Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)
1834-07-12 / 20. szám
FILLÉRTÁR mindennemű közhasznú ismeretek terjesztésére. Kijön minden szombaton. [Julius’ 12-bén, 1834.] 20.] Zrínyi. Ezredek folytak le, ’s még mindig magában állott Leonidas a’ világ’ történetében, egyetlen remek páldájául a’ hős vitézségnek. Végre ugyanazon isteni felséges látmányt, a’ szabadság’ és honszeretet’ áldozatában magyar hazánk ismételt, azon különbséggel, hogy itten Szolimán szultán hős volt és a’ szerencsének kedvencze, nem, mint amott Xerxes, nők és heréitek közt pályán nevelkedett. Zrínyi’ nemzetsége a’ Szabicsok’ régi származéka valt, kik Béla alatt már Brebiri grófok voltak, ’s utóbb őket a’ magyar királyok, vitéz hűségekben bízva, több ízben horvát tót— és dalmátországi bánokká tevék. 1347. Brebiri gróf György több ajándékok közt Zriny vagy Beriny várát is adományban kapván nagy Lajostól, a’ Brebiri nemzetségnek Zrínyi ágát állapítá. Gróf Zrínyi Miklós, Miklósnak fija, Péternek unokája volt, ki 1483. Modrusnál találta vitéz halálát ; anyja Johanna Torqvata Manlia vala, a’ korbáviai gazdag grófnak, Karlovich Jánosnak leánya. Már gyermekkorában kitüntető Zrínyi azon hősi lelket, melly felséges halálában oly páratlanul dicsőült. Károly leventui méltósággal, hadi paripával és arany lánczal tisztelé az ifjoncznak Bécs’ ostromlásakor kimutatott vitézségét. Zápolyának és nagy szövetségesének, Szolimánnak, háborúskodásában nem vala ostrom , ütközet, és valamire való csata, mellyet Zrínyi hírének emlékévé nem teve. Ily alkalmakban töbnyire az elő’s utóhadat vezérelgeté, a’ szerint, mint itt vagy amott volt nagyobb a’ veszély. A’ könnyű lovasságot, mire a’ magyarnál nem született a’ világon alkalmas!) nemzet, legnagyobb tökélyre képzé ki Zrínyi szűnetleni gyakorlásával, rögtönös munkásságával, találmányos szellemével és fortélyával. Vádoltatói alakja, egész lényére kiömlő elevensége, királyi adakozósága a’ jutalmazásban, részrehajlatlan komolysága a’ büntetésben nem sokára bálványává tevék vitéz hadainak, ’s vezérlete alatt készeknek mutatták magokat a’ lehetetlenséget is megkísérteni. Oly nagy isten tekintete Zrínyinek, hogy a’ pesti huzamos és kétséges ütközetnek 1542. csupán megjelenésével vetett véget. Szolimán szultán negyven esztendei győzedelmeinek Európában, Asiában, Afrikában, most a’ mi teljes elnyomásunkat akára feltenni koronáját; kezében vala már a’ kereszténység’ elő— bástyája keleten ’s nyugoton, Belgrád és Rhódus, kezében magyar hazánk’ nagy része, ’s most ősz korában is hős akart maradni. Megindult Stambulból 1580. júliusban, Sziget lévén vágyainak első czélja, ámbár ha azon tévelygésben nem lettek volna a’ törökök, hogy Zrínyi Bécsben van Maximiliánnal és Svendivel hadfolytatásról tanácskozni, ezen helyet nem fogák ostrom alá venni, oly nagy volt Zrínyinek híre, a’ diadalmasnak. Zrínyi meghalla, hogy Szolimán Belgrádba ért, ’s az előcsapat már Siklósnál sátorozik. Az ellenség’ erejének megtudása, ’s övéinek egy szerencsés kezdettel nagyobb vállalatokra feltüzelése végett válogatott csapatot külde bajnok Alapi Gáspár alatt Siklóshoz, ’s ezen másfél ezer ember 4000 törököt vága le egy zivataros éjszakán, és számos fogollyal, gazdag zsákmánynyal téré meg Szigetre. Szolimán fogcsikorgatva hallá ezt, ’s dühhel iramlott Szigetnek; 85.000 ember nyitá meg előtte a’ véres utat, és Hamzsán bég pécsi basájának ki vala adva a’ parancs, hogy Eszéknél a’ Dráván tizennégy öl szélességű hid legyen kész. De a’ kiáradott folyam háromszor tépte el a’ munkát, ’s a’ nagyurnak béjelentetett az építés’ lehetetlensége; ez mérgében elszakított egy darabot köpönyegéből,s azt irata rá arany betűkkel: „így szól Szoli