Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-02-05 / 6. szám
Ungvári Bizsu. Kérésedet előadtam Födádának. Bármikor jöttök, szívesen meghallgat benneteket. Véleményt is mond, ha kell. Ami Fedádád mértéktelen telefonszenvedélyét illeti, tudok egy remek ellenszert: míg ő telefonál, rágd el a zsanért. Mon-Key és Drótszőrű Balambér. Nem is tudtam, hogy az akácfa utcai kutyák soroksári dialektusban írnak. Leveletek olyan mulatságos, hogy legközelebb leközlöm az egészet. Béby: Házassági ajánlatokkal 1947 áprilisig el vagyok látva. De azért tudomásul veszem a bejelentést- Majd közlöm az iktatószámot Ami kertészeti hajlamodat illeti : öntözd csak tovább szorgalmasan a szőnyeg virágait Zsótér Puszi. Bizony Puszikain, az embernek, illetve a kutyának néha olyan dologba is beleütik az orrát, amihez semmi köze sincs. Például abba a bizonyos esernyő lébe. Paszi. Hallom, megmotoztak és elkobozták az összes bolháidat Borzasztó__ .Margó, azaz Morgó. Ha tekintélyt akarsz magadnak szerezni az embereknél, szögeztess egy táblát a kapura ezzel a felírással: »Vigyázat! Harapós kutyáit Zsolt. Tegnap hallottam a szerkesztőségben, hogy van Pesten egy ember, aki axista galambok mintájára postaapagagájok nevelésével foglalkozik. Ezek a postapapagájok szóbelileg fogják az üzeneteket átadni. Lola. A tetődádád pont olyan elhamarkodva büntet, amint az enyém. Egyik eb, a másik kutya. Miki. Drótszőrű foxi vagy a gazdád kutya-kozmetikus. Szóval téged a gazdád trimmel. Stimmelt Dolly. Meg tudlak érteni, Dollykám. Mivel az idén nem volt elég hóesés, rendeztél egyet a magad szakállára és a hálószobában szétszedtél egy fejpárnát. De a gazdádat is meg tudom érteni, aki nem a sílécet vette elő, hanem a prakkert. MAXI POSTÁJA »Bogár, magyar puli.» Ne szidd a gazdámat, mert igaz ugyan, hogy ő nagyon hirtelen természetű és gyorsabban jár a keze, mint az esze, de azért ő jó hozzám, nincs vele semmi komolyabb baj. De azért nyaralni elmegyek hozzátok, pláne, hogy közlöd velem, hogy egy csomó csontot elástál és meg akarod velem osztani ... »Schöntag Tamás«. A levelezőlapodra rajzolt étvágygerjesztő csontokat köszönöm — de hogyan egyem meg? »Zsuzsa«. Autogrammos fényképet, sajnos, nem tudok küldeni, mert ami volt, azt már mind szétkapkodták. Pláne »Spitz« is vagy! Még ha dakl volnál!... »Tata, Zürich.« Kedves leveled megkaptam, én bizony nem tűrném magaan mellett a konkurrenciát, széttépném a kis törpe papagájt, akármilyen szép zöld is a ruhája. (Bár azt hallom, hogy a törpepagájok nagyon édesek.) Szóval nemcsak én járok színházba. Te is jársz a moziba. Ott még nem voltam. Ha elkerülök Zürichbe. Feltétlenül meglátogatlak, mert őszintén megvallva, a nagy kutyákat nem szeretem, csak a piciket s minthogy írod, hogy Te vagy Zürichben a legkisebb kutya, nagyon is kíváncsi vagyok rád. »Takács Tamás, Tomi, Mátyásföld, Dióssy Lajos u. 11.« A kabátommal az a helyzet, hogy fődládá nem is kabátot, hanem valóságos bundát csináltatott nekem. Éppen olyat, mint az övé, azeletből való. Majd legközelebb bemutatom képben is. Nagyon érdekes, amit arról írsz, hogy főleg kesztyűk, harisnyák és sábak rágásával foglalkozol, de csak akkor, ha tiszta bőr-, gyapjú-, vagy selyemből vannak. Az is új nekem, hogy a kenyérrágásról leszoktál, mert nincs jegyed... Azt nálam sem bánják, ha ugatok valakire, de elrúgni nekem sem szabad mindent. Kávéházban pláne nem! Mulatságos, hogy a kis iskolásgyerek azt kérdezte nagymamádtól, hogy »Mennyibe kerül egy méter ebből a kiskutyából? Hát ilyen buta volt. A családalapítási kérdésben nem tudok tanácsot adni. Pepinka húgom még nagyon fiatal. Ne haragudj, de telefonálni nem fogok, hiába helyeztedkedvesen kilátásba, hogy rögtön ugatni fogsz, mihelyt megszólal a telefon, mert én és fődádá is nagyon utáljuk a telefont, mindig akkor szólal meg, amikor éppen elalszunk együtt és felzavar álmunkból. »Maxi titkos naplója.« A naplóhoz nem tudok hozzászólni, mert kézírást nem olvasunk el, csak gépírást. »Tacsi, Nagyvárad.« Nem kel hencegni azért, mert Te már tizenhathónapos vagy. A két teveszőr takaró, a terítő, a párnák, a női- és férfiruha, valamint a cipők és rengeteg női harisnya, felvágott holminak nagyon szép eredmény. Megértem, hogy a hölgyek nem akarják belátni,hogy mi bizony elrágjuk a pókhálót, amit a lábukon viselnek. A terpentines cipőevést illetően nem vagyunk egy véleményen. Sárgarépát még nem ettem, csirkét pedig nem is láttam még, nemhogy egy néhánynak a torkát elharaptam volna. A pacsa-pacsi nyújtást viszonozom és szeretettel ölellek. »Ifjú Deka Lármás.« Átérzem sorsodat. Bármit is csinálsz, mindenre azt mondják: »Apád karakter volt.* »Apád ezt nem csinálta volna.* »Szegény apádnak a szeme sülne ki, ha ezt látná.* Pláne, hogy kislány vagy és nem férfi. Nem olyan jó dolog kávéházba járni, ne irigyelj. Ott kell ülnöm egész idő alatt fődláda ölében, mert tőlem is rész rí éven veszik, ha idegenek között »láblatlankodom«. Az autószerencsétlenséget nagyon sajnálom, fogadd őszinte részvétemet, írjál máskor is. »Bundás.« Novelládat a kóbor kutyáról nem közölhetjük. »Pintyi Pisti.« Szerencséje, hogy a levélben madár létére magázott és nem tegezett. Vacak madár. Csak nem képzeli, hogy barátkozhatik velem!