Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)
1834-10-25 / 35. szám
1834.) FILLÉRTÁR. harmadik hadláb vedig* Aspern és Eszling* közt csatába keveredett a’ franczia vonallal, melly mindkét részről a’ legnagyobb elkeseredéssel folytattatok, de semmi elhatározó következménye sem vala. Ezalatt előnyomult herczeg Liechtenstein a’ lovasság’ tartalék részével, a’ franczia lovasság pedig ellene szegült. Hihetetlen vitézséggel ’s állhatottal folyt a’ küzdés. Végre visszavonult a’ franczia lovasság, az ausztriai pedig a’ harmadik hadlábhoz csatolódik. Épen oly kevés sikere lett az ausztriai bal szárnyra irányzott ellenségi megtámadásnak, mert ezt a’ negyedik hadláb feltartóztatá, a’ tartalék huszárság pedig veszteséggel véré vissza. Még mestveli 7 órakor 3000 franczia lovag igyekezett a’ harmadik hadláb’ bal szárnya ’s a’ taralék lovasság közt áttörni; de mindkét oldalról czélba vétetvén, kénytelen volt hátrálni; egy része ezen csapatnak elvágatott és elfogatott. Általában az éj vetett véget ezen vérfürdőnek. Másnap reggeli 4 órakor újra kezdődött az ütközet Aspern körül, ismét kemény viadal támadt, az öldöklés rémületes dühhel folyván vérözönbe fuldokoltatá a’ lehullottakat; mig végre Scharlach megtörd és széjjel véré Napóleonnak eddig győzhetetlen testőrseregét, ’s ezen nagy pillanatban, mellytől statusok’ és nemzetek’ sorsa elhatározólag függött, a’ gyözedelmet megkezdvén, a’ történetek’ folyamatját Ausztria’ részére hajtá. Elfoglalá Aspern’füstölgő romjait, ’s lángok közepette minden heves megtámadást visszavere, győzhetetlen vitézséggel őrizvén a’ falut, drágábbat a’ colchisi kincsnél, melly az egész harczmezőnek középpontja vala. A’ két főtábor Aspern és Eszling között a’ síkon nap’ keltétől fogva küzdött. A’ franczia nagy csapatokra osztott gyalogság’ előnyomulva állott, és közte a’nehéz lovasság tömegekbe szorítva, iszonyú számmal fedezék homlokát az álgyak és bombák. Az ausztriai részről gróf Bellegarde’ és herczeg Hohenzollern’ haditestei állattok ellent. Ezekhez csatolódik herczeg Lichtenstein’ tartalék lovassága és számos pattantyusság. Két részről több durrogott 400 álgyunál, a’ szűk helyen kétszeresen gyilkolólag; a’ legvénebb katonák sem emlékeztek hasonló tűzre. Buonaparte ellovagolt rendei közt ’s bátorítá harczosait. Károly főherczeg az ausztriaiak’ merészségét gyulasztatá; maga megragadá a’ már hanyatló Zách osztálynak zászlóját ’s újra fellelkesíté példájával. A’ körülié voltak többtyire megsebesültek. A’ főherczegnek az a’ szándéka volt, hogy a’ franczia hidat, melly a’ Duna’ jobb partjától Lobau szigetbe vitt, elrontsa. Magdeburg kapitánnyal tehát vízimalmokat és megterhelt hajókat eresztett le a’ Dunán, mellyek a’ hidat széttörök. Ez a’ szerencsés találmány semmivé téve a’ főtábor’ közösülését a’ jobbparti tartalékkal, ’s a’ lőszerek’ előhordását meggátlá. Mihelyt megtudák az ausztriaiak ezen vállalat’ elsülését, legnagyobb erővel rohanák meg a’ francziák’ állását reggeli 9 órakor. A’ tüzelés szakadatlanul folyt, ’s a’ gyakran és hirtelen egymást váltogató megtámadások, mind kardal mind bagnéttal, oly erőszakosok valának, hogy a’ hadi történet csak kevés példáját mutathatja. A’ franczia ármada igen szorosan össze nyomatott, ’s állhatatosan védelmező magát; de már nem gyözedelemért küzdött, hanem önmegtartásáért és Lobau szigetbe biztos visszavonulásáért. Ezen visszavonulás’ fedezésére Eszling falu’ megtartása szükséges valt; a’ francziák a’ Dunán átkelésükben, és kivált az első ütközet utáni éjszakán tekintetbe vették ezt. Egész falu sánczokkal és árkokkal vétetett volt körül. A’ leégett házak’ falain lövőlyukak csináltattak. A’ helység’ háromemeletü magtára kemény épitményü lévén, belőlröl jól elláttathatott pattantyuval és legénységgel, még a’ fedél is átfuratott lövölyukak miatt és oltalomra fordítatott. Kívülről sánczal kerítetvén be ezen magtár, mintegy fellegvárát képezte Eszlingnek. A’ negyedik és ötödik ausztriai hadláb már korán reggeltől fogva a’ franczia jobb szárnnyal viadalba keveredett, Eszlingnél melly délig tartott. Tizenkét órakor Eszling és a’ magtár megrohanás alá vétetett a’ granatéros tartaléksereg által, melly a’ véres ütközetben kifáradt osztályokat felváltá. A’ legnagyobb hévvel öt rohanást tevének mieink, de minden erőlködés foganatlan vala, mert a’ francziák mindent elszántak oly pont’ védelmére , melly ha Aspern után elveszne , egész ármadások’ tönkre lételét fogá maga után húzhatni. Eszling’ oltalma alatt, ’s egy kis hidsáncczal fedeztetve a’ bal parton.