi bankok által nyomtatott pénz nem okozott inflációt. Ennek hátterében az állt, hogy a gazdaságba pumpált összegek túlnyomó részét akkor a bankok a saját tőkehelyzetük javítására használták fel - nem hitelezték tovább. Most azonban más a helyzet, az akkoriban szigorított pénzügyi szabályozás nyo­mán az európai bankrendszer jobb állapotban van. A jegybanki pénzek, az állami segítségnyújtási akciók jelenleg nem a pénzintézeteket, hanem a vállalkozásokat célozzák - egyfajta hiteldömping zajlik. A tankönyvek szerint ha a központi bankok pénzt nyomtatnak, abból előbb­­utóbb infláció lesz. Továbbá az idén bezuhanó olajárak nagyon alacsony szintű bázist teremtenek a jövő évre, amikor várhatóan visszatér a kereslet az olajpi­acon, így egy technikai tényező is hozzájárul majd az inflációs nyomáshoz. Az EKB-nak ebben a helyzetben három lehetősége van arra, hogy mandátumának megfelelően kordában tartsa a fogyasztói árak növekedését. Az első az, hogy egész egyszerűen piacra dobja a nála lévő tagállami állampapír-állományt, így szívja fel (vissza) a rendszerben lévő többletlikviditást. A második az, hogy szigorít a bankok tőkekövetelményein, miként azt 2015 és 2018 között tette. A harmadik pedig, hogy a pénzintézetek likviditási helyzetét húzza fesze­sebbre, például újra növeli a nála kötelezően elhelyezendő banki tartalékok mértékét, az első megoldás világossá tenné, hogy az eurozóna tagállamai közül néhánynak fenntarthatatlan az adóssága. A második és a harmadik sem járna gazdasági áldozatok nélkül, de legalább nem vezetne kapásból adósságválsághoz. Ilyen értelemben hasonló folyamat zajlik le, mint a 2008-as pénzügyi válság után - a jegybank időt ad a tagállamoknak, hogy fokozatosan csökkentsék adósságrátájukat. A járvány csak nehezebbé tette ezt a feladatot, de nem szüntette meg. FOTÓ: RALPH ORLOWSKI, REUTERS 58 | FIGYELŐ 2020/20

Next