Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-07 / 40. szám
KODÁLY ZOLTÁN amerikai útjának tapasztalatairól Kodály Zoltán háromhónapos amerikai útjáról érkezett haza feleségével együtt. Leszállt a repülőgépről, s máris folytatja itthon azt a munkát, amelyre életét tette fel. De hiszen meg sem szakította, mert Amerikában, ahol keresztül-kasul utazta a kontinenst, ott is a magyar zenei nevelés nagy ügyéről tartott előadást vagy öt egyetemen, sőt Interlochenben, az ISME nemzetközi kongresszusán is, amelynek ő a díszelnöke. Kodály megnyitó beszédéhez öt magyar ének- és zenetanár előadása is csatlakozott: Forrai Katalin, Kokas Klára, Nemesszeghy Lajosné, Szabó Helga és Szőnyi Erzsébet ismertette a magyarországi zenepedagógia módszereit és eredményeit, s mindezt filmekkel, magnetofonfelvételekkel illusztrálták. Kodály Zoltán tanítása jóformán az egész világ érdeklődését felkeltette már. — Az ISME kongresszusán én csak arról szóltam, — mondja, amikor hazaérkezése után felkeresem — hogy mi a szerepe a népdalnak a pedagógiában? Az amerikaiak régi problémája, hogy nem tudnak megegyezni abban, a sokféle ott élő nép dalai közül, melyik az ő igazi népdaluk? Érdemes Magyarországra látogatni — Mi volt a kongresszus eredménye? — A magyarok előadásai után a jelenlevők úgy érezték, hogy érdemes Magyarországra látogatni, érdemes a mi zenei oktatásunkat tanulmányozni. Kérdezgettek minket, mi a mi tanításunk titka? A titkunk az, hogy hatéves korában tanítjuk zenére a gyerekeket, ellentétben az amerikaiakkal, akik az énekoktatást csak a középiskolában kezdik meg. Mondtam is: amit Jancsi könnyen tanul, az Jánosnak már nemigen megy a fejébe. Az amerikaiak maguk is lassan-lassan rájönnek arra, hogy náluk nincs igazi zenei élet. Mert a gazdag emberek által finanszírozott brilliáns zenekarokból, semmi se jut a néptömegeknek. Az utóbbi húsz év alatt Amerikában is túlságosan elszaporodtak az előadóművészek, de nincs aki meghallgassa őket. Kevés a lehetőségük a nyilvános szereplésre, mert hiányzik a zenei közönség. A nagy zenekarok mecénásai kötelezik magukat meghatározott számú jegyek eladására, s ha ez nem sikerül, ők, maguk veszik meg. Ilyenkor üres a hangversenyterem. — Mi aratja a legnagyobb sikert? — Amerikában a főművészet a balett. Arra áldozzák a legtöbb pénzt. A látható művészet érdekli őket leginkább. Egyik professzor azt mondta nekem: »Mi nem vagyunk éneklő nemzet ...« Persze, hogy nem, mert ezt kétféle akadály is gátolja. Az egyik, hogy nem tanítják őket énekelni, a másik a mindinkább túltengő rezesbandák működése. A fiatalok ügyesen és korán megtanulnak fújni, de csak indulókra és tánczenére szorítkoznak. S aki fúj, annak már nem marad levegője éneklésre. Aki pedig nem vesz részt a rezesbandák játékában, az se fújni, se énekelni nem akar. Santa Barbarában jelen voltunk a város születése napjára rendezett nagy utcai ünnepségen. Vagy tizenkét banda vonult fel, harsogtak, doboltak, fújtak. Ott is megjegyezte valaki, hogy az amerikai zenekultúra érdekében hasznosabban is gyümölcsöztethetnék a milliókat. — Nincsenek megfelelő pedagógusok? — Akad jónéhány kiváló képzettségű virtuóz, de ezek inkább zenekarban játszanak, vagy szólista lesz belőlük, semminthogy gyerekeket tanítsanak. Derogál nekik. Az osztálytanítók zeneileg felkészületlenek. Ezért határozták el, hogy jövőre tíz zenetanárt Magyarországra küldenek, hogy általános iskoláink énekoktatását tanulmányozzák, a mi módszerünket elsajátítsák. Egy évig maradnak nálunk. — Mi az oka annak, hogy világszerte évről évre több az előadóművész? — Aki zenei hajlamot érez magában, az arról álmodik és arra készül, hogy világjáró művész legyen belőle. S nem gondol arra, hogy még egyenlő tehetségnek között is ezer közül egynek sikerül. Aztán megint a balettkultuszra terelődik a szó. Kodály Zoltán azt mondja: — Amerikában a Missa Brevist is eltáncolták. De Európa még ezt is túlszárnyalta, hiszen a IX. szimfóniát is balettesítették. S a Missa Solemnisre majd csak ezután kerül sor. Úgy érzik nem elegendő, ha a zenét hallják, látni is akarják. Nagyfokú egyoldalúság. A fül kevésbé fejlett, mint a szem. Az öt érzékszerv fejlettsége még nincs egyensúlyban. — Milyen az amerikai televízió? — A tv műsorát ott is szidják. Ott se jobb, mint másutt. Főképp a reklámok borítják el. Még egy színdarab jelenetét is megszakítják azért, hogy illatszert, vagy borotvaszappant hirdessenek közben. A Metropolitan nyitódarabjáról — Úgy hallottuk, hogy tanár úr jelen volt az új Metropolitan opera megnyitó előadásán ... — Csak a főpróbáján. A premierre csupán a mecénások és az állami, városi előkelőségek jutottak be. Oly sokan vannak, hogy el sem fértek a nézőtéren. Sámuel Barber Antonius és Cleopatra című operáját játszották. Az előadás után akövetkező párbeszéd hangzott el:milyen a zene? —Hát az is volt?Ugyanis az agyonzsúfolt színpadon hatalmas tömeg mozgott, legalább ezer ember, s a nagy tumultus elvonta a figyelmet a zenékről. Filmszerű gyors változások, állandó meglepő fordulatok voltak, azonban a technika diadala egyúttal a ^^^k technika csődje is lett. Elromlott a forgószínpad és a díszleteket kézi erővel kellett tovább húzni, amiből aztán komikus helyzetek adódtak. A rendezői kon- cepció miatt a függönyt , Kodály Zoltán megnyitó beszédét mondja az ISME kongresszusán, Amerikában ... 9