Film Színház Muzsika 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-21 / 21. szám
DEBRECEN:A bolond lány Marcel Achard színműve Debrecenben is hatalmas siker. A Csokonai Színház művészei sodró ritmusú, ötletes, jó előadásban mutatták be a könnyed játékosságot és fanyar iróniát vegyítő darabot; a fölényes színpadismerettel szerkesztett szellemes dialógusok nap mint nap zsúfolt nézőtér előtt hangzanak el, dübörgő tapsok közepette. Pál Sándor rendezése számtalan, szinte alig észrevehető, mégis rendkívül találó ötlettel gazdagította a darabot. Gondosan készíti elő a szöveg csattanóit, ezzel is fokozva a hatást; különösen jól sikerült ez a felháborodott írnok színész-utánzó, női hangon recitált jegyzőkönyvrészletének esetében. Egy-két jelentéktelen részlettől eltekintve egyensúlyt tudott tartani a humoros és érzelmes motívumok között, és ezzel egységes hangulatú, jól pergő előadást teremtett. A címszerepet Béres Ilona játszotta, sodró dinamikával, ellenállhatatlan humorral és finom iróniával. Az első felvonásban ugyan a szókimondó, gátlásokat alig ismerő, szinte csak vegetatív életet élő Josefa naivitásával, a világra való rácsodálkozásával egy kicsit adósunk maradt — ezt a faluról Párizsba került lányt nemcsak azért tartják bolondnak, mert mindent kimond, ami az eszébe jut, hanem azért is, mert naivitásával sokszor ráhibáz arra az igazságra, amit a társadalmi konvenciók kötöttségében élő emberek nem vesznek észre — de ezért bőségesen kárpótol a második és harmadik felvonásban, magávalragadó játékával. Az előadás erőssége, és talán legjobb teljesítménye Kézdy György törvényszéki írnoka. Kötelességtudó bürokrata, akinek izgága természetét gúzsba kötik a beidegzett hivatali reflexek, akiben hatalmaskodó felettesei anarchista indulatokat ébresztenek, de aki az igazságot mégis mindennél jobban tiszteli. Esetlenségében és elesettségében egyaránt emberi, meghatóan rokonszenves figura. Sinkó László vizsgálóbírója kiegyensúlyozott, jó teljesítmény, nagyszerű pillanatokat villant fel; kár, hogy egykét esetben nem érzi meg pontosan a darab követelte hangvételt, és nevetést fakaszt ott, ahol könnyes-mosolygós meghatottságot kellene a nézőben ébresztenie. Kovács Gyula — Beaurevers bankár és egy törvényszéki őr — korrekt pontossággal látta el mindkét szerepét, de a bankár elegáns, jól szabott öltönyében sokkal otthonosabban mozgott, sokkal meggyőzőbbnek bizonyult, mint a fegyőr egyenruhájában. Téby Katalin Madame Beaurevers szerepében kitűnően formálta meg a fölényes, előkelő dámát, teljesen kiaknázva a figurában rejlő lehetőségeket. Jól illeszkedett az együttesbe Sárady Zoltán — az ügyészhelyettes — Iván Pál — az ügyvéd — és Zakariás Klári — Madame Lévigné — kiérlelt epizód alakítása is. Csik István A vizsgálóbíró és a vádlott (Sinkó László és Béres Ilona) KÉT EGYFELVONÁSOS AZ IRODALMI SZÍNPADON Furcsa éjszaka Az őszi, elhagyatott Riviéra egyik kis hotelszobájában játszódik Fehér Klára izgalmas problémákat felvető, formai megoldásaiban is érdekes darabja, ősz hajú, szemüveges, disztingvált úriember a szoba lakója, aki hellyel és teával kínálja a hozzá betérő fiatal magyar turistát, hiszen Európában vagyunk. Udvariasan elutasítja a fiút, aki nagybátyját véli felismerni benne, de segítséget ajánl fel: ha a fiú ügyes elfogadható bűnügyi történetet tud a számára kitalálni, megveszi tőle, és azonnal fizet. A két ember igazi találkozása tulajdonképpen csak ezután következik. A bűnügyi histórián töprengő fiú álmában gyermekkori emlékekből, félig meghallgatott, félig elmondott apróságokból, apró és alig észrevehető utalásokból egy igazi bűnügy története bontakozik ki: nagybátyjáé, aki mint az újvidéki vérfürdő aktív részese, most szemüvege és disztingvált magatartása mögé rejtőzve szökik a saját múltja elől. Az álom jól szerkesztett képeiben egymás után szólalnak meg a tanúk, áldozatok és bűntársak; lelepleződik Colle úr, a hajdani magyar királyi katonatiszt jelleme, magatartása, és félelme is. Franz Colle úr ugyanis érzi, hogy bűneire nincs bocsánat, ezért tetézné újabb gyilkossággal a bűnt. A fiú számára is tanulságos ez a találkozás. Rá kell döbbennie, hogy mi a fasizmus. A pergő dialógusokból csak néhány túlságosan is aktualizáló kabaréízű megjegyzés rött ki. A színészi alakítások közül kiemelkedik Mensáros László nagyszerű Franz Colle-ja; az újvidéki gyilkos egész történetét, átváltozásait eljátszotta néhány pillanat alatt. Méltó partnere a főiskolás Bálint András a magyar turistafiú szerepében, sajátos lírájú játéka drámai erőnek sem volt híjjával. Az egykét pillanatra feltűnő álomkép-tanúk közül Ruttkay Ottó hajdani bajtársa emelkedik ki; jó teljesítményt nyújtott a vendéglős szerepében Suka Sándor. Ádám Ottó rendezői munkáját dicséri az előadás egysége, az a találó atmoszféra, amelyet már az első pillanatokban sikerül megteremtenie. Felismerés és búcsú Hubay Miklós drámája azt a témát variálja, mely a nagysikerű »C’ent la guerre« és a nemrég bemutatott »Szüless újra, kedves!~ című drámáinak is középpontjában állt: a háborút kutatja, azt a végzetszerű hatalmat, amely letipor aktív ellenállót és menekülő, rejtőzködő polgárt egyaránt; mindenkit, aki ember mert maradni. A háború úgy lebeg Hubay hősei felett, mint az antik sorstragédiák végzete: nem menekülhetnek, sorsuk csak egyféle lehet, bárhogy is próbálnak kitörni. A kor halálra ítélte őket. Csak haláluk módját választhatják meg, azt, hogy gyáván lapulva, vagy bátran küzdve fogadják sorsukat. AZ eleve elrendelt sorsú hősök így aztán szimbolikus alakokká növekednek. Ezért elfogadható a stilizált korrajz: a gondolat igazsága hitelesíti a részleteket.