Film Színház Muzsika, 1967. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-11 / 32. szám
Egy karrier regénye SOFIA LOREN ÉLETE SIKER ÉS HÍRNÉV OLASZORSZÁGBAN »»Egy botrány kapcsán robbant ki az egész — vallotta a »Stern«—nek. — A pletykalapokban egyre gyakrabban hozták össze fényképeinket, és cikkeztek is rólunk. Ez nem volt nagy művészet: a három év alatt, mióta ismertük egymást, még soha máshol, mint espressókban, vagy trattoriákban nem találkoztunk. Carlo azonban egyre gondterheltebb lett. Signora Ponti, aki évekig észre sem vett, egyszerre féltékeny lett, botránnyal és elköltözéssel fenyegetőzött. Az újságok egyre mélyebben kavarták az ügyet. Szembe kellett néznem önmagammal és rádöbbentem, ha Carlo nincs velem, én is féltékeny vagyok. Képes voltam este, munka után, fáradtan elmenni az irodájához, ha kellett, órákig az utcán ácsorogni. Vártam, hogy lássam és beszélhessek vele. Néha elkísért az édesanyám. Ha soká jött , türelmetlenkedtem, indulatoskodtam. Anya meghallgatott, de sohasem válaszolt. Ha elege volt belőlem, egyszerűen otthagyott. Húsz-harminc lépésnyire tőlem megállt és várt tovább. Aztán jött Carlo producerekkel, színészekkel és színésznőkkel, beült a kocsijába és elhajtott. Én pedig megnyugodtam.« Sofia Loren híre tovább növekszik. 1954-ben hét filmben szerepel, köztük Blasetti híres munkájában, a »Mi időnkben, Vittorio de Sica rábízza a pizzaida, a lángossütő asszony szerepét, a »»Nápoly aranya harmadik epizódjában. Ebben a filmben egy nagy színésznő születik. A két nápolyi, De Sica és Sofia találkozása teljes művészi harmóniát teremt — és Loren nevét a »Nápoly aranya után ■ megismeri és megtanulja az egész világ. Ekkor már sztár, — 1954-ben őt emlegetik Itália legtöbbet fényképezett színésznőjeként, végül egy szenzációt kergető újságíró pedig felteszi riportjában a kérdést: »Lollobrigida vagy Loren? »»Gina, az isteni Gina, a »»Gina nazionale«, a nemzet Ginája, híreneve tetőpontja felé közeledik, és íme, most egy versenytársat kap 1954 decemberében a »»L’Espressocímű rangos hetilap egy cikkében először veti fel a kérdést: Lollobrigida vagy Loren? A cikk a húszesztendős Sofiát a hét esztendővel idősebb Gina versenytársaként jelöli meg. Romilda Villani — mint minden lányáról szóló írást, ami a kezébe kerül — ezt is kivágja és megmutatja Soltynak. Az nevet. Micsoda gondolat?! Ő egészen másképp látja. Rivalizálás Lollobrigidával öt esztendővel később, huszonötödik születésnapját, a Shaw-darab alapján készülő »»Milliomosnő- forgatása közben, Londonban, a pinewoodi stúdióban ünnepli. A díszletek között elfogyasztott torta mellett pályafutása első életrajzi vonatkozású interjúját adja az amerikai »Saturday Evening Post« híres filmszakírójának, Pete Martinnak. Ebből idézünk: »»Pályám fordulópontja a »Nápoly aranya. Tizenkilenc éves voltam, De Sicával, a világ egyik leghíresebb rendezőjével dolgozhattam, és az első percek után rá kellett döbbennem semmit sem tudok. Félni kezdtem. Reszkettem. Ő meg terrorizált. Név ide, fényképek oda, semmivé lettem mellette; báb, akibe ő lehelt lelket, s ha a Pizzaiola-epizódban egyáltalán nyújtottam valamit, az nem az én érdemem, hanem az övé. Szigorúan, irgalmatlanul bánt velem, s hamarosan megéreztem: művészi vonatkozásban ő a szülőapám. Tudtam, hogy mellette dolgozni, sorsdöntő kísérlet: ha elfogad a világ olyannak, amilyennek ő akar, még lehetek valaki, ha nem, be kell fejeznem a pályát. Zsenialitása porszemmé zsugorított. De első közös munkánk utolsó napjaiban feltámadt bennem a vágy: jó lenne nagy, súlyos drámai szerepeket játszani . . .« A drámai szerep nem sokáig várat magára. Mario Soldati »»Kikötői asszonyok (1955) című munkájában, Sofia Loren bebizonyítja, hogy milyen nagy szíve van. Alakítása megrázó érzelmi bravúr — a Pozzuoli évek némán tűrő szenvedésének visszfénye lobog benne. Tehát a drámai szereppel végzett kísérlet is jól sikerül. A tapasztalt és szakmáját kitűnően értő Carlo Ponti azonban Sofia további pályáját mégsem a drámához, hanem a vígjátékhoz köti és szorosan összekapcsolja Mastroianniéval és De »»Pályám fordulópontja a „Nápoly aranya” — mondotta Sofia — íme, a ..pizzaiola” a lángossütő asszony szerepében, első igazi sikerében... Az első művészi siker után az első, rég áhított, drámai szerep sem várat magára sokáig: Mario Soldati rábízza a „Kikötői asszonyok” egyik fontos szerepét.