Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1834-1835 (1. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1834)

1835-01-31 / 49. szám

FILLÉRTÁR mindennemű közhasznú ismeretek■ terjesztésére. Kijön minden szombaton. (Január’ 31-bén, 1035.) Attila. Ezen világhódítónak eredetéről nem egyez­nek meg a’ történetírók, mert a’ görögök Mund­­’uch, a’ honiak pedig Bendegúz’ írjának állítják, kik nem is Attilának nevezik magyarosan, hanem Etelnek ’s az tartják, hogy Nagy-Enyeden született Erdélyben. 434. kezdett uralkodni a’ hunnokon, apja’ testvére Roas, Ruas vagy Ruhás után, lakhelye lévén a’ Tisza ’s Erdély közt, a’ Ma­rostól éjszakra egy nagy kiterjedésű helységben, birtoka pedig a’ régi Dacia. Eleinte megosztá öccsével Bledával vagy Budával az uralkodást,­­s Jr Theodosiust a’ keletrómai birodalom’ csá­szárját adófizetésre alázta. De 444. megölette testvérjét, még pedig úgy látszik, a’ nép’ hely­benhagyásával. Theodosiussal újólag hábo­rúba keveredvén, tartományait pusztította, ’s nagy zsákmánnyal tért vissza. A’ császár tehát követséget küldött hozzá, melly bár­mi feltételek alatt békességre bírja, de ezen követségnek kí­vánt sikere nem lett, mert a’ követség’ tolmácsa száz font aranyon vásárolt egy méregkeverőt, ki Attilát elveszítse, ’s ezt Edekon, ki az undok cselekedetet magára vállalta volt, felfedezte. Theodosius más nagyobb követséget küldött ek­kor, mellynek csakugyan sikerült a’ béke’kiesz­­közlése nagy adó ígéret mellett, mivel a’ nyugoti birodalom’ császárjának III Valentinianus­nak huga Honoria, ki bátyja’ udvarából elutasíta­­tott volt ’s most Konstantinápolyban egy klastrom­ban tartózkodók, alattomban egy gyűrűt küldött neki, ’s azzal magát’ ’s örökségét, a’ nyugo­t birodalom’ felét, Attilának eljegyezte. Már most tehát nyűgöt felé vonta őt vágyódása, ’s megindította seregét 451. és útjában a’ nem­zeteket meghódítván, magával vitte fegyvere­seiket. A’ Rajnához érvén hadával, melly útközben 700,000-r­e szaporodott, átkelt a’ folyamon ’s több helyeket elfoglalt. A’ Galliának éjszaki részét biró frankok’ királya elhalván, örökösei veszekedtek az uralkodáson, Méring a’ kisebbik fiú Aetiusnak, a’ Galliában parancsoló római ve­zérnek segítségével kikelő bátyja Chlodio ellen. Attila azt hirlelé, Chlodio mellett kíván hada­kozni ’s a’ catalaunumi térségen szállott tábor­ba. Aetiussal és társaival hosszas, véres via­dalt tarta­­tt, mellyben Dietrich a’ nyugoti goth­ok’ királya, ki Aetiussal tartott, elesett. Már kezében vala Attilának a’ győzedelem , de Thorismund, Dietrich’ fija, alkonyodás tájban a’ szomszéd tetőkről véletlenül lerohanván, zavarba hozta táborát. Szekerekkel kerítvén azt be Attila, belől nyergeket és minden egyéb hol­mit összehordatott, hogy szerencsétlen esetben táborát felgyújtván, magát embereivel és kin­cseivel együtt tűz által emésztesse el. De az ellenség nem bátorkodván újra megtámadni, hátravonulását megengedte ’s Attila szerencsésen érkezett honjába. Más esztendőben 452. helyre állított sere­gével Olaszországnak indult, világosan azt kí­vánván Valentinianustól, hogy neki mint Konoria’ jegyesének, adja ki a’ birodalom’ felét. Meg­­tagadtatván kívánsága, Alléjának esett, meg­vette és feldúlta, igy bánt több városokkal is, azért Mediolanum, Placentia, Párma ’s egyebek nyílt kapukkal várták; a’ vidéki lakosok pedig elszaladván, a’ tenger’ szigetébe vették magokat, hol Veneczia várost alapiták. Már Róma is rettegő, midőn a’ császártól követség érkeze, mellynek feje I Leo római püspök rá tudta bírni Attilát, hogy nagy summa pénzért lemondana Honomról és annak örökségéről. A’ követség­nek ezen remény feletti foganatjáról azt mond­ják némelly krónikák, hogy midőn Attila a’ követségnek elejébe menne, a’ püspök mellett egy felséges tekintetű tüneményt vett észre ki­­vont kardal fenyegetőleg, melly Sz. Péter apos­49

Next