Film Színház Irodalom, 1942. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1942-12-18 / 51. szám

ÍRJA: TEMPEFŐI //U . POLGÁRI POLGÁROK A BUDAPESTI NEMZETI SZÍNHÁZ KASSA-DARABJA Krisztinából. * Rendezte: Németh Polgár, a Rákóczi-útról. Irta: Márai Polgár, I. SZÍN. János mester (mézeskalácson műhelyében pépet kavar és figu­rát gyúr belőle). Még mindig nem elég édes — még mindig hiányzik belőle valami! így ál­lok itt, küzdve az anyaggal, mintha a végzet arra rendelt volna, hogy néma szótlanság­ban ... Stilisztika (János felesége jön a piacról): Mit szólsz, János pol­gár­, már megint drágább lett a__ János: Pardon, csak előbb be­fejezem a mondatot!... szótlan­ságban, verejtékem árán álmod­jam életre a szellem röpke bű­báját mely benne szendereg, miként ha az örök Alkotó le­­hette volna oda, égi drágakő gyanánt! Stilisztika (magában): így har­col végzetével szótlanul évek óta! Szavát sem hallom! (Han­gosan.) Férjem,szörnyű baj van: a tatárok megtámadták a vá­rost! János (kavarva): Ha talán egy kis szaharint tennék belé__ Páter Galamb (beront): Já­nos polgár, kapj hamar fegy­verre, aki lelke van, a hitvány törökének, megtámadta a várost, ki kell irtani az irmagját is! így szól a béke embere! János: Még egy kis szegfűszeg­gel ízesítem talán ... (Tovább kavar és gyúr.) Dilis polgár (kitépett félszemét kezében hozva): Ide nézzen Já­nos polgár, mit tett velem a la­banc, aki városunkat szorongatja! Rend is így jár, ha izibe­ nem fogunk hozzá a hajerdőhöz! János: Hogy ez milyen nehéz egy kavarás sohasem hittem vol­na! (Eszmélve.) Hogy baj van, azt mondjátok? Csináljátok nél­külem, polgárok, nekem más a hivatásom, én mézeskalácsot gyártok! Végzem a dolgomat! Hárman szép szabályos sor­­ba állanak, úgy ismétlik­: Azt mondja, csináljuk nél­küle! — Nélküle csináljuk, azt mondja! — Csináljuk, azt mond­ja nélküle! — És elvégzi a dolgát! Stilisztika (egy oldalpilantás­­sal ránéz a pépre): De hiszen ez pont olyan, mint Szimbolika, a nevelt lányom! János, te őt szere... János: Ki ne mondd asszony, titkomat! Ebben a darabban nem mondanak ki semmit egészen! Hadd törje a fejét a Néző polgár is egy kicsit! Ám menjetek véres megért­e vonásainak harmo­nikus­­épsége, arcbőrének üdesége, hogy lefekvés előtt rövid háromperces szépség­ápolást végezzen?... Igen! A napközben agyonfárasztott bőr frissíílés után vágyik­ munkátokra. Én maradok. És kavarok. I­ SZÍN. (Ugyanott, másnap. Minden ugyanolyan. A férfi kavar, az asszony némán szenved.) Stilisztika: Minél tovább néz­lek, János polgár, annál inkább hiszem, hogy te a gyámlányodba vagy szerelmes! János: Persze, hogy szerelmes vagyok! De ezt nem szabad tud­nod, azért nem mondom meg ne­ked. Még nagyobb baj volna, ha Szimbolika megtudná! Ha pél­dául most itt állana a hátam mögött, megcsiklandozná a füle­met. Szimbolika­­vérvörös körmök­kel és hosszú cigarettaszipkával, ami azonban üres, mert a do­hányzást még nem találták fel; János háta mögé áll és megcsik­landozza a fülét): Kicc-kicc! Stilisztika: Egy polgár fele­sége ilyenkor megy a dolgát vé­gezni. (El.) János: Ki vagy te lány? Szimbolika: Ki vagyok? Tűz! János: Tűz, de hideg! Szimbolika: Jég, de meleg! János: Kicsi, de nagy! Szimbólika: Nagy, de kicsi! János: Fent! Szimbólika: Lent! János: Jobbra! Szimbólika: Balra! János: Fekete! Szimbólika: Fehér! János: Igen! Szimbólika: Nem! János: Szeretlek, de te nem tu­dod! Szimbólika: Te nem tudod, de szeretsz!