Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-02-12 / 7. szám
— Lehet hinni a nőknek? — Hát lehet hinni a férfiaknak? A pasaréti úti Járvor-vállaikapuját snyitó szobalány igazán nem vág »barátságos arcot«, amikor meglátja nálunk a fényképezőgépet. Gyanakodva nézeget és csak akkor derül fel kissé, amikor megmagyarázzuk, hogy a művész úr vár bennünket. Mindjárt meg is kérdezzük, hogy felébredt-e már. — Hogyne, már teljes díszben van. És tényleg. Jávor teljes díszben, barna ruhában, barna-sárgamintás nyakkendőben, utánozhatatlan »Jávormosollyal« fogad. De azért kicsit »prüszköl«. — Jaj, már megint fényképezni akarnak? Megnyugtatjuk, hogy mindössze egy felvételről van szó. Megnyugszik és felkapja kedvenceit, három bűbájos kéthetes tacskókölyköt és rohan ki velük a napsütéses terraszra. A kutyuskák vinnyognak, lehet, hogy ők sem szeretik fényképeztetni magukat? Visszarakjuk őket a kerek virágkosárban, ahol eddig szunyókáltak és Jávor is visszaül a kandalló elé, az asztalhoz, ahol aznapi postáját olvasgatta Huszonöt-harminc levél fekszik az asztalon, fényképet kérnek, szerelmeslevelet írnak, csak egyszer szeretnék látni az életben. Micsoda varázsa van a színésznek ! — Igen, — mondja Jávor — mert minden nőben él egy ábrándkép. Mindenki hordoz magában egy ideált. A színész pedig mindig megszemélyesít valakit és ebben a valakiben látják élni ideáljukat. Ez az a varázs... — Rengeteg levelet kap naponta, úgy-e? Talált-e már köztük olyat, amelyik megfogta, amelyikből igazi érzést olvasott ki? Elgondolkodik, a fiókjához nyúlt és kivesz belőle egy leveleit. — Ezt egy beteg, fiatal lány írta, aki tíz éve fekszik. Küldtem neki egy fényképet. Megköszönte. Ebből a levélből olyan határtalan hála, és Szeretet áradt felém, hogy mélyen meghatott. Olvassák csak el ezt a részletet Olvassuk: Menni kell, mert — mint mondják — nincsen életkedvem, tehát meg kell halnom fiatalon, mielőtt még élhettem volna. És így jött, így talált a fényképe Művész Úr! Amikor megláttam mosolygó arcát, éreztem, hogy szégyelnem kell magam amiatt, hogy így lemondtam az életemről. Köszönöm, hogy megtanított élni, köszönöm, hogy visszaadta a hitemet, mert most, tíz év után, jobban akarok lenni és élni. Igen, akarok, hogy elmehessek Magához. Művész úr, hogy egyszer, csupán csak egyszer láthassam az arcát és megszoríthassam a kezét. — Mi a véleménye a szerelemről ? — Szerelem? Nélküle sóllan az élet. Nagy dolog, már köteteket írtak róla. Én a borhoz szoktam hasonlítani. Amikor új, olyan mint a must, édeskésőbb érés közbeni kicsit keserű, azután megérik, megnyugszik és akkor van igazán ereje. — Hisz az örök szerelemben? — Hajjaj! De mennyire. Hiszem, hogy van olyan szerelem, amikor nem lehet egymás nélkül élni. De ez nem csoda, nemcsak az ember képes örök szerelemre. Nézzük csak a gerlncét. Ha elpusztul a párja, ő is utána pusztul. Vagy a fecske. Vagy a gólya. Ha elvesztik párjukat, nem keresnek másikat maguknak. — Lehet a színész jó férj? Felugrik és nagy tűzzel magyarázza: — A legjobb férj mindig a színész. Minden színésznek meg kellene nősülni, hogy legyen valaki, aki kiegyensúlyozza bolondságait. Hiszen a művész nem teljesen normális. Tudok példákat is az ideális színészházasságokról Pethes Imre házassága. Gőthék házassága. Hegedűs Gyuláéké és... Jávor Páléké. Na és Philemon és Baucis? Igaz, hogy ők nem voltak színészek... — És mi a Véleménye a nőkről? — Nincs véleményem róluk Olyanok, amilyenek. Amilyennek a jó Isten megteremtette őket Egy biztos: oldalbordából teremtődtek. Mindenesetre irigylem a japán színészeket, ott a női szerepeket is férfiak játsszák. De nincs is soha veszekedés, meg intrika'.. . — Lehet hinni a nőknek? »Visszakérdez«: — Hát lehet hinni a férfiaknak? — Úgy látszik, nincs túl jó véleménye a hölgyekről... Megint egy »Jávor-mosoly« — Hát az úgy van, hogy a férfi szeret a nőkről lóhátról beszélni. Azt hisszük, hogy ez egyike »férfias vonásainknak«. Nem rosszaság, csak egy kis felvágás. — Szóval? — Szeretem a nőket. Igazi barátság csak férfi és nő között lehet. — A közhit azt tartotta eddig, hogy csak a férfi és nő között nem lehet igazi barátság. Csak szerelem. — Dehogynem. Ha a férfi és a nő között barátság fejlődik, az tartós, meghitt, bizalmas, komoly. Nincs benne irigység. Igaz barátok tudnak lenni. — Milyen a női ideálja? — Ideál nincs. Minden nőben más és más az, ami tetszik az embernek. — Mégis, a nőies nő, vagy a modern, férfias tetszik jobban? — Nekem a nő, nő legyen. A kiskutyák sírnak, vinnyognak a kosárban. Jávor rájuk kiált: — Csönd! A hangotokról nem lehet beszélni! A kutyák »visszamuriznak« és végül is ők győznek, hogy inkább mi hagyjuk abba. Faragó Baba