Film Színház Irodalom, 1941. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1941-10-31 / 44. szám
IRODALMI VÁLLALAT, AHOL DARABOT ÍR A VEZÉRIGAZGATÓ, AZ IGAZGATÓ ÉS A FŐLEKTOR Vadász utca tizenhat... A kapu alatt hatalmas ládák állnak sorfalat, bennük töméntelen könyv. Bókán vezérigazgató mint egy tábornok lép el a ládák előtt, balján Rónay György főlektor, jobbján Illés Endre igazgató, a két szárnysegéd. A bejáratnál alkalmazottak hadserege üdvözli a Róvai Irodalmi Intézet vezérkarát: »Szebb jövőt!« — »Adjon Isten!« — viszonozzák és gépek ünnepi kattogása közben felvonulnak a második emeletre. Írók arcképei sorakoznak: Alárai, Nyírő, Tamási és egy sarok- Bókay bői félelmetes élethűséggel Kosztolányi ismert bohócos mosolya fogad. A vezérigazgató most mint író lépett a dióbarnaszínű faragványokba burkolt vezérigazgatói szentélybe, már üzemben van a villanykályha, az asztalon három színdarab gépelt példánya: »Hazudj nekem«, irta: Bókay János; »Törtetők«, irta: Illés Endre; »Elvarázsolt éjszaka«, irta: Rónay György. Három szoba egymás mellett, az egyikben Bókay híres színpadi grimaszai születnek, a másik kettőben a színpadi szűzbeszéd dialógusai kerülnek papírra. Nem véletlen, hogy egy házban három darab író dolgozik. A magyar irodalomban talán senki sem viseli annyira a szívén az irodalmi utánpótlás kérdését, mint Bókay. Tekintélyes irodalomirányító helyzetében — előkelő könyvkiadó cég vezérigazgatója! — irodalmi élet és halál osztogatója. Ő inkább az életet választja: mindkét író tőle kapta az inspirációt a darabírásra, mindketten szatírát írtak. Bókay hitvallásának egyik pontja, hogy a színpadi nyelv, bármiről is szól a darab, mndenképpen szatirikus. Ez volt Bókay első gondolata akkor is, mikor irodalmi háztűznézőben voltam vezérigazgatói különítményében, hogy meglátogassam ezt a triászt, melynek vezére így mutatta be munkatársait: — Illés Endrét húszéves korától ismerem, mikor még az Athenaeum lektora voltam és újságírói pályája kezdetén állt. De már akkor annyi hittel, lenyűgöző komolysággal beszélt irodalomról, művészetről, hogy később a Budapesti Hírlaphoz hívtam kritikusnak. Rólam is írt néhány szigorú kritikát, ítélete biztos és könyörtelen. Egyszer, amikor a Budapesti Hírlap főszerkesztője voltam, felkeresett egy neves író, hogy az egy napon bemutatásra kerülő két darabjáról jóakaratos kritikát itassak. Zavarba jöttem, de szóltam Illésnek, aki másnap mindkét darabot levágta. Ez az irodalmi meg nemalkuvás jellemzi darabját is, amelyről legtalálóbban azt mondhatom, hogy mint a Vígszínház igazgatója, irigylem Illés »Törtetők« című darabját a Nemzetitől. — Rónay György az új francia írók vonalán áll, talán leginkább Giraudoux nevét említhetném vele kapcsolatban. A fiatal írói nemzedék legműveltebb, legképzettebb és egyik legtehetségesebb tagja. Darabja különös egyéni művészettel van megírva, a szimbólum iránti erős érzékkel. Sokat várok a bemutatótól. Illés Endre és Rónay György a nyilatkozat közben szobájukban vártak, biztosan pironkodtak volna ilyen velős szembedícsérés miatt. Hiszen még jóformán akkor is zavarba jönnek, amikor vezérükről kell szólniok. Illés Bókay páratlan munkabírásáról, ötletgazdagságáról, baráti készségéről nyilatkozik: — Szinte három lelke van, — mondta Bókayról — egy a vállalaté, egy az irodalomé, egy a barátaié. Rónay György, ez a nagyhajú, mindig elfoglalt ember félkézzel verset ír, félkézzel tanulmánykötetét simogatja, előtte fekszik kétkötetes regényének kézirata, műfordítása. — Bókay ajtaja előtt — szól — megszűnik a rang, mint ahogyan írók között sohasem volt és nem is lehet rangkülönbség. Úgy tekintek rá, mint bölcs és megbízható rokonra, tanácsaival, megértésével, szeretetével támogat. A nyilatkozatok elröppennek a triász tagjai szétszélednek. Bókay kiutalja a kezdő író első honoráriumát. Rónay jelentést tesz egy rossz kéziratról (»Kiadása szóba se jöhet«), Illés pedig laktanyába vonul: katona .... Baráth Ferenc Siemens Super 342 A tökéletes kivitel, tökéletes élvezetet nyújt. EHIZELG-DT SIEMENS RADIO