Film Színház Muzsika, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-21 / 47. szám
Péchy Blanka epizódszerepet játszik a „Pesti emberek“-ben, csak felvillan a darabban, de rakétaszerűen ragyogja be a színpadot. Ahogy Mesterházi Lajos drámájában életrekelti a méltóságot mama alakját, beleborzongtunk a régi világ dzsentri hölgyének hideg gőgjébe és konok butaságába, ám ugyanakkor nevetésre ingerel egy-egy apró gesztusa és hangsúlya. S mindez úgy hat, mintha, játékos improvizálás volna, ami ugyancsak azt bizonyítja, hogy ez az emlékezetesen érdekes alakítás milyen érett színészi munka. — Mindig tiszteltem az epizódszínészeket — mondja — akik a színpadon rövid szövegükkel, kurta idő alatt is hatásos egészet produkáltak. Nem gondoltam, hogy ezt valaha is meg tudom csinálni. Örülök, hogy ezúttal talán mégis sikerült... Mi is örülünk lent a nézőtéren. S orrnak is, hogy ez a már-már önbizalmatlanságot súroló szerénységéről és nagy műveltségéről is nevezetes művésznő mostanában végre gyakrabban jut szóhoz színpadon is, pódiumon is, filmen is. Sőt, most már az irodalomban is, de ott nem epizódszerepben. Mert a Jászai Mariról írt izgalmas viszszaemlékezéseivel egy csapásra ismert és sikeres íróvá lépett elő, akinek ezt az első könyvét napok alatt szétkapkodták az olvasók. — Könyvében említi, hogy folytatja a Jászairól szóló emlékezéseit... — Igen, a Jászai-témát korántsem merítettem még ki — feleli. — Szívesen megírnám többek között asszonyi életét, márcsak azért **, mert erről sok mendemonda keringett és kering ma is. Jászai szerelmi élete inkább tragikus, mint komikus... Egyébként szóba került az is, hogy előbb a magam életét írjam meg. Nem mintha személyemet fontosnak és jelentősnek érezném, hanem mert a kor, melyhez sorsom oly végzetesen kapcsolódott, a történelemnek izgalmas szakasza. — Nagy irodalmi sikere után most voltaképpen melyik énjével azonosítja magát: a színészével, vagy az íróéval. — A színészével! Oly végtelenül nagyrabecsülöm a betűt meg az írót, hogy még a boldogító és megtisztelő kritikák után sem merem elhinni, hogy valóban író vagyok. A két hivatás ugyan valahonnan egy tőről fakad, hiszen a színész is, az író is az emberi lélekkel foglalkozik és mindkettőt elválaszthatatlan kapcsolat fűzi a nyelvhez Igen sok színész itt már és igen sok író játszott a színpadon és hitem szerint ez mindig így is tesz... — S mi az, ami az íráson és színészeten kívül a legjobban érdekű? — Nem azon kívül, hanem azon belül: a magyar nyelv. Mint színészt, mindenekelőtt a hangsúly kérdése. Ezen a téren a rádióban is, a színpadon is temérdek még a tennivaló... Persze, ehhez a nagy munkához sok-sok időre lenne szükségem. Fájlalom, hogy ilyen későn fogtam nagyobb lélegzetű mű megírásához. Meretemből sajnos eddig csak cikkek megírására futotta. Bizakodom, hogy marad még erre elegendő esztendőm ... Gách Marianne kiviff offfflf wiff cpnwngrtpw.», Beszélgetés A méhézéses asszony a „Pesti emberek”-ben (Wellesz Ella felv.)