Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-28 / 43. szám
Nem azonos! Tisztelt Szerkesztőség! Szíveskedjenek közölni, hogy utolsó számukban »Fournier regénye filmen« cím alatti képen Alain Noury szereplő nem azonos-e Alain Delon színésszel. Ugyanis hasonlatosságot véltem a két színész között. Ha nem ugyanaz, akkor szíveskedjenek közölni, hogy testvérek-e. Tisztelettel: Tevesz Tiborné, Kalocsa. Megnéztük a képet. Szerintünk Alain Noury — nem hasonlít Alain Delonhoz! Ha csak nem abban, hogy — neki is fiatal az arca. A két Alain tehát nem azonos egymással, nem is testvérek. Sok volna két Alain — egy családban! Nem? — Egyébként hadd közöljük ebből az alkalomból Alain Delon képét. Kedves Film Színház Muzsika! Érdekelne, hogy milyen koprodukcióban vett részt a magyar filmművészet a felszabadulás óta. Néhányról tudok, példa »Fekete szem éjszakája«, de minél többről szeretnék tudni. — Üdvözlettel: Milán Mihály, Budapest. Elöljáróban azt üzenjük, hogy Horváth Lajosné (Gyöngyös, Lokodi u. 6.) olvasónk részletes összeállítással rendelkezik ebben a tárgykörben. Hozzánk is eljuttatta gyűjteménye egy példányát, ennek alapján közlünk néhány adatot — válaszul — a teljesség igénye nélkül. »Hazugság nélkül« (1945. Magyar—román—német). »Új Magyarország« (1948. Dokumentumfilm. Magyar—szovjet). »Fekete szem éjszakája« (1957. Magyar— francia.) »Szent Péter esernyője« (1958. Magyar— csehszlovák). »Kihunyt egy csillag« (1960. Magyarromán dokumentumfilm). »Egyiptomi történet« (1962. Magyar—egyiptomi). »Pirosbetűs hétköznapok« (1962. Magyar—csehszlovák). »Germinal« (1963. Magyar-francia). Egy és más, koprodukcióról ismét „A negyvenegyedik” Tisztelt Szerkesztőségi óra! Úgy értesültem, hogy megint játsszák filmszínházainkA negyvenegyedik című filmet. Annak idején nagyon tetszett; örülök, hogy újból megnézhetem, főként Oleg Sztrizsenov miatt, akit elég régen láttam filmen. Mit tudnak róla? — Üdvözlettel: K. Edit, Budapest, VB. Madách Imre út. Oleg Sztrizsenov 1953 óta szerepel színpadon, filmen először az 1955-ben készült »Vihar Itália felett- főszerepét játszotta. Ezt követte »A negyvenegyedik világsikere. Láttuk később a »Fehér éjszakák-, »A kapitány lánya-, a »Pique Dame-, a »Párbaj«, azÉszaki történet-, az »Optimista tragédia filmváltozatában. Oleg Sztrizsenov legutóbb két merőben különböző filmszerepet játszott el: ő alakítja a »Harmadik Ifjúság című szovjet—francia koprodukcióban Csajkovszkijt, és ő játssza Alekszej Borodin űrhajóst a »Felhívás« című filmben, amelyet Danyiil Hrabrovickij rendezett. Oleg Sztrizsenov mint Csajkovszkij, a »Harmadik boldogságcímű filmben. Csávos Zoltán budapesti olvasónk Peti Sándorról érdeklődik. »Gyakran találkozom, nevével a Thália Színház plakátjain — írja többek közt —, legutóbb magam is láttam őt A tanítónő előadásán, pedig tudomásom szerint nyugdíjban van. Szeretnék hallani valamit a kitűnő művész életpályájáról, terveiről.« — Három éve mentem nyugdíjba. Nem azért, mert már elfáradtam, hanem mert kellett a „státusz” a fiataloknak. Nem, ezt nem keserűen mondom, hiszen ez az élet rendje. Számomra ez természetes. Már csak azért is, mert így is mód van arra, hogy játszszam! Majd minden este színpadon vagyok. Mindig van érdekes, szép feladat számomra, az új darabokban, s a régi szerepeimet is mind megtartom! — Most A tanítónőben alakítom a kántor figuráját. S itt egy vallomással tartozom. Noha Bródy Sándornak csaknem minden művét ismerem. A tanítónővel, hogy, hogy nem, elkerültük egymást. Soha nem olvastam és nem is láttam. Az olvasópróbán az újdonság erejével hatott rám. És nagyon elégedetlen is lettem egyúttal. A kántort rossz szerepnek tartottam. Nem tudtam, mit kezdjek vele. Kétségbe voltam esve! Szorongásom a főpróbáig sem csökkent. Hiába beszéltek a kollégák, a rendezők, hogy nincs igazam, hogy jó, amit csinálok, nem hittem. Csak a közönség tapsa és a sajtókritikák győztek meg végül is, hogy nem dolgoztam hiába. — Pillanatnyilag új bemutatóra készülök. Ezúttal szorongás nélkül. Tetszik nekem a Fejes Endre által megrajzolt utcaseprő alakja „Mocorgó” című új darabjában. Érdekes, összetett ember, akit életrekeltek majd a színpadon. Őszintén hiszi magáról, hogy rendes, pedig lelkes nyilas és Hittler-imádó. Tulajdonképpen talán nem is hypokrata és nem is lumpién elem. A kapott pénzért mindenesetre nagyon tisztességesen és lelkesen sepri az utcát. — Sokan kérdezik tőlem, hogy elégedett vagyok-e? Pályám kezdetén azt hittem, az az elégedettség maximuma, ha megélek a színészetből és emellett valamit produkálhatok is. Az elért sikerek nyomán aztán egyre többre vágytam. A felszabadulás után a legjobb karakterszerepeket kaptam, amiről színész csak álmodhat. Ilyen volt többek közt egy-egy epizódszerep a Viharos alkonyatban és a Szerelmi házasságban, Doolittle a Pygmalionban és mindezek betetőzéseként: Svejfc. Fiatal koromban még gondolni sem mertem rá, hogy egyszer majd olyan kitűnő szerepet játszhatom, mint a Svejk! — Jól érzem magam a Thália Színházban. Szeretek itt lenni, nem csak a »testhezálló« szereplők miatt, hanem azért is, mert kitűnő a légkör. Itt nyoma sincs a ma oly divatos »generációs problémának«, fel sem merül ilyesmi. A legfiatalabbak is jó barátaim. Néhányukkal közös öltözőm van, s kitűnően megértjük egymást. Kollegiális, igazán jó hangulat uralkodik közöttünk, ezt persze igyekszem, én is előmozdítani. De vélgső soron a színháznak ez a jó légköre Kazimir Károly főrendezőnek köszönhető, őszinte hálával és tisztelettel tartozom neki és boldog vagyok, hogy öregségemre részt vehetek abban az újfajta színházi törekvésben, amelyet a Thália képvisel. — És, hogy mi a végső konklúzió? Nagyon hullámzó volt a színészi pályám. Voltak sikereim, voltak bukások, volt, amikor túl sokat képzeltem be magamnak és ez elkeseredést szült. De mégis azt kell mondanom, érdemes volt! Ha újra kezdhetném, megint csak színész lennék és boldogan vállalnék nemcsak sikert, de kudarcot is!