Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-14 / 7. szám
közönség jól mulatott a mókán. Ekkor kapta fel a fejét a karmester-direktor, s szemtől-szembe látta alteregóját. Szigorúan, mosoly nélkül vezette végig a jelenetet, de amikor a szünetben Ujházy egy bocsánatkérő mosollyal a kezét nyújtotta, örömmel parolázott régi cimborájával s jóbarátként váltak el.. Kardamokból vezető színész Kifogyhatatlanul ömlöttek belőle a színész-históriák, kuriózumok, vándorkomédiásokról, fűnek-fának tartozó daltársulati direktorokról, kóristákról, ám ha saját pályakezdése került szóba, szűkszavúvá vált. Szerény ember volt, untig elcsépeltnek tartotta azokat a karrier-történeteket, melyek így kezdődtek: „ ... szüleim akarata ellenére ...” Pedