Film Színház Muzsika, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-18 / 51. szám
Map Néphadsereg Színháza , BtKB Tolsztoj és Piscator. Mindig féltem a nagy regények színpadra alkalmazásától, mert az átdolgozó gyakorta a nagy művész elképzelt rosszalló tekintetétől megszédülten, megpróbálja szolgaian nyomonkövetni a remekmű mozzanatait, de próbálkozását már a módszer belső hibái keresztülhúzzák, így legtöbbször még a jó másolónak kijáró tiszteletünk is elmarad, a silány olajnyomat láttán. Nem így áll a helyzet Piscator művével, ő nem egyszerűen jelenetekké bontotta Tolsztoj zseniális művét, de tudatos igénnyel drámai hatású színpadi művé emelte. Ezért bízvást irthatjuk nevét Tolsztojé mellé, mert nem a mű fordulatainak szolgai követése volt a célja; a narrátor ki is mondja: „módosítunk, válogatunk, változtatunk, sőt újat is találunk fel, de bízunk benne, hogy éppen ily módon állhatunk a tolsztoji eszme és szándék szolgálatába." Piscator dramatizálása Tolsztoj mondanivalóját harsogja azzal, hogy merészen eredeti kompozícióban fejezi ki, mivé teszi, hová juttatja a háború az embert, a népeket. A mű nagy háborúellenes állásfoglalás lesz, azt vési agyunkba, nem lehet elmenekülni a passzív be nem avatkozás, a tolsztojánus elleni nem állás átlátszó és hamis elméletei mögé, a háború nem kíméli az embert, az életet, a végzet vak és vad erejével tépi, kuszálja a sorsukat. Győzött a színpadon Piscator különös dramaturgiája. Vizsgáljuk meg közelebbről miért, hogyan. A mű dicséretére elsőnek talán azt mondanám el, ami közvetlenül kézenfekvő: a színpadi alkotáshelyesen egy gondolat köré csoportosítja a cselekményt, úgy építi, vezeti a jeleneteket, hogy az egész mű harcos háborúellenes protestálás lehessen. A regény kolosszális arányait, epikus gazdagságát, gondolati bonyolultságát csak sejteti, a lényegesre koncentrál, a saját mondanivalója mércéjével méri meg Tolsztoj sorait, hogy gazdag problémavilágából a maga kompozíciója számára fontos mozzanatokat állíthasson előtérbe. Így például elhagyja a Rosztov-család történetének sok mozzanatát, de sok legendás figurát is éskülönleges művészettel teremti meg a drámát. Módszere tetten érhető. Piscator és segítőtársai azt teszik, hogy kibogozzák Tolsztoj művéből azokat a drámai összefüggéseket és helyzeteket, amelyekben a kor, s az emberek sorsa természetesen és nyersen drámai hatásokkal fejeződik ki. De közelítsük meg ezt a módszert más oldaláról. Flaubert Tolsztojról szólva azt írja: „Úgy érzem Shakespeare-i magasságok vannak benne’’. Valóban, Tolsztoj monumentalitása cask Shakespearehez és Homeroshoz mérhető, a cselekmény gazdagsága és a figurák plaszticitása, a részletek bősége éskülönös rangja a shakespearei szerkesztéssel rokon. Piscator ebből indul ki, mikor a dramatizálásban megőrizte a regény shakespearei gazdagságát, kolosszális arányait, s mindezt megtoldotta a modern színpadi szerkesztéstechnika segítségével egy olyan kon- Natasa Rosztova és Kuragin (Ruttkai Éva és Pindl Lajos)