Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-05-08 / 19. szám
HUNYADY SÁNDOR: MELEGYSZER AZ UDVARLÁSRÓL Az elmúlt héten arról írtam ezen a helyen, hogy a divat forgandósága milyen udvarlási módszert követel napjainkban a férfiaktól. A kis cikkben szó sem volt arról, hogyan udvaroljanak a nők! Holott a témának ez az érdekesebb része. Valóságos újdonság a társadalom fejlődésében. Mert a nők egészen a legutolsó időkig nem udvaroltak. Csak csábítottak. És ez óriási különbség. Az odaliszkok hastáncot jártak a basák előtt. A sellők kifeküdtek a napsütött sziklákra mezítelenül és a hajukat fésülték. A szirének énekeltek. A házikisasszonyok megtanultak főzni, zongorázni és bájosan pirulni, ha a partnerjük tánc közben kissé megszorította a kezüket. Mindenféle ravasz dolgot műveltek, de a viselkedésük alapjábanvéve mégis passzív volt. Kiállítási tárgyak voltak szegény nők. Nem ők választottak, őket választották. Kínálták magukat mindenféle módon, a maguk sütötte kalácstól kezdve, egészen a szemérmes pirulásig. De sorsuk olyan volt, hogy semmiféle aktív mozdulatot nem tehettek a nemek közötti nagy játékban. A helyzet ma gyökeresen megváltozott. Valószínűleg azért, mert a nők is előreléptek kenyérkereső emberéé. Arégi lányi egy helyben ült és szorongva várta, hogy valaki utánanyúljon. Válogatni nem lehetett, kivéve talán a nagyon gazdag, vagy az őrjítően szép lányokat, akik megengedhettek maguknak egy kis affektálást. A »mai lányi bátrabban és szabadabban mozoghat. Cigarettára gyújt és elmegy a fiúja után, akit ő választott ki. Elég kellemetlen, ha a mai lány szegény, vagy nem túlságosan csinos. De csak kellemetlen hiba és nem végzetes baj. Mert a nő mostanában sok hiányt tud pótolni azzal, ha ügyes, mozgékony, ha van tehetsége és egyénisége ahhoz a művelethez, amelyet udvarlásnak neveznek. Meg kell dicsérni a nőket, roppant hamar beletanultak ebbe a férfias mesterségbe. Az eredményeik nem olyan hangosak, mint amilyeneket a sportban értek el, tőrvívásban, úszásban, vagy rúdugrásban. De ezen a téren is megvannak a rekordjaik. Azonban, most veszem észre, hogy még mindig nem próbáltuk megmondani, mi a különbség a csábítás és az udvarlás között. Nos, ha az előbb említett odaliszk hastáncot vonaglik a hasának, az csábítás. De azt hiszem, ha a csinos banktitkárnő hóvirágot vesz az utcasarkon és közben így tervez: »elviszem ezt a csokrot az én cukros kis igazgatómnak« — ez már udvarlás. Ha a kisasszony egy házi estélyen elénekli a zongoránál Solvejg dalát — csábítás. Ha viszont rátelefonál a fiúra és ezt mondja: »kaptam az unokabátyámtól két jegyet a Tábornokhoz, ha akarja, elviszem a színházba« —z udvarlás. A hódítás paszszív tett, az udvarlás csupa cselekvő kezdeményezés, kissé hasonlít a vadászathoz. És ha jól odafigyelünk, azt kell látnunk, hogy ebben a vonatkozásban az ábra nagyon megváltozott. Szinte azt mondhatnánk, hogy a férfiakból lett árucikk, kirakati tárgy. Ülnek a sátorban és lustán várják a jószerencsét. A nők ott sétálnak a vásáron, válogatnak a portékában. Fölvernek egy fiút, jobban megnézik, egy kicsit belé is kóstolnak, aztán visszateszik, hogyha nem ízlik. Helyes ezt Az Isten tudja. A fejlődés, különösen a nagyvárosokban, mindenesetre ilyen irányú, nem lehet vitatkozni vele. Ez is a nők nagy szabadságharcának egyik szakasza. De ha ilyen fontossá vált a nők életében az udvarlás tudománya, felelni illene rá, hogyan udvaroljanak tehát a nők. Azt hiszem ugyanúgy, mint a férfiak. Számukra is a jó színészek »fois« eszközei ajánlatosak. Mert a modern férfi sem bírja az érzelgősséget. Bár lehet, hogy jó, ha a nő egy kicsit vakmerőbbés erőszakosabb. Nem mondom, hogy sürgősen üljenek a kiszemelt legény ölébe, ez csúnya volna. De nem baj, ha világosabb jellel árulják el a tetszésüket. Mivel a férfiak bőre vastag, nehezen értik meg a finom célzásokat. Az elefántról is lehull a sörét, muszáj dum-dum golyóval lőni rája. OPERETTET ÍRTA „HAMVADÓ CIGARETTAVÉG...“ SZERZŐJE Ezen a héten szerzőavatás lesz Budapesten: Hegedűs Tamásnak, a kitűnő fiatal zeneszerzőnek adják elő »Kitty-Kati-Katinka« című operettjét, amelyet Vécsey Leó szövegére írt. A fiatal muzsikus, aki »civilben« hírlapíró és A Mai Nap munkatársa, már több slágerrel szerepelt és volt köztük olyan is, amely a legeslegnépszerűbbek közé emelkedett. Ő komponálta a »Hamvadó cigarettavég« című közismert slágert és régebbi számai közül jól emlékezhetünk a kedves melódiájú tangóra, melynek »Ha a szemébe nézek« volt a címe. — Operettem főszereplője egy fiatal lány, —mondotta nekünk Hegedűs Tamás — akinek édesapja másodszor is meg akar házasodni. A bárókisasszony — mert ez a rangja — nem tűri, hogy színésznő kerüljön a családba és elrohan hazulról. Megtorlásképpen dizőz akar lenni. Persze, végül is minden rendbe jön és a baronessz is férjhez megy. Ezt a szerepet Déry Sára játssza, a mostohamamát Kosáry Emmi alakítja. A színháziak már most dúdolják Hegedűs Tamás új slágerét, amely így kezdődik: »Hányd be a szemed ...« Hegedűs Tamás (Angelo felv.)