Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-17 / 7. szám
KIS FILMARCHÍVUM CSÓKOLJ MEG, ÉDES! A magyar hangosfilmgyártás kezdetének hivatalos évszáma 1931. Ebben az évben került a közönség elé a Hyppolit, a lakáj, valamint A kék bálvány. Az egyiket külföldi tőke segítségével készítették, a másikat a Grünwald és Schiffer építési vállalkozó cég merész üzleti spekulációja hozta létre A filmvállalatok csak a következő évben, 1932-ben, határozták el magukat arra, hogy külföldi filmeken, kívül magyar filmekkel is foglalkoznak. Az első kísérlet Gaál Béla nevéhez fűződik, akiről a magyar filmtörténetírás — méltatlanul — kissé megfeledkezett. Gaál Béla igen nagy sikereket aratott némafilmekkel és az első hangosfilm-kísérletet, amelyben csak magyar filmtőke volt, ő hozta össze. Gaál Béla színésznek készült a Vígszínház tagja lett, de be kellett vonulnia az első világháborúban. Amikor 1918-ban hazajött, Vitéz Miklós íróval megalapította a Madách-színházat, hogy az akkor forradalminak számító külföldi és magyar irodalomnak színpadot, teremtsen, majd 1920-ban a Starfilmgyár főrendezője lett, ahol néhány nagy sikerű némafilm került ki a keze alól. Az első hangosfim-kísérlet a Csókolj meg, édes! című film volt, mely három egyfelvonásosból állt. Címük a következő: A regiment szégyene, Vadnay László bohózata, a Tik-tak című népszínműszerű vígjáték Harsányi Zsolt írása, a Galambdúc pedig Emőd Tamás lírai története. Az elsőben Salamon Béla játszotta a főszerepet, a Tik-takban Rózsahegyi Kálmán, Páger Antal és Somogyi Erzsi remekeltek, a Galambdúcban pedig Rökk Marika, Ráday Imre és Mály Gerő ringatták szentimentális hangulatba a nézőket. Gaál Béla azonban tudta, hogy három egyfelvonásos a moziközönség számára mégis kevesebb, mint egy régész estét betöltő film«, ezért konferanszot íratott a három népszerű íróval a film elé és végére. Ebben mondták el az írók, hogy a három egyfelvonásosban tulajdonképpen az akkori filmirodalom és a filmművészet«három műfaját akarják bemutatni dióhéjban és azt, mit nyújthat majd a hangosfilm. Gaál Béla ezzel a kísérletével, amely sikert aratott, felkeltette a magyar filmvállalkozókban a kedvet a filmgyártáshoz. 1932-ben már 6 film készült magyar tőkével: megindult a hazai hangosfilmgyártás. A magyar filmgyártás újjászületését Gaál Béla nem érte meg. Dachauban halt mártírhalált 1945 januárjában, r. i. Szerkesztőségi óra Gabriella Vranová Egyetértek a Film Színház Muzsikának A bizánci aranykincs című csehszlovák kalandfilmről írt kritikájával. Mégis kiemelném a Kamilát alakító tehetséges színésznő játékát. Nem állok egyedül véleményemmel. Barátnőm azt állítja, hogy ez a színésznő alakította az Üzlet a korzón című csehszlovák filmben Evelynát, a pénzsóvár feleségét. Kérem, döntsék el a vitánkat. — Szűcs Gábor, Budapest. Kamilát valóban tehetséges színésznő , Gabriella Vranová alakította. A színésznő nem játszott az Üzlet a korzón című filmben. Ott Evelynát Ida Slivková játszotta. Gabriellát az Apát keresünk című csehszlovák filmben láthattuk legutóbb. Pap Károlyné: Színház Gyöngyligeten Kormos Tibor zalaegerszegi olvasónk érdeklődésére válaszoljuk, hogy Pap Károly aMózes~-en kívül írt még egy drámát, ennek a Bethséba- volt a címe, 1940-ben mutatták be a Goldmarkteremben. A kiváló író és a színház más irányú kapcsolatáról pedig hadd közöljük Pap Károly hitvesének emlékezését. Egyik