Film Színház Irodalom, 1943. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1943-04-09 / 15. szám
MIT FŐZNEK A SZÍNHÁZAK KONYHÁIN? A budapesti magánszínházak most kapták meg három évre a színházi koncessziókat. (Eddig mindig csak egy évre adták ki az engedélyeket.) Ebből az alkalomból felkerestük a magánszínházak igazgatóit: nyilatkozzanak terveikről , egyúttal vessenek egy kis visszapillantást is az idei szezonra. A hat magánszínház igazgatóinak válasza a következő: HARSÁNYI ZSOLT: A Vígszínháznak nincs programja a sok siker miatt... PÜNKÖSTI ANDOR: Az Irodalom az utolsó években túlságosan differenciálódott... BANKY ELEMÉR: Minden műfajból a legjobbat szeretnénk... A »lakyak« két felvonása alatt sikerült Harsányi Zsolttal néhány percig beszélnünk. — Mondjon valamit igazgató úr a prograimról — Program ! Nincs. — Nincs program! — Nincs. Nem tudom a következő időszakban mi lesz, csak egy bizonyos, hogy a bérlőkkel szemben kötelező darabokat lejátszottak és — ez egyben az egyetlen fix pontja a következő időszaknak — egy operett is sorra fog kerülni. Reméljük, hogy a Pesti Színház, bán Németh Johannaszínművét is be tudjuk mutatni. — Mi az oka, hogy ennyire bizonytalan a legközelebbi jövő? — Tele vagyunk sikerrel. — Mivel indul a következő évad? — Az őszi szezon első darabja valószínűleg Hőnyi Adorján Erzsébet királynéról írt színműve lesz, melynek egyelőre »Fekete liliom« a címe. Utána vagy esetleg Bónyi darabja előtt mutatjuk be báró Wesselényi Miklós művét, melynek ideiglenes címe: *A hajó elindul.« Nemrég kaptuk meg Henry de Montherand »La Reime Morte« (A halott királyné) című darabját és Giono színpadi művét. — Az író szemlével milyen volt a Vígszínház eddigi programja? — Kétségtelen, hogy ha visszatekintek, meg kell állapítanom, hogy eddig három olyan sikerünk volt, amilyenből egy is teljesen kielégítő. Ez a három siker Bourdet: »Esküvő«, Bókay: »Az utód« és Illés: »Méreg« című darabja volt. A Madách Színház igazgatói irodájában kerestük fel Pünkösti Andort, hogy elbeszélgessünk vele a jövő szezon programjáról és az idei évad tanulságairól — Nem a magam dicséretére, de a magyar közönség dícséretére mondom — kezdi nyilatkozatát — hogy megértették tiszta irodalmi törekvéseimet és a közönség mellémállt. Ezzel lehetővé vált számomra, hogy a Madách Színházat továbbra is abba az irányba vezessem, amelyen eddig is haladtam. — Lesz még idén bemutató? — Lehet, nem tudom. A Moliére-daraboknak olyan nagy a sikere, hogy egészen kiszámíthatatlan, mikor kerülhet sor új darabra. — Miben látja a siker titkát? — Az utóbbi években az irodalom túlságosan differenciálódott. Az írók nem tudnak a közönség minden rétegének eleget nyújtani darabjaikban, csak egy kisebb réteget érdekel egy-egy színdarab meséje, problémája. A régiek, az igazi klasszikusok mindenki számára szóltak, általános érdekű problémákat tárgyaltak, így természetes, nemcsak a kiválasztottakat érdekli színdarabjuk. — Első bemutatóm a »Hamlet« lesz, címszerepben Várkonyi Zoltánnal. — És a »Hamlet« után? — A »Rosmereholm« bemutatójára készülök és hogy azután mi lesz, azt még nem tudom. Igen sok darabot fogadtunk el, kitűnő írók munkáit, de hogy milyen sorrendben kerülnek színre, arról még nem tudok nyilatkozni. Bánky Elemér, a Magyar Színház igazgatója így nyilatkozik: — Sajnos nem vagyok egészen illetékes arra, hogy a színház jövő esztendei programjáról beszéljek, ugyanis én a színház gazdasági igazgatója vagyok, a művészeti rész, így tehát a darabok összeállítása, a műsorrend Róbert bátyám feladata, ő azonban most katonai szolgálatot teljesít, a műsor teljes összeállítására a napokban kerül sor, amikor is valószínűleg hazaérkezik szabadságra. Annyit elárulhatok, hogy jónéhány, kitűnő darab fekszik raktáron, modern darabok, klasszikusok. A színház programja mindig az volt, hogy jó előadás keretében jó darabot adjon és ez a program a jövőben sem változik. A távoljövő helyett szívesebben beszélek a közeljövőről, hamarosan bemutatásra kerül Fedők Sári és Buday Dénes »Tábornokné« című darabja. A főszerepet Pedák Sári játssza, mellette Simor Erzsi. A lendületes, kedves darab, amelynek próbái máris nagy gőzzel folynak, egész biztosan nagy sikert arat majd, hisz oly nagy lelkesedéssel és szeretettel készülünk bemutatójára és Fedák annyira szívvel-lélekkel dolgozik érte, hogy ismét annak a bizonyos »Zsazsa-sikernek« kell kirobbannia. — Különben elvünk az, hogy nyilatkozatok helyett inkább cselekedjünk. Tisztában vagyunk az Új Magyar Színház feladatával és ebben a szellemben dolgozunk tovább... így szeretnénk a jövőben is, minden műfajból a