Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-26 / 34. szám
ANTAL IMRE MINT KONFERANSZIÉ IS A MUZSIKÁNAK AKAR HÍVEKET TOBOROZNI ntal Imre karriertörténete leginkább modern regénybe kívánkoznék. Szerepelne benne egy a háború viharában megőrzésre átvett zongora, melyen először játszott el egy Mozart-szonátát az akkor mindössze tízéves gyerekember. De főszerepet kapna Karinthy remekműve, az »Utazás a koponyám körül« című regény is, melynek olvasása után esztendőkön keresztül agysebész akart lenni. S a háttérben végighúzódna a pedagógus szülők regénye, akik veszni hagytak egy családi otthont, Hódmezővásárhelyről Pestre vándoroltak és vállalták esztendőkön át az albérletet, csak azért, hogy megfelelően taníttatni tudják a fiukat. Csupán azért, mert a korán elhalt jeles zenetanár, Kollár Pál, Szegeden azt mondta: kiváló művész lehet belőle . .. Ma Antal Imre harmincesztendős, és egyike a legtehetségesebb fiatal zongoristáinknak. Tehetségét mi sem igazolja jobban, minthogy a Zeneakadémia elvégzése óta eltelt hét év alatt tizennégy országban koncertezett, s az elmúlt hat esztendőben hat nemzetközi versenyt nyert, a többek között Ausztriában, Olaszországban, Brazíliában. Az a fajta népszerűség, mely beszélgetésünk alatt is megnyilvánul (számtalan autogram-vadász les rá a Berlin-étterem teraszán) elsősorban mégsem a zongoristának szól. Antal Imre ugyanis a televízió egyik legnépszerűbb műsorának, a »Halló fiúk, halló lányok«-nak, vagy ahogy országszerte nevezik, a »Halló«-nak a riporter-konferansziéja. — Hogyan kezdődött ez a népszerűség, s hogy fér meg egymás mellett a két műfaj? — Akár hiszi, akár nem, nagyon vigyázok arra, hogy semmiféle összeütközés ne legyen a tv-ben szereplő és a zongorista Antal Imre között. Már csak a vádak miatt is. Sokan azt mondják, hogy ezzel a televízióbeli szereplésemmel lejáratom az előadóművészeket, mások pedig úgy vélik, hogy ez önreklám: közönséget szerzek önmagamnak. — Ezzel mi is vitatkoznánk. Antal Imre valóban közönséget szerez. De nemcsak önmagának, önmagán keresztül éppen a fiatalok táborát szerzi meg a koncerttermeknek. — Valóban, én is így érzem, bár akkor, amikor elvállaltam ezt a feladatot, korántsem tudtam, hogy milyen óriási felelősség szakad rám. — De hát hogy is történt az első szereplése? — A Fiatal Művészek Klubjában kezdődött. Még a múlt esztendőben. Azt hiszem Olaszországból érkeztem haza. Az asztaltársaságnak, barátaimnak afféle élménybeszámolót tartottam. Később anekdotáztunk is. Aznap a tv egyik szerkesztője, Békés József is ott ült a körünkben. Az egyik humoros fordulatnál, odaszólt hozzám: «Nem akarsz fellépni a tv-ben?« Azt hittem, hogy tréfál, ezért igennel válaszoltam. És néhány hét múlva nagyon meglepődtem, amikor szereplésre hívó úgynevezett «diszpót« hozott a tűből a futár. — Hogyan csinálja, hogy leginkább a fesztelenségével, a természetességével lepi meg a nézőt? — Ezzel úgy vagyok, mint az a bizonyos kovácsmester, aki hályogot operált. Még ma sem jöttem rá a veszélyességére. Noha drukkolok minden fellépés előtt, de korántsem érzem azt az izgalmat, mintha egy Chopin-valcert játszanék, mondjuk — Mezőszilason. A zongorázásnál tudom a buktatókat. Tizenkét esztendőn keresztül belém verték, hogy mit nem szabad. Itt nem. Mi, zenészek, különben is, ha nem játszunk, ha nem gyakorolunk, szeretünk valami bolondságot csinálni. Már csak pihentetnek is. — Antal Imre például mit? — ... Olvasok. De hogy lássa, magam is milyen infantilis vagyok, a »Mici mackó« a bibliám. Még ma is. Aztán szívesen bridzselek és megtanultam könyvet kötni. Szeretem a szépen kötött, jó könyveket. A múltkor meg? Festeni szottyant kedvem. Nem tudom, figyelte-e már, hogy micsoda egyszerű dolog ez. Vonalakat húzni, rajzolni, festeni. Hát én megpróbáltam. Ember ne lássa! Pedig bosszant, hogy ezt miért nem tudom? — Úgy hallottuk, hogy a televíziós szereplése utat nyitott a filmhez is: Hers II „csevegő” zongoraművész Kő János önre bízta a »Hat nap« egyik epizódszerepét. — Azért, ez így, túlzás, hogy »utat nyitott«. Nem tartom magam színésznek. Igaz, hogy főiskolás koromban is érdekelt már a film, meg aztán, anyagiak híján, el is mentem statisztálni. De inkább arra voltam kíváncsi, hogyan készül. Hát csalódtam. De legalább ar most már nincsenek illúzióim. Csak Herskó Jánosnak se legyenek, s akkor majd csak »megbirkózunk« egymással. Sokat mosolygok azon, mikor azt mondják, hogy jó fejem van. Egy egész életen keresztül egyedül a fejemet cseréltem volna el. Képzőművész barátaim sokszor megmintáztak. Hozzá is fűzték mindig, »érdekesen pocsék vagy, öregem«. A bosszúm az lett volna, ha magam is tudnék festeni. Végül — a tréfát félretéve — a jövő év feladatairól beszél. Arról, hogy szólóestet ad a Zeneakadémián, melyen Schumannt és Chopint játszik, és önálló zenekari estje is lesz. "Most fedeztem fel Mozart c-moll zongoraversenyének minden szépségét" — teszi hozzá. Öt évvel ezelőtt valaki azt jósolta Antal Imrének,, ott fogja hagyni a zongorista pályát, hogy más művészeti ágban arasson még nagyobb sikereket. Antal Imre tudja, hogy ez a jóslat nem fog beválni. Elsősorban és mindenekelőtt: zongorista. TV * Lelkes Éva Schumannt és Chopint játszom szólóestemen (Zaránd felv.)