Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)

1834-10-25 / 35. szám

1834.) FILLÉRT­ÁR. harmadik hadláb vedig* Aspern és Eszling* közt csatába keveredett a’ franczia vonallal, melly mindkét részről a’ legnagyobb elkeseredéssel folytattatok, de semmi elhatározó következménye s­em vala. Ezalatt előnyomult herczeg Liech­tenstein a’ lovasság’ tartalék részével, a’ fran­czia lovasság pedig ellene szegült. Hihetetlen vitézséggel ’s állhatottal folyt a’ küzdés. Végre visszavonult a’ franczia lovasság, az ausztriai pedig a’ harmadik hadlábhoz csatolódik. Épen oly kevés sikere lett az ausztriai bal szárnyra irányzott ellenségi megtámadásnak, mert ezt a’ negyedik hadláb feltartóztatá, a’ tartalék huszárság pedig veszteséggel véré vis­­­­sza. Még m­estveli 7 órakor 3000 franczia lovag igyekezett a’ harmadik hadláb’ bal szárnya ’s a’ taralék lovasság közt áttörni; de mindkét oldal­ról czélba vétetvén, kénytelen volt hátrálni; egy része ezen csapatnak elvágatott és elfoga­tott. Általában az éj vetett véget ezen vér­fürdőnek. Másnap reggeli 4 órakor újra kezdődött az ütközet Aspern körül, ismét kemény viadal tá­madt, az öldöklés rémületes dühhel folyván vérözönbe fuldokoltatá a’ lehullottakat; mig végre Scharlach megtörd és széjjel véré Napó­leonnak eddig győzhetetlen testőrseregét, ’s ezen nagy pillanatban, mellytől statusok’ és nemzetek’ sorsa elhatározólag függött, a’ gyö­­zedelmet megkezdvén, a’ történetek’ folyamatját Ausztria’ részére hajtá. Elfoglalá Aspern’füstölgő romjait, ’s lángok közepette minden heves meg­támadást visszavere, győzhetetlen vitézséggel őrizvén a’ falut, drágábbat a’ colchisi kincsnél, melly az egész harczmezőnek középpontja vala. A’ két főtábor Aspern és Eszling között a’ síkon nap’ keltétől fogva küzdött. A’ fran­czia nagy csapatokra osztott gyalogság’ előnyo­­mulva állott, és közte a’nehéz lovasság tömegek­be szorítva, iszonyú számmal fedezék homlokát az álgyak és bombák. Az ausztriai részről gróf Bellegarde’ és herczeg Hohenzollern’ ha­ditestei állattok ellent. Ezekhez csatolódik her­czeg Lichtenstein’ tartalék lovassága és számos pattantyusság. Két részről több durrogott 400 álgyunál, a’ szűk helyen kétszeresen gyilkoló­­lag; a’ legvénebb katonák sem emlékeztek ha­sonló tűzre. Buonaparte ellovagolt rendei közt ’s bátorítá harczosait. Károly főherczeg az ausz­triaiak’ merészségét gyulasztatá; maga megra­­gadá a’ már hanyatló Zách osztálynak zászló­ját ’s újra fellelkesíté példájával. A’ körülié voltak többtyire megsebesültek. A’ főherczegnek az a’ szándéka volt, hogy a’ franczia hidat, melly a’ Duna’ jobb partjá­tól Lobau szigetbe vitt, elrontsa. Magdeburg kapitánnyal tehát vízimalmokat és megterhelt hajókat eresztett le a’ Dunán, mellyek a’ hidat széttörök. Ez a’ szerencsés találmány semmi­vé téve a’ főtábor’ közösülését a’ jobbparti tartalékkal, ’s a’ lőszerek’ előhordását meg­­gátlá. Mihelyt megtudák az ausztriaiak ezen vállalat’ elsülését, legnagyobb erővel rohanák meg a’ francziák’ állását reggeli 9 órakor. A’ tüzelés szakadatlanul folyt, ’s a’ gyakran és hirtelen egymást váltogató megtámadások, mind kardal mind bagnéttal, oly erőszakosok valának, hogy a’ hadi történet csak kevés példáját mutathatja. A’ franczia ármada igen szorosan össze nyomatott, ’s állhatatosan vé­delmező magát; de már nem gyözedelemért küzdött, hanem önmegtartásáért és Lobau szi­getbe biztos visszavonulásáért. Ezen vissza­vonulás’ fedezésére Eszling falu’ megtartása szükséges valt; a’ francziák a’ Dunán átkelé­sükben, és kivált az első ütközet utáni éjsza­kán tekintetbe vették ezt. Egész falu sánczok­­kal és árkokkal vétetett volt körül. A’ leégett házak’ falain lövőlyukak csináltattak. A’ hely­ség’ háromemeletü magtára kemény épitményü lévén, belőlröl jól elláttathatott pattantyuval és legénységgel, még a’ fedél is átfuratott lö­­völyukak miatt és oltalomra fordítatott. Kívül­ről sánczal kerítetvén be ezen magtár, mintegy fellegvárát képezte Eszlingnek. A’ negyedik és ötödik ausztriai hadláb már korán reggeltől fogva a’ franczia jobb szárnnyal viadalba ke­veredett, Eszlingnél melly délig tartott. Tizen­két órakor Eszling és a’ magtár megrohanás alá vétetett a’ granatéros tartaléksereg által, melly a’ véres ütközetben kifáradt osztályokat felváltá. A’ legnagyobb hévvel öt rohanást tevének mieink, de minden erőlködés foganat­­lan vala, mert a’ francziák mindent elszántak oly pont’ védelmére , melly ha Aspern után el­veszne , egész ármadások’ tönkre lételét fogá maga után húzhatni. Eszling’ oltalma alatt, ’s egy kis hidsáncczal fedeztetve a’ bal parton.

Next