Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-01 / 5. szám
Tessék továbbmenni ÚJ MŰSOR A MIKROSZKÓP SZÍNPADON A JELZŐN GONDOLKOZOM. Igen, a jelzőn, amely a nevemmel kapcsolatban hangzik majd el esetleg a Mikroszkóp Színpadon aznap este, amikor ez a kritika megjelenik. Mert, a kabaré friss reagálásához újabban ez is hozzátartozik. Kritikus kollégám megírta bírálatát a vasárnap reggeli lapban, este pedig már ő volt az igazgatókonferanszié mellékesen odavetett példája az unalmas újságírásra. Nem a kritikája kapcsán. Csupán a kritikus neve hangzott el, meg a minősítése. Hogy sportnyelven fejezzem ki magam: mélyütés. És már-már rettegve gondolok arra, hogy elirigyelhetik a konferansziétól ezt a gyakorlatot a színészek is és eljön az idő, amikor Hamlet, Görgey vagy Aase anyó félbehagyja a szerepét, hogy megjegyezze: X. Y. kritikus tehetségtelen. A MIKROSZKÓP SZÍNPAD új műsora egyébként sokkal jobb a megelőzőeknél. Szórakoztatóbb, hatásosabb. Nagy része van ebben annak, hogy egy súlyos ballasztjától megszabadult. A második részt teljesen lefoglaló klasszikus átköltésekre gondolok, amelyeknek vitatható értékű iróniája nem állt arányban az általuk keltett önképzőkörösdi hangulattal. Lehet, hogy a lemondás ezekről a műsortömbökről egy kicsit azért a kritikák elfogadásából is következett? Tény, hogy a műsor így, e hiánnyal vált kerekké. A szünet most valóban csak a politikai kabaré két része közötti pihenő és utána ugyanaz ugyanúgy folytatódik, sőt a végén — Hofi Géza jóvoltából — még fergeteges szórakozássá is nő. Komlós János figyelmét tán egyetlen olyan téma sem kerüli el, amelyet mint konferanszié kiaknázhat. Beszél az úgynevezett kényes kérdésekről is, hangot ad azoknak a kételyeknek, ellenvéleményeknek, amelyek egyik-másik hivatalos állásfoglalással szemben élnek a közvéleményben, humorskáláján az új mechanizmus bérezési problémáitól a nagypolitika, furcsaságaiig minden megtalálható. A néző még szinte meg sem emésztette az odavetett humoros félmondat tartalmát valamiről, amikor már egy másik ügyre, poénra kell figyelnie. Imponáló ez a szellemi zsonglőrködés, igényli és meg is kapja a koncentráló érdeklődést és a hálás tapsokat. De ugyanakkor — furcsamód — bőségével hiányérzetet is hagy a nézőben. Mégpedig azáltal, hogy olykor sajnálnivalóan kimunkálatlanok a jó ötletek, elkapkodottak a szellemes gondolatok, hogy szinte mindegyik szatirikus megjegyzésnek azonos hangsúlya van s így elmosódik az értékrend ügyek és jelenségek között. És, persze, most is találkozunk igénytelen szóviccekkel, olcsó és igazságtalan poénokkal, ám lényegesen ritkábban, mint eddig. Komlós szinte végig a színpadon van, bevezet, összeköt, a színészek partnereként játszik és elbeszélget a közönséggel. Nagy energiát és állandó készenlétet kívánó munka. Komlós könnyed biztonsággal kalauzol végig a műsoron. A PARODISTA. A mai köztudatban olyan előadó, aki áttételes, másodlagos művészi teljesítményt nyújt, hisz kialakított stílusokat, modorosságokat jelenít meg, elsősorban tehát utánoz és nem alkot. Nos, amit Hofi Géza produkál ennek az új műsornak a keretében, az méltán igényelheti az önálló, eredeti alkotás iránti figyelmet. ÉS MILYEN AZ, AMI NEM KOMLÓS? Nehéz erre egy szóval felelni. A műsornak ebben a részében ugyanis időt kitöltő, éppen csak elfogadható magánszámok éppúgy találhatók, mint elsőrendű attrakciók. Gyengén sikerült Kiss István bábműsora, témában és előadásmódban elavult Kovács Zsuzsa magánszáma, és nem elégít ki Bodrogi Gyula saját szerzeményű kuplé-csevely kombinációja sem. Továbbra is nagyon ötletes a Mikrosz- - kóp Filmhíradó (Novák Márk) és sok jó pillanatot szereznek Major Tamás pergő rendezésében az állandó társulat tagjai: Agárdi Ilona, Gera Zoltán, Hável László, Margittai Ági és kiváltkép Harkányi Endre és Soós Edit. A műsor nagy záróteljesítménye, kitűnő fináléja az, amit „Kis lokál a nagy Duna mentében” címmel Hofi Géza ad elő. Közel 11 óra van már, amikor előlép a függöny mögül. Érthető, hogy a nézők fáradtak. Mégis friss életre galvanizálódnak néhány perc alatt. Hofi úgy állítja elénk egy pol-beat-énekes karikatúráját, hogy a szöveg (ő maga írta), a mozgás és az előadás külön-külön is csupa humor, együtt pedig pokolian mulattató. És a többi száma is kitűnő. Végül is a záróparódiában a követhező receptet, Hofiban a legalkalmasabb művészek egyikét találták meg ahhoz, hogy a kabarét a magasra törő jókedv hangulatában fejezzék be. Kürti László Hofi Géza (MTI és Laczkovich felv.) A gyerekkocsiban az egyesztendős bébi, az új mechanizmus (Soós Edit és Komlós János)