Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-07 / 49. szám

ANDRZEJ WAJDÁVAL a korszerű filmművészetről, sikerről, fiatalokról, közönségről MUNKATÁRSAINK KÜLFÖLDÖN Cowboyok és az Édes Irma — a filmvásznon A­ndrzej Wajdára, a len­­­gyel filmművészet kü­lönleges tehetségű rendező­jére, a világsikert aratott Hamu és gyémánt alko­tójára mindenki kíváncsi volt. Alig akadt olyan film­rendező, vagy operatőr, aki távolmaradt volna a film­klubbeli találkozóról. Harmincnégy éves. Hihe­tetlenül egyszerű. Póztalan. Szürke zakójában lehetne akár fiatal tanár, mérnök, vagy kutató is. Az üdvöz­lőszavak után helyet fog­lal a körben, melyet azért alkottak, hogy mindenki jól láthassa, ő pedig nyomban kontaktust teremt az ide­genekkel. Noha az első kérdés iga­zán sablonos — milyen ma­gyar filmeket látott eddig. —Ő mégis nyomban úgy fe­lel, hogy egy csapásra a közös problémák lényegébe vág. — Az Oldás és kötés-t, az Utolsóelőtti ember-t, a Sodrás-bant, a Próbaut-at, a Nappali sötétség-et és néhány kisfilmet... Leg­inkább az lepett meg, hogy a látott filmek mind mai témájúak. Ezért egy kicsit irigylem a magyar filmese­ket ... hiszen ez annyit je­lent, hogy igen kedvező légkörben alkothatnak. — Mi meg úgy tekintünk a lengyel filmgyártásra — szól közbe valaki —, mint a nagy művészi filmek al­kotóműhelyére. Wajda elgondolkozik. — Valóban, az elmúlt esztendők alatt nem egy világsikerű filmünk ké­szült. A siker magyaráza­tát ott találom, hogy a spe­ciális lengyel valóságot mutattuk be, ez pedig ér­dekes volt a világ számára. Sajnos azonban úgy tűnik, mintha ennek a sikersor l­egutóbb már a­d­­tam némi ízelítőt a nyugatnémet nagyvárosok pezs­gő moziéletéről. Most azzal folytatnám, hogy a tragikus hírnevű Texas sok műso­ron szereplő filmnek a szín­tere. Az „Ez volt a vad­nyugat” a müncheni City mozi slágere volt. Emberfe­letti méretű texasi lovas borította be a homlokzatot. A négyórás filmet Henry Hathaway, John Ford, George Marshall rendezte, s olyan csillagok vonulnak fel benne, mint Gregory Peck, James Stewart, Henry Fonda, John Wayne. A „Ketten Texasból” című film szereplőlistájának élén Sinatra, Ekberg, Lollobri­­gida áll. A wild-west fil­mek ilyen nagy rangra tör­tek fel, enélkül már régen elvesztették volna vonzó­erejüket. A „Nehéz colitok a kis kacsákban” főszere­pét Dorris Day játssza. Az érdekesebb műsorda­rabok közt­ szerepel az „Arábiai Lawrence”, amely­nek bemutatóján a sajtó a „Híd a Kwai folyón”­sike­rére emlékeztet; ezt a fil­met is David Lean rendez­te és ebben is játszik Alec Guiness, így hihetik. „Ez zannak vége volna. Az utóbbi időkben főleg kom­­­mersz­ filmek készülnek nálunk. — Mi okozza ezt? — Szívesen beszélek róla, már csak azért is, mert úgy tudom, hogy önök ép­pen csak most kezdik azt a munkamódszert, amivel mi évek óta dolgozunk. Ta­pasztalataink talán segíte­nek, hogy el tudják majd kerülni a mi hibáinkat. Esztendők óta különböző alkotócsoportok készítik a lengyel filmeket. Ezek a csoportok kezdetben nem­csak a forgatókönyv, a filmkészítés, hanem még a forgalmazás terén is, ön­állóak voltak. Számos jó a film már most bevonult a klasszikusok sorába.” „Csodálatos festmények a hatalmas szélesvásznon.” A „Kísértetkastély a Via Ve­­neton” című olasz filmben Mastroianni és Gassmann a főszereplők. A „Római kaland” francia film, sztár­jai: Arr­avour és Arletty. „Az ördög gyenge oldala” Christian-Jacque legújabb munkája, főszerepeit Mari­na Vlady és Pierre Bras­­suer alakítják. Jean Paul Le­ Chanois legújabban né­met filmet rendezett, a cí­me: „Szabad ön, kisasz­­szony?” Főszerepeit Lise­lotte Pulver és Carlos Thompson játsszák. Most látható a premier mozik­ban Jean Marais olasz— francia filmje, a „Poncius Pilátus”. Alain Resnais új filmje, a „Muriél” Frank­furtban is, Münchenben is élénk érdeklődés közép­pontjában áll. Egy film­­requiem is nagy közönséget vonz. A címe: „Marylin Monroe világa”. A­ jövő év elejére harangozzák be Wickd amerikai filmjét, az „öreg hölgy látogatásé”-t, Ingrid Bergmannal és An­thony Quinnel, ugyanígy Vico Torriani filmjét „Egy kis cukrászdában” címmel­ filmet készítettünk, én is ekkor forgattam a Hamu és gyémánt­ot. Aztán ez a helyzet megváltozott, rész­ben a mi hibánkból. Okot adtunk a bizalmatlanságra azzal, hogy szinte vala­mennyi forgatócsoport azo­nos témákra vetette magát. — A hibák —­ folytatja — jóval a filmek elkészülte után, a piacon jelentkeztek és egyszercsak elterjedt a hír, hogy a filmesek olya­nok, mint a gyerekek, fur­csa és illetlen grimaszokat vágnak a társadalomra és nem lehet rájuk bízni a filmkészítés komoly ügyét. Az alkotócsoportok vezetői egyik napról a másikra nem merték vállalni a fe- A „Poncius Pilá­st" egy jelenete. A címszerepben Jean Marais, Claudia Procula szerepében Jeanne, Crain Andrzej Wajda Várkonyi Zoltánnal 11.____________________

Next