Figyelő 23. (1887)

Vachott Sándorné: Rajzok a múltból XXXVII. Petőfi új szerelme

2ככ férjem kedves, nyájas arcát ma is látnám visszamosolyogni, míg Petőfi komoly tekintettel integetett felénk leemelt kalapjával. . . . XXXVII. Petőfi új szerelme. Életünk Tápió-Lápon egy szép álomhoz volt hasonló a kiál­­lott csapások után. — Nyáron át a kertben ligetek­­s erdőcs­­kékben sétáltunk, álmodoztunk, — az őszi idők beálltával, a szo­­bákba szorulva, olvasmányok, zongorázás és rajzolás foglalták el időnket, miután akkoriban még egyetlen egy gyermekünk sem volt, — félretett tanulmányaimat is elővettem, folytatom, hogy el ne maradjak a világtól, plutarchokat olvastam, történeteket tanulmányoztam, egy szóval, férjem útmutatása szerint, komolyabb tárgyakban is igyekeztem minden irányban ismereteket szerezni. Oh ha leírhatnám, milyen enyhén esett a komoly tárgyak után, szépirodalmi kedvencimet is elővenni! Úgy tetszik ma is, midőn amaz időkre visszaemlékezem, mintha nem csak saját nagy költőinkkel, de igen sokat társalogtam volna a külföld azon szellem óriásaival is, kik többnyire még születésem előtt világíta­­nak, mint például lord Byron, Scott Walter, Goethe és Schiller... Arcképét valamennyinek megszerezte számomra férjem, de enyel­­gésből, csak csöndesen bonta ki egyiket a másik után, kíváncsian figyelve arcomat, tekintetemet, hogy mielőtt kimondom, már leol­­vashassa, megfelelőnek találtam-e a halhatatlan művek alkotóinak arcait szellemeikhez. . . . De az olvasás és tanulás mellett, a zongorázásban is sokat gyakoroltam magamat; — férjemnek délutánonként órákig elját­­szottam . — Schubert dalait, Liszt Ferenc által föltéve, különösen kedvelte, s Beethoven ״ Mondschein c sonatáját is Sápon tanultam be kedvéért. — Míg zongorázok, ő föl- s alá sétált a nagy ebédlő teremben, s szívesen hallgatta az akkoriban divatozó Bellini-féle olasz operák dallamait is — s igen gyakran legszebb költeményeit ezen órák alatt gondolta át és fűzte rímekbe, mialatt zongoráztam. De engem is kedves ábrándok foglaltak el, mi alatt férjemnek játszottam, Byron Medorája és Gulnaréja, — Goethe Faustjának kedves áldozata, Margit, — s­igmont kedvese, a bajló Klára, vagy a kis ábrándozó Mignon — Schiller Stuart Máriája s Beatrix, a testvér gyilkosság ártatlan oka, — Scott Walter Luciája és Diannája, Bulwer Alicea és Fannija, Dickens Károly Eszterje és Adája s végre Palzowné Fenrimorja, f­ellebegtek egymás­­után lelki szemeim előtt, s alig vártam, hogy rajztáblához ülhes- Rajzok a múltból

Next