Film Színház Muzsika, 1959. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-19 / 25. szám

n é­lök az Operettszínházban. Hallgatom a rá­diót. Élvezem a szabadtéri esztrádműsort. Vidám fiú vagyok. Úgy döntöttem, hogy még a jó dalszövegeknek is örülni fogok. Feltéve, ha épkézláb. Ne legyen benne „izé”, vagy hogyismondjam, az „izé”-vel csaknem egy­értelmű töltelék — például „a nem vitás”. Alig van­ operett és dalszöveg, amelyből hiányoznék ez az értelmetlenség. Hevenyészve a következő­ket írtuk össze: — Ez már ma így van, nem vitás De ez csak férfi felfogás (Bástyasétány) Én hordom a nadrágot Az nem vitás (Vidám Színpad, Pest az Pest, Dévay Hédi énekli) Könnyű az élet, nem vitás (Miskolci Kamaraszínház Három Robinson) De a „nem vitás” nem csak a könnyű műfaj­ban tenyészik. Osborne Komédiájá­ban Major Tamás így énekel: Az nem vitás, és nem vitás, Kitől a jobbra-balra játék távol áll, Abban e vén haza szilárd támaszt talál. Ezek után óvatosan megkockáztatjuk a meg­jegyzést: Nem vitás, hogy a jó szöveget nem elő­regyártott elemekből kell összerakni, mert az ilyen szöveg hatása, értelme és sikere — nagyon is vitás. (1—x) CUIW Na ki vagyok én? (Vie Nuove)

Next