Film Színház Muzsika, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-08 / 45. szám
A hét portréja Ütő Endréről A korszerű operajátszás szolgálatában Raszkolnyikov, a „Bűn és bűnhődés” főhőse mozdulatlanul áll a színpadon, s mmikor felgördül a függöny Petrovics Emil operájának előadásán. A rövid, drámai feszültséggel teli zenei bevezetés után sietős, izgatott-félszeg lépésekkel elindul az uzsorás öregasszonyhoz újabb zálogokkal. Ettől a pillanattól csak az ő drámáját látjuk a színpadon, csak a rögeszmés gondolattól megszállott ember vívódásai, iszonyatos lelkitusái, hirtelen elhatározásai és riadt megtorpanásai tartanak hatalmukban. Minden más figura, még Szonja, Szvidrigaljov, s a vizsgálóbíró is csak azért van a színpadon, hogy őróla többet megtudjunk. Az opera, e három felvonásnyi monológ kisebb-nagyobb epizódjai mind csak őrá hatnak vissza, az ő belső drámáját mélyítik, gazdagítják. Petrovics nagy zeneszerzői erénye, hogy Raszkolnyikov jellemábrázolása a bonyolult figura lelki-alkati adottságait korszerű zenei eszközökkel mutatja be, a függöny felgördülésétől a fináléig meg nem szűnő feszültséggel. Az opera, az előadás sikere így Raszkolnyikov alakítóján áll vagy bukik. Ütő Endre a korszerű operajátszás legigényesebb eszközeivel bontja ki a lélektani drámát. Végig jelen van a színpadon: a zeneszerző terjedelemben, bonyolultságban szinte a szélső határokig ment el a szerep megformálásában, a lelki, zenei és színészi igénybevétel olyan terheket rak a szereplő vállára, hogy csak nagy ábrázolókészséggel megáldott énekes-színész birkózhat meg vele. Milyen plasztikusan mutatja meg Üto-Raszkolnyikov a figura intellektuális vonásait, szenzibilitását, neurotikus, szkizoid jegyeit, a hatalmas lelki megrázkódtatásokat a „felsőbbrendű ember” megszállottságától a teljes depresszióig, összeroppanásig! Milyen döbbenetes ideges bizonytalansága a gyilkosság elkövetésénél, milyen megrendítő lelkitusája az otthoni szobában, milyen színészi remeklés provokatív eszmefuttatása a kávéházban, párbeszéde a vizsgálóbíróval! Egy-egy félszeg mozdulata, sietős lépése, fojtott indulattól fűtött, elkapott szava, vagy gyorsan aprózó mondata milyen sokat árul el nekünk a lélek vulkanikus feszültségeiből. De szólnunk kell az énekes előtt álló, s nagyszerűen megoldott feladatról. A sajátosan „lebegő” énekbeszédről, mely olyan természetességgel szólal meg Ütőnél, mint a beszélt próza. Ahol pedig a líra magaslataira emelkedik, mint az utca poézisének himnuszában, ez az énekbe ültetett próza magától értetődően kapja meg nála ezt a kifejezőerőt is. Ütő Endre Raszkolnyikovja az új magyar opera bemutatójának nagy énekes-színészi diadala. A fiatal művész jelentős szerepek — Seneca, Gremin, Mefisztó, Kékszakállú — után jutott el idáig. A főiskola elvégzése után nyomban az Operához került. Közben egy évet ösztöndíjjal Olaszországban töltött. Énekes-pályája töretlen, egyenletes fejlődésről tanúskodik. Muzikalitása, kulturáltsága a Petrovics-operában a korszerű, a szó legjobb értelmében modern operajátszás erényeivel párosul. Örvendetes, hogy eddigi pályafutásának csúcsára éppen egy értékes, új magyar műben jutott el. Fábián Imre A Faust Mefisztójaként Raszkolnyikov, a Bűn és bűnhődésben