Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-09-28 / 39. szám
TIZENHÉT ÉVES, s minden vágya, hogy fotóriporter lehessen - közli szerkesztőségünkkel, egyben tanácsunkat kéri, milyen ismereteket kell elsajátítania, hogy valóra válthassa vágyait. Kérdéseire szívesen válaszolnánk részletesen is, de nevének és elmének eltitkolásával e rovat hasábjain szűkszavúságra ítélt bennünket. Íme néhány a sokféle fotóriporteri követelményből: 1. a fényképezés tökéletes ismerete, 2. kulturált látásmód, képzőművészeti ismeretek, 3. gyors kompozíciós készség, biztonság, 4. laboránst tudás, 5. riporteri adottság. KEDVES PÉTERFFY SÁNDOR utcai kórház dolgozói! Ünnepélyesen kijelentjük, hogy sem a Hungarofilm Vállalat, sem az átvételi bizottság nem viseltetik ellenszenvvel a tehetséges francia színész, Jean Marais iránt. Hogy miért nem láthatjuk a filmen gyakrabban? Erre a kérdésükre csak azt válaszolhatjuk: vagy nem készítettek vele olyan produkciót, amelynek eszmei-művészi színvonala elérte volna a nálunk kívánatos követelményt, vagy az illető cégek nem ajánlották megvételre a filmet. Mindössze ennyi húzódik meg a nagy Jean Marais hiány mögött. KEDVES VIRÁG jelige- j )a olvasónk, bár címét és nevét elárulta leve- I lében, azt kérte mégis: j jeligére válaszoljunk ar- ra, hogy hívták az ,,Egy asszony meg a lánya’’ ! című film főszereplőjét. mi a címe s közöljünk ! néhány fényképét. A V- rág jelige mögött nyíl- ván nagyon ifjú ember rejtezik, ezért arra kértük, lapozzon át néhány Film Színház Muzsikát, ahol Sophia Lorenről körülbelül tizenöt címlap, s ennél sokkal több rt- r port, ismertetés jelent meg, s legalábbis min-fden második számban közöljük a fényképeit, minthogy Sophia Loren nemcsak sztár, hanem ki-váló filmszínésznő is. Ezenkívül igen sok film- jét mutatták be Magyar-országon is, ízlésével egyébként teljesen egyet- értünk. s hogy kéré-sét mégis teljesítsük: J íme, egy olyan Sophia ? Loren kép, mellyel eddig nemcsak ön - mi sem találkoztunk. MIKOR ÉS KINEK a főszereplésével készült a „Megfagyott gyermek" című film és mikor mutatták be utoljára? — érdeklődik törökszentmiklósi olvasónk Ez a film Tommy, a megfagyott gyermek címmel készült az egykori Aiagyar Filmirodában 1936-ban, Balogh Béla rendezésében. A bemutató is ugyanebben az évben volt, december 9-én. Három nagy filmszínház, az Uránia, a Metro, az Átrium tűzte először műsorára. Részletes szereposztással sajnos nem rendelkezünk, a főszereplők neve azonban ismert: Csortos Gyula, Básti Lajos, Simor Erzsi, Pécsi Gizi és Ádám Suttyó játszotta a főbb szerepeket. A 2835 méter hosszú, könnyfacsaró történet a legnagyobb Üzletfilmek egyike volt, igazi kasszasiker és ezekben az években volt-e ennél lényegesebb ? FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA Művészeti hetilap — Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: Hámori Ottó — Szerkesztő: Demeter Imre Kiadja a Lapkiadó Vállalat — Felelős kiadó: Sala Sándor — Szerkesztőség és kiadóhivatal: VH. Lenin körút 9—IX. Tel.: 221—293, 221—285. — Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza — Terjeszti a Magyar Posta 624793/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. F. v.: Bolgár Imre igazgató is EZEK A HÉTEN (a. C.) v.ál.a.i zo. Két levélben is olvashattunk tiltakozást a „Randevú Koppenhágában" című film kritikája ellen. T. Gy. olvasónk a közönség nevében ítélkezik, amikor azt állítja levelében: „Amit a kritika rossznak tart, az általában jó.” P. G. viszont, aki szintén „egyszerű nézőnek” mondja magát, azt írja: véleménye — és azoké is, akiket általában kérdezni szokott - megegyezik lapunk véleményével. Éppen azért ragadott tollat, mert az a szilárd meggyőződése, hogy a jószemű kritikusok most az egyszer melléfogtak. Arra azonban nem gondol, hogy most az egyszer ő és barátai is tévedhetnek . . . Mindketten egyetértenek azonban abban, hogy a kritika különösen a táncos-zenés „könnyű műfajú” filmek esetében tér el a közönség véleményétől. Az emberek szeretnek nevetni, és bármennyire meglepő, a kritikusok is szeretnek, sőt! Azt szeretnék, hogy minél többet és minél jóízűbbet nevethessenek az emberek. Dehát nevetni sokmindenen lehet. Nevetünk akkor is, ha valaki hasra esik a síkos járdán, de még senkinek sem jutott eszébe azt követelni: állítsunk hivatásos gáncsolókat minden utcasarokra, hadd nevessenek az emberek ... Mi sem követelünk magvas eszmei mondanivalót, magasröptű filozófiai gondolatokat attól a filmtől, ami csak szórakoztatni akar - mi csak nívót követelünk. Elcsépelt vicc-sablonok, hamis érzelgősség, valószínűtlenül „szép" és ostoba történet helyett, — ami csak úgy nevettet, mint a csiklandozás - igazi humort, könnyedséget, szellemességet. Kevés manapság a jó vígjáték; a néző hálás, a hogy egyáltalán nevethet örömében még azt is elfelejti, hogy min nevet. A kritikus ezt nem teheti meg. Az ő feladata éppen az, hogy figyelmeztessen: Vigyázat! Ez csak csiklandozási*r~*Mv- 47