Figyelő 9. (1880)
Kisebb közlemények - Balásy Dénes: Régi dalok
Régi napok, régi napok ! Erdély ország s más országok ! Ebben nektek mi hasznotok, Hogy ennyire megcsaltatok. Ifjú voltam gondolatlan, Tréfás, nyájas, nyughatatlan , De ezt mégis hallhatatlan Elszenvedni, vagy méltatlan. Régi dalok. I. Mint pelikán, ki magára Mikor leszáll egy pusztára: Jutok sokszor oly órára Vagyok, magam unalmára. Csuda dolog, meg kell vallni Hogy a világ igy tud csalni: Meg sem tudtam volt gondolni, Hogy igy kelljen meghódolni. Vegyes, a 17 rosabb rendet tartom és követem Nincs mi látatja! Igaz, hogy itt a Metszők Quartéllyán sokat a mit kellene, nem cselekedhetni, alkalmatlanság is van ollyan, ami efféle nyavalyában bajt és hátramaradást okoz. Legfőbb és minden külsőbelső szereknél használatosabb volna a hátgeréncznek végig való dörgölése , de azt magamnak lehetetlen megcsinálni, mással pedig nincs kivel létetni. Ezután való Dieteticum a nyugodalom volna, vagyis a csendesség : már itt ebben sincs módom , otthon pedig még úgy sem. Ez okáért bátorkodom megkérni az Urat, ne sajnáljon egy vagy két hétre nekem Quártélyt adni magánál : még addig megpróbálom az orvosi tudomány erejét, mindent a mit előmber pontig végbeviszek és ha akkor sem érzem osztán semmi foganatját, életem nyakába vetem a gyepfűt s elkészülve ütközöm bele akár mibe, mig belőlem a kevés életerő ki nem fogyatkozik Mivel pedig a téli hidegbe való utazás éppen declaratus ellensége az én nyavalyámnak, kétképpen kívánnám annak mérgétől magamat védelmezni. 1) Egy fedeles tiétát vagy ha az nem volna egy jó ernyős szekeret óhajtanám, ha az Ur értem beküldene. — Tsak ennyit kérek és az Ur többet ne tsináljon — szokása szerint, ha a deretskei kotsisnak örömest megfizetek. Az ülésnek jónak kellene lenni, sőt betegnek valónak. 2) Úgy csináltam ki a Mars utat, hogy mivel a reggeli idő nagyon hideg és ködös, innen 10 órakor indulnánk ki és 12-re Pércsre érnék, ahova már egy kis betegnek való Leves iránt Nótárius uraméihoz ma előre irtam is. Ott 12 óráig nyugodván még nap fennlétével Deretskére bejuthatnék. Ez az én kéntelen kelletlen Plánumom, Édes Barátom ! mellynek végrehajtását tsak az Ur által és az Urnál reménythetvén , bocsásson meg, ha szerfelett való bizodalmam alkalmatlankodássá válik. NB. Elfelejtem, hogy csötörtökön 6-abris volna szándékom kiindulni. Csokonay Mihály m. k. Ezen érdekes levél külső boritékán a következő czím van : Rector Obernyik József urnak tisztelettel. Deretskén.“ A levél fehér papirra, negyedrét alakban összehajtott ívre íratott. A papir meglehetősen elnyűtt, az írás színe is megviselt s vereses, azért azonban a levél igen jól olvasható. Adatok hián nem tudni vajon a levél értelmében Csokonai Derecskére kimehetett-e, vagy aggasztó betegsége miatt benn kellett maradnia. Habár kiment is, állapota nem javulhatott, mert a következő hónapban, azaz 1865. évi január 20-ik napján Debrecenben tüdősorvadásban elhunyt. E levél tehát Csokonai utolsó iratai közül való, mi érdekességét még inkább növeli s épen azért azt hisszük, hogy közzé tételével az irodalombarátoknak kedves szolgálatot teszünk. Hattyuffy Dezső.