este mesélő hangulatban volt a férjem. Megitta feketéjét s mint ilyenkor szokta, fel-alá kezdett járkálni a szobában. Én tágra nyílt szemekkel figyeltem rá s most megpróbálom visszaidézni, amit emlékezetem megtartott. Íme: — Nyomdászsztrájk volt akkoriban Pesten — kezdte férjem —, és a lapok nem jelenhettek meg. Ennélfogva Mikes szerkesztő sem adhatott pénzt. Mi azonban mégis ott üldögéltünk a várószobában, egymás után szállingóztunk be az öreghez, hogy talán . . . talán éppen nekem, ha másnak nem is ... S Mikes bácsi adott is. Adott a magáéból, ha másként nem lehetett. De ez mind kevés volt. Én meg éppenséggel a legtelhetetlenebb voltam valamennyiünk közt. — A sztrájk pedig kitartóan elhúzódott. Semmi remény. De ennem mégis kellett. Meg hát — rám villantotta fénylő mosolyát — innom is. Éppen az utolsó pénzemen megivott fröccs volt bennem, amitől igen jó kedvem támadt várakozás közben. A kis szoba nemsokára megtelt nótázó kedvem boros hangjával. Társaim ijedten figyelmeztettek, hogy Mikes bácsi azonnal kirúg. De Mikes bácsi nem rúgott ki. Behívta az altisztet, megkérdezte, hogy ki az, aki ott kinn üvöltözik s mindjárt behívatott magához. — Nézze Pap úr — kezdte angyali oktatással —, pénzem végképp kifogyott. De úgy hallom, maga egészen jól énekel. Jó hangosan, úgy értem. Menjen vidékre színésznek . . . — Színésznek? — hüledeztem. — Aztán . . . egyszóval. .. hiszen én sohasem léptem még színpadra. Még a nézőtérre sem igen. Az előbbihez tehetség, képiesség és gyakorlat kell, a másikhoz pénz. Semmim sincs — fejeztem be csodálkozásomat. — Mikes bácsi legyintett. Mondtam, hogy nincs több pénzem. Csak éppen útiköltségre. Itt van, Pap úr, fogja. Ez az utolsó. Evvel elutazik Gyöngyligetre, ott játszanak most a Kissék. Megmondja Kissnek, hogy én küldtem. A többit meglátja. — S ezzel vége is volt a beszélgetésnek. Mikes bácsi felém nyújtotta kedves, puha kezét. Tudtam, hogy itt nincs fellebbezés. — Másnap hajnalban útrakeltem Gyöngyliget felé. Délután négy órakor érkeztem meg. Azonnal felkerestem a kocsmát, ahol a színtársulat ma estére a Víg özvegyet hirdette. — Kiss úr, a színigazgató kitörő örömmel fogadott. Fogkefém, hálóingem és egyéb apró holmim láthatólag meglepték őt, és Mikes szerkesztő úr üdvözletét elismételtette velem többször is. — Aztán egészen közel lépett hozzám és így szólt: — Soha jobbkor nem jöhetett volna, Pap úr. Ide figyeljen! Tegnap este, mivel hősszerelmes éppen nincs és jómagam . . . hogy is mondjam ... kissé be vagyok rekedve .. . Rohonczi úr, az itteni jegyző jelentkezett a szerep eljátszására. Elsápadtam az örömtől. Telt ház!... telt ház .. . csakis erre gondoltam. Persze, Rohonczi urat nem kérhettem meg arra, hogy legalább egyszer próbáljuk a szerepet, annál kevésbé, mert Rohonczi úr azt mondta, hogy emlékszik a Víg özvegy minden dalára. Csak bízza rám! — És rábíztam. Kijött a színre, nagyszerűen festett a lenge magyarban, és egy parádéskocsis lajbijában, aki szintén ott ült a közönség sorai közt és halálra izgult amiatt, hogy is fog játszani az ő lajbijában. — Hát — mesélte tovább Kiss úr —, rémes volt! Egyszerűen rémes! A jegyző úr fellépése idecsábította a falu egész intelligenciáját. Hát uram istenem ! Ilyen hangot még életemben nem hallottam. Egyszóval botrány lett a vége; a közönség eleinte azt hitte, hogy Rohonczi úr be van csípve, vagy mondjuk úgy, hogy tökrészeg. De nem 30