Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-03-17 / 11. szám
Minden színész szíve mélyén egy író lakik, így van ez Déryné ifiasszony óta. (Akiről meg egy színésznő írt regényt. Annyira, hogy nem sokkal később el is búcsúzott a színpadtól és „csak” író maradt: Ignácz Rózsa...) Minden színházi tárgyú könyv a megjelenés utáni percekben már csak a pult alól kapható! Hát még ha színész írja! Péchy Blanka, Básti Lajos, Gábor Miklós, Somló István köteteit gyorsan, sietve elkapkodta a nyájas olvasó. Aki alkalmasint nézőnek is nyájas. Ki mit ír? Mostanában. Mármint színész. Tárcsázunk: kettő-tizenhárom-négy-tizenkettő. Péchy Blanka jelentkezik. — Bulyovszky Lilláról szóló könyvemet írom, írom, és közben újabb meg újabb dokumentumokat találok s olvasok el. Rengeteg hegyes gót betűvel írott levelet például! Akkor is el kell olvasnom őket, ha nem kerülnek be a könyvbe. Ezért húzódik a könyv megírása. Már két határidő-módosítást kaptam a kiadótól. A címe: „Hűséges hűtlenek”. Nem, nem regény! Minek is nevezzem? Talán dokumentum-regénynek. Este hat óra. Básti Lajos öltözőjében, a „Szörnyeteg” előadása előtt. — Írom, írom... — mondja Básti Lajos. — Többször esett már szó a négy „S”-ről írott könyvemről. Szophoklész „Oidipusz király”-áról, Shakespeare „Lear király”-áról, Schiller „Ármány és szerelem”-éről, Shaw „Pygmalion”-járól meg a „My Fair Lady”-ről lesz benne szó. Körülbelül egy negyedével készültem el. De máris van egy új könyvtervem. Furcsa címe lesz: „Statisztika”. A felszabadulás óta a Nemzeti Színházban mintegy hetven premierem volt. A felszabadulás előtt, magánszínházakban, körülbelül harminc. Ennek a száz premiernek története lenne ez a kötet. Ha akarom, statisztika, ha akarom, színháztörténet, ha akarom: korrajz. Vagy talán mindez együtt... Ungvári László eldörögte már az Úr mondatait „Az ember tragédiájáéban. Most a fordítót keressük! Ungvári László neve ugyanis az Ódry Színpad „Éjszakai telefon” című újdonságának falragaszán fordítóként szerepel. — Nem most készült a fordítás, hanem hat vagy hét éve. Akkor még nem járta ez a műfaj, a krimi. A darab viszont megjárta több színház dramaturgiáját. Nem ez az első fordításom. Körülbelül tizenöt éve lefordítottam Galsworthy „Szökés” című színdarabját. Mostanában az a‘ Shakespeare-nek tulajdonított, Mórus Tamásról írott dráma foglalkoztat, amelyet nemrég találtak meg, s az 1955-ös angol összkiadásban már benne van. Egész embert igényelne a lefordítása. Nem is merek belefogni... Viszont szeretnék írni arról, hogy miként játssza szerepét az élet adott helyzeteiben — a közönség... Gábor Miklósnak „Tollal” című kötete óta folyóiratokban megjelent néhány színházi tanulmánya, hosszabb-rövidebb írása. Egységes elképzelést sejtetnek ezek, talán egy jövendő kötetté készülnek összeállni? — Kötetre gondolok — mondja Gábor Miklós —, csak ... éppen megrekedtem. Vannak részletek, ezek önmagukban érdekesnek látszanak. De még nem akarnak kötetté összeállni. Azokról a problémákról van bennük szó, amelyeket Sztanyiszlavszkij fogalmazott meg először. Egybevetve saját tapasztalataimmal. „Hódolat Sztanyiszlavszkijnak”, ez lenne a könyv címe ... írtam a Gondolat Kiadónál megjelenő „Bajor Gizi levelesládája” című kötetbe egy „Szerelmeslevél Bajor Gizihez” című írást; milyen a mi mostani viszonyunk a nagy színésznőhöz, ezt próbáltam megfogalmazni benne. Dallos Szilvia neve a rádióműsorban tűnt föl már néhányszor íróként. Hogyan nyúlt tollhoz a tavalyi szinkronszemle színésznő-győztese? — Mentem az utcán. Megláttam egy érdekes, izgalmas figurát. Figyelni kezdtem, hogyan használhatom föl megfigyeléseimet színésznőként. Otthon leírtam a figurát. Később elővettem az írást, elolvastam, s kiderült, hogy „nem állt el!" Akkor igyekeztem hozzátenni, honnan jöhetett és hova megy. Ez is kevés volt, így is „megromlott” rövid idő alatt. Történetet próbáltam keríteni köréje, így elállt. A rádió két szerkesztője, Sipos Tamás és Zoltán Péter biztatására írtam meg a „Hídtól hídig” című rádiójátékot, amely már elhangzott. Most „Tűzszünet” címmel írok egy újat... Somló István sok írása lapunkban jelent meg először. Most két különböző kötet összeállításával foglalatoskodik. Az egyik kötet első részében Fenyvesi Emilről, Somlay Artúrról, Pethes Imréről, Jób Dánielről, Gombaszögi Elláról, Góth Sándorról írok. Ezeket követi egy Major Tamásról ,Meg egy Jávor Pálról szóló írás, ezek 1943-ban készültek. Rövidebb írások szólnak azután Gárdonyi Lajosról, Justh Gyuláról, Déri Hugóné súgónőről, Upor Tiborról, Villányi János segédszínészről, Szerémy Zoltán könyvéről. A kötetet a „Négyszemközt a jegyzeteimmel” sorozat zárná le. Egy másik könyvben két kisregényem és novelláim foglalnának helyet . .. Rátonyi Róbert új könyvét a „Százezrek színháza” sorozat hirdeti. — „Az operett csillagai” címmel írtam az operett történetéről, Offenbachtól 1966-ig, elég részletesen, különösebb konzekvenciák levonása nélkül. Igyekeztem belőle senkit sem kihagyni, írtam egy „Fejvadászok” című könyvet, hatvannyolc nagyon népszerű emberről egy-egy vidám történet, Kallus László karikatúráival. Ez a „Kozmosz” sorozatban jelenik meg. Novelláskötetet állítok össze, azonkívül egy „sztoris” kötetet, „Ne vegyék komolyan” címmel Meg szeretném írni az Operettszínház újból megnyitására az épület történetét . . . — Szabad egy kérdést? — Tessék. — Mikor játszik? Dalos László Dallos Szilvia a rádió pagodájában, Zoltán Péter szerkesztővel (Fejes felv.)