Filmkultúra, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Balogh Béla és a szentimentalizmus Balogh Béla, tekintélyes magyar rendező, 1924- ben forgatta utolsó magyar némafilmjét. Ezután, annyi más pályatársához hasonlóan, Berlinben nézett jobb munkalehetőségek után. 1927- től két évig a német fővárosban élt, de betegsége, valamint a német nyelvtudás hiánya akadályozta érvényesülését: csak egy német filmet készített, 1927-ben. Idejét „okkult" bölcselkedő könyvek írásával töltötte, szívesen nevezte magát filozófusnak, egyik ilyen művét - „a szerző saját kiadása" - a Filmkultúra 1931. 1. száma hirdeti is: „Veszteglés az ismeretlenben." 1929-ben hazatért, tehát a hangosfilm elterjedése itthon érte, de kedvezőtlen helyzete miatt, és mert itthon sem kapott munkát. 1931- ben feleségével együtt visszautazott Berlinbe, az ott jobb körülmények között élő, forgatókönyveket is író nevelt lányához és sportkarikaturista és sportoló vejéhez. Ismét két évet töltött Berlinben, többnyire betegeskedve. Végül aztán 1935-ben munkát kapott Budapesten. Első hangosfilmje pályájának hagyományaihoz híven gyerektörténet: az Édes mostoha (1935). A film Lakner Artúr, a gyermekszínház-vállalkozó kezdeményezésére jött létre. Az eredeti darab, „regényes gyermekoperett" megjelöléssel 1933. november elsején került színre a Vígszínházban. (A felszabadulás után is felújították: Fővárosi Operettszínház, 1946. márc. 19.) A szerző a film elkészülte után 1942-ben regény formájában is kiadta a történetet. A film forgatókönyvét Lakner Artúr és Kővári Gyula írta. A rendező eredetileg Ruttkai Évát választotta ki a gyermek-főszerepre, a forgatás is vele indult (fotó is van róla), de a kis színésznő a forgatás elején súlyosan megbetegedett, s így esett a választás helyette Pécsi Gizire. Ma már eldönthetetlen, hogy Ruttkai Évával jobb lett volna-e a film, amelynek egyik fő gyengéje éppen a főszerepet alakító kislány zavaróan mesterkélt, kényeskedő játéka. Nyilvánvaló egyébként, hogy az Édes mostoha - az első magyar hangos gyermekfilm - az ekkoriban igen népszerű Shirley Temple-filmek sikerét kívánta megismételni, ám ez, éppen Pécsi Gizi játékának negatívumai miatt, érdemben kevéssé sikerülhetett, bár a film nálunk nagy közönségsikert aratott. A történet: Hargittay báró felesége, egyetlen kislányának, az ötéves Erzsikének édesanyja meghalt. A báró (Páger Antal) keveset tud törődni a gyerekkel, s hiába fogadott mellé egy volt cirkuszost (Gózon Gyula) kertésznek, valójában azonban Erzsike szórakoztatására, annak viccei csak egy-egy pillanatra tudják elfeledtetni a kislánnyal az anyai szeretet hiányát. Az orvos szerint csak egy gyógyszer javíthat a betegeskedő Erzsike kedélyállapotán: egy új anya. A báró tehát nősülésre szánja el magát. Ibolya, a kastélyban afféle házvezetőnői minőségben tevékenykedő vénlány, távoli rokon (Vaszary Piri) magát szeretné nőül vétetni a báróval, így amikor megtudja, hogy Hargittay Pestre utazik új asszonyért, alaptalan feltételezésekkel és rágalmakkal borzolja fel az egész ház hangulatát (miszerint a várható „gonosz mostoha" körmét-száját festő pesti dáma és gyűlöli a gyerekeket), s a kislány lelkét is megmételyezi a „gonosz mostoháról" szóló mesével. Mária azonban, az „édes mostoha", finomlelkű nő, komolyan veszi az anyaszerepet. Ibolya előzetes hírverése viszont megtette a hatását, nem csoda hát, hogy amikor Erzsike születésnapjára meglepetésként megérkezik az új anyuka, a kislány - „nem kell gonosz mostoha" felkiáltással - megrettenve rohan el. Az orvos javaslatára egy ideig nem is viszik haza, így kerül a Jószív Leánynevelőintézetbe, egyetlen felnőtt barátja, a cirkuszos kertész társaságában. A történteket látva Mária is elhagyja a házat, s a báró előtt is titkolva, inkognitóban nevelőnőnek megy abba az intézetbe, ahol Erzsikét elhelyezték. Úgy dönt, hogy csak akkor tér vissza feleségnek, ha sikerült magát megszerettetnie a kislánnyal, ha az elfogadja őt anyjának. Finom pedagógiai módszerekkel, szeretetével, azzal, hogy ráébreszti a gyereket, a „gonosz mostoha"-mese csak előítélet - lassan-lassan el is éri célját, így, amikor Erzsike számára kiderül, hogy „Mária néni az én új anyukám" - boldogan ugrik a nyakába, s ekkor már Ibolya is elfogadja az új asszonyt. A történet leírásából világos, hogy Balogh Béla a felvilágosult, humanista polgári nevelés elveit kívánta népszerűsíteni. Ez az alapszándék azonban teljesen felolvad a szentimentális dramaturgiai hatásokra kihegyezett cselekményépítésben. A kívánt hatás elérésére Balogh Béla szinte minden rendelkezésre álló eszközt bevet. Ezek között feltűnő bizonyos kifejezetten „filmes" formanyelvi eszközöknek a kor magyar film-