legjobbat... VASZARY JÁNOS: Elsősorban magyar szerzőket akarok színrehozni... Vaszary Jánossal az »Egy nap a világ« előadása előtt Miháti Lili öltözőjében beszélgettünk. A népszerű színigazgató az elmúlt szezon tanulságát és jövő terveit az alábbi néhány mondatban közölte velünnk: — Minthogy: 1. a közönség szereti a színházat, 2. méginkább szereti a jó darabot, 3. legesleginkább pedig azt szereti, ha a jó darabokat jó színészek adják elő, ennélfogva e három dologból az következik logikusan, hogy jövőre úgy iparkodom jó színházat csinálni, hogy lehetőleg jó darabokat adok kitűnő színészekkel. — Mégis — faggatjuk — mondja el, hogy mit s kivel fog előadni a jövő szezonban? Vaszary úr Vaszaryné őnagyságára néz, mintha csak tőle akarná megkérdezni hogy elmondjon-e egyet-mást. — Több lekötni darabom van, így például Michel Burán »Barbara« és Paul Gléraldy »Duo« című darabja. De természetesen több magyar szerző műve is szerepel a terveimben. Elsősorban őket szeretném szinrehozni, azt hiszem, ezt mondanom sem kell. Itt közbeszól Muráti: — Egyről tudok. Élénken emlékszem még a Film Színház Irodalomban megjelent interjúra, amely szerint Vaszary János nászajándékul egy »Soha többé ...« című darabot írt feleségének ... — Igen, ez igaz, — bólint Vaszary — a darab meg is van. De hogy egy darab, még ha nászajándék is, mikor kerül színre, az rengeteg körülménytől függ. Nem is részletezem, hogy mi mindentől, ezt könynyen elképzelheti akárki, aki egy kicsit is konyít színházpolitikához. FÉNYES SZABOLCS: Nem pihenünk határainkon... Fényes Szabolcs éjjel-nappal dolgozik, komponál, igazgat, filmzenét ír. Feketekávé mellett folytatunk vele villámbeszélgetést az operettszínházi tervekről és arról, hogy mire kötelez a kétszázon túli széria, a »Mária főhadnagy« legendás és a budapesti színházak sikertörténetében sem túl gyakori sikere. — Nem pihenünk babérainkon — mondta Fényes Szabolcs — hanem tovább dolgozunk, mert a siker sok mindenre kötelez. Egy hatalmas arányú előadást tervezek. Tartani akarjuk a vonalat, sőt fokozni szeretnénk az eredményeket. Nem akarunk eltérni a nagyoperett stílusától. Új darabunknak vagy boldog pesti nyárs a címe. Mondhatom, hogy eddigi zeneszerzői pályámon még nem találkoztam ilyen nehéz könyvvel, mert zeneileg olyan nagy feladatot ró a szerzőkre, színpadtechnikailag olyan problémákat ad a tervezőnek, hogy a legleglegnagyobb fáradsággal lehet csak megoldani. Van például benne egy rész, amely az ősbudavár három terén játszódik le egyszerre s egy keringő éneke és tánca alatt mind a három díszletben játszanak a művészek. — Miit tervez még? — A jövő szezonban operettet iratunk Pekár Gyula »Mezítlábas grófnő« című elbeszéléséből, előadjuk Szilágyi László »Fekete pillangó« című posthumn« darabját és színrehozunk egy zenés vígjátékot, amelynek Sándor Jenő a zeneszerzője. Új darabunkban egyébként új, fiatal bonvivánnal próbálkozunk, vitéz Gozmány Györggyel, aki Csikós Rózsinak lesz a partnere. A darabnak Honthy Hanna a primadonnája és a férfifőszerepet Csortos Gyula játssza. SZÜLE MIHÁLY: Csak egyetlen olyan darabot szeretnék kifogni, mint a »Mária főhadnagy«... Szüle Mihály, a Vidám Színház igazgatója a következőket mondja jövő évi szezonjáról: — Az első két szezonunkból szerzett tapasztalatokat levonva, a harmadik szezonban főleg kis kamaradarabokat szeretnék játszani. Kevés szereplővel, halk és finom kis dolgokat. A színház ugyanis olyan kicsi, hogy alkalmas egészen különleges játékstílus kifejlesztésére. A szezon első darabja valószínűleg Bihari Nándor i Varjúfészek című színműve lesz, főszerepre Rózsahegyi Kálmánt szeretném megkapni, a másodikat Theo Kingen, a kiváló német komikus írta, címe hevenyészett fordításban: »Leány a kirakatban.« Zenéjét Hegedűs Tamás szerezte. Fejes Teri és Latabár Árpád fogják játszani a főszerepet. Azután én magam is írtam egy könnyű kis vígjátékot, elárulom, hogy tulajdonképpen kulcsdarab, egy nagy művész utolsó fellángolásáról szól, címe: »Rómeó és Piroska«, a főszerepet Turay Ida fogja játszani. Tárgyalásban vagyok Lánczy Margittal, aki lefordította néhány nagy olasz író kis kamaradarabját, ezek között van egy ismeretlen Piraniello-darab, szellemes, friss, lendületes vígjáték. Őszintén megvallva, sokkal több darab nincs is felvéve a műsorrendbe, hiszen a színház kicsi és ha egy kis szerencsém van, két-három darabbal végigjátszhatom az egész szezont. Szüle Mihály álmodozó arccal néz maga elé és csendesen mondja: — Csak egyetlen olyan sikert szeretnék kifogni, amilyen a »Mára főhadnagy« volt, akkor három szezonra nyugodtan elvethetném a darabgondokat ...