Fillértár mindennemű közhasznú isméretek terjesztésére 1835-1836 (2. évfolyam, 1-51. szám, Pozsony, 1835)

1835-07-22 / 24. szám

186 Fillértá­r. kényszerítő Schwarzenberg herczeg alatt, úgy az éjszaki tábort a’ svéd koronaörökös alatt. A’ lipcsei nagy napok közelgetvén october’ 16. Mor­mont tábornokon Mökernnél diadalmas erőt vé­ve, ’s már e’ nap Lipcse’ külvárosaihoz nyomult. 18-kan a’ svéd koronaörökössel egyesülvén, nagy része volt az ellenség’ megverésében, 19-kén pe­dig az ő seregei rohantak be legelőször Lipcsé­be. Sajátságos gyorsasága és megtámadás módja már a’ táborozás’ kezdetén ,,Előre marsalll nevet szereztek neki a’ muszkáktól. Ezen időtől fogva ez len díszneve az egész német nemzetnél. 1814 január’ 1. a’ sléziai sereggel, melly most 2 porosz , 2 muszka, 1 heszi és 1 elegyes testből állott, átment a’ Rajnán Kantnál; 17-kén elfoglalta Nancyt, febr. 1. megnyerte az ütköze­tet La Rothiérenél és Paris felé nyomult. Kü­lön vált seregét ugyan visszaveré Napoleon, de azért, noha nagy veszteséggel, Chalonsig vonulást szerze Blücher magának. Ezután átment Soissons­­nál az Aisnen, egyesült az éjszaki táborral, meggyőzte mart. 9. Napóleont Laonnál, ’s ugyan­azon hónap’ végén Schwarzenbergel egyesülve Páris felé nyomult. Montmartrené­ koszorúzta ezen táborozást nagy tettével, és mart. 21. be­ment Francziaország’ fővárosába. Királya a’ wahl­­stadti győzedelem’ emlékezetére wahlstadti her­czegnek nevezé, ahoz illő adománnyal jutalmaz­ván. Angolországban, hová júniusban a’szövet­séges monarchákat követte, lelkesedéssel fogadta a’ nép. Azután jószágain élt Sléziában, míg 1815 ismét parancsnokság bízatott rá. Gyorsan vezeté a’ seregeket Németalföldre. Junius 15 megtá­madta Napoleon, ’s ő másnap elveszté a’ győze­­delmet Lignynél. Lova alá esvén, melly alatta agyon lövetett, élet- és szabadság­vesztés’ ve­szedelmében forga. Ezen szerencsétlen de dicső­séges nap után tűnt még ki csak a’ tábornok’ igazi nagysága. 18-kán az elválasztó pillanat­ban érkezett meg a’ csatamezőre, hátba és oldal­ba véve Napóleont és Wellingtonnál együtt kivivá a' nagy Waterlooi ütközetet. Az ajánlott fegy­­v­­erszünetet el nem fogadá, Párisi megadásra kényszerűé, ’s ezen fővárosnak második bevéte­lekor hathatósan ellene volt a’ kímélésnek. Újabb érdemeiért III Fridrik Wilhelm egy saját rend­jellel jutalmazta meg, egyedül az ő számára rendelvén azt, minthogy már minden fennlévő rend­nek birtokában vala. Ezen uj disztel egy vas kereszt vala arany sugárokkal körülvéve. A’ párisi béke után visszavonult jószágaira. Aug. 1819 mint a’ katzbachi győzedelem’ évnap­­ján Rostokban, születéshelyén is különös tiszte­let létetett az ősz bajnoknak honfiai által, a’ meklenburgi országos rendek’ határozatára még életében emlék emeltetvén neki, mellyet Schadow készített Berlinben. Ezen emlék érckből öntött óriási képét ábrázolja Blüchernek egy magas ta­lapon finomult pallérozott gránitból. A’ rendek ez alkalommmal számára vert emlékpénzel is megtisztelék. Egy másik emlék Boroszlóban a’ nagy pia­­czon emeltetett neki sléziai gyűjtemények által­ készíté Rauch. A’ mivész belvederi Apolló gya­nánt elöhaladólag ábrázolá a’hőst, azon aláírással: „Istennel, királyért és hazáért*4 . Egy harma­dik emléket, szinte Rauch által, a’ király Berlin­ben emeltetett ön palotája előtt, szép oldalképek­kel. A’ berlini város emlékpénzt veretett Blücher­­re, mellyet 1816 különös küldötség által Karls­­s­orfban átnyujtatott neki. Mai képeink’ egyike azon szívem­elő szempil­­lanatott adja elő, midőn a’ porosz király Károly herczeggel meglátogatá Blüehert septemb. 6-kán halála előtt nehány nappal Kublovicz jószágán Sléziában, hogy búcsút vegyen hű szolgájától. A’ király felszóllítá hogy az orvosok’ tanácsát kö­vesse és háladosságára számot tartson. Blücher, mélyen megilletödve, köszöné a’ királynak iránta mutatott kegyességét, kételkedők meggyógyulásán és nejét­­ ismételve ajánlá. Ezen meglátogatás után álomnemü ’s fájdalmatlan lón állapotja, ereje látszólag fogyott, és sept. 12-kén halt meg majd egészen 77 esztendős korában. Másik képünkön Blücher’ emlékei egyikét szemléli az olvasó. (Folytatása következik.­) A’ kis varangyok. A’ törökséggel küzdés a’ magyar földön nem méltatlan ellenképe túl a’ pyrenéi félsziget’ küz­désének az arabsokkal, csak hogy a’ török az emberiség’ előmenetelének sokkal nagyobb ellen­sége volt, mert minden talpalattnyi föld, melly hazánkból elveszett, a’ barbarismus’ igájába gör­nyedt , de a’ Tajónál remekmiveket hagytak az arabsok. Azon korból egy név fénylik a’ magyar történetben , a’szigeti hősé, ki annyira pusztítá a’ nagy Szolimán’ tenger táborát maroknyi népé­vel , hogy a’ nagyúr békességet könyörgött, míg haltjait eltemetheti, hogy a’ pestis még jobban ne pusztítsa seregét mint Zrínyi; szive pedig meg­hasadt bosszújában és szégyenében , ’s utána 18 szultán között alig volt kettő győzedelemhez szokott, ’s alig volt három bátor katona. Ezen tekintetben is nagy jelentésű tehát Sziget, mert

Next