­­János: Ha tudod, akkor nem! Szimbólika: Ha nem tudod, ak­kor igen! János: Na, miután így tisztáz­tuk a helyzetet, megyek és mégis megvédem a várost! III. SZÍN. (Ugyanott, éjszaka. Stilisztika és öreg dajkája, Okkultika néni té­pést csinálnak. Kint felváltva lé­lekharang, szélzúgás, harangszó, halálhörgés, zápor és mennydör­gés, k­uvikhuhogás.) Stilisztika: Te mindent tudsz, dajka, mondd meg, mikor lesz vége a háborúnak? Okkultika: Ha befejezték... Stilisztika: Mikor fejezik be? Okkultika: Ha végére érnek ... Okkultika: ...Na, de megyek lefeküdni! (Indul.) Szimbólika: Te Itt, asszony­­anyám? Stilisztika: És te, leányom? Szimbólika: Értem eljönnek ma ! impreszárló polgár. Gyerünk, leányasszony, gyerünk, a szerző­désit már nem soká tartják fenn kegyednek a veronai Dante bár­­ban. Stilisztika: Te elmész? Szimbólika: Nem, megyek, me­gyek! Csak egy valamit sajnálok it­thagyni... (Odamegy a félbe­maradt mézeskalácsos péphez, megcsókolja, nagyon meghatott hangon.) ... Ezt a tésztát! (El.) Gyilkos polgár (társával be­­ront): Had asszony, még élsz? Stilisztika: Hát egy polgár fe­leségének már semmit sem sza­bad? Miért akarsz megölni aljas pribék? Gyilkos polgár: Mert szeretem a tiszta színpadi helyzeteket! Sza­bad kérnem egy pillanatra! /Udvariasan ledöfi,­­majd a súgó­­lyukba néz be.) Hahó, Súgó pol­gár! .. . Már elszelelt a hitvány! (Felhúzza fehér kesztyűit és a másik Gyilkoshoz.) A kaszinóban találkozunk, polgár! (El.) összes polgárok (betódulnak. Okkultika fogadja őket). Jaj, ké­rem, nincs itthon senki sem, a kisasszony elment dizőznek, a nagyságos asszonyt pedig éppen most döfték le, a gyilkos urak meglógtak. Legfeljebb a lélek van még itthon, mindjárt hívom. (Siri hangon.) Hallod, lélek! — Igenis, kérem, mindjárt jön. János: A Végzet betelt. Se nő, se feleség, sőt mézespép sem, mert a főzőkanállal úgy vágtam pofon Omodé nádort, hogy a fo­gai kön ragadt. (Összetörik.) A két sziámi inkvizitor (ke­zükben a főzőkanállal és egy ki­rályi adománylevéllel): A kanál itt van. Kié? Megjegyzem, a tu­lajdonost kínos halállal húzzuk karóba! összes polgárok (verse­­nyezve): A miénk, az enyém! Közös kanál volt! Kollektív tulajdon! Polgárvagyon! János (nemesen): Nem enged­hetem! A kanál az enyém! (Megdöbbenés.) Inkvizitor: Most jön a vicc: a király mindnyájatoknak ke­­gyelmet ad, mert olyan szépen tudtok lázadni! Pá, pá! (El.) összes polgárok: Mondtuk már, hogy éljen a király? Nem?­ Akkor most mondjuk! (El.) (A színen csak János és Ale­xander Magister maradnak.) Alexander: Mit fogsz most csinálni, János polgár? Tovább keresed a mézeskalács titkát? János: Kiábrándultam, pol­gár! Megyek és elvégzem a dol­gomat! (El.) Alexander (egyre erősbödő orgonazúgás, időnkénti sortü­zek és templomi énekkar zenéje közben előre jön): Betűkben fo­gom felróni emlékét, fekete tin­tával, fehér papírra, hogy lás­sák a népek ... Néző polffár: Na és mi lesz? Mit írsz róla: tragédiát? Alexander: Nem tragédia ez! (Felemelt fővel, reflektorfény­ben.) Több annál! (Halkan, de élesen.) Egy jó darab! (Lassú lépésekkel megindul s eltűnik a »Klasszikus irodalom« felírású ajtóban.) (Függöny) COLD CREAM-bedörzsölésre van szüksége. Pár pillanatnyi kezelésnek már másnap reggel tapasztalhatja remek hatá­sát: a bőrfelület nyugodt, a pórusok kitisztultak, a vonások egészséges, harmoni­kus külsőt mutatnak. Mindez a COLD CREAM eredményei... Pont Magyarországon készült TÖITŐTELEP, VII., D A M J A N IC H­ U ICA 30 Szimbólika, János mester és Stilisztika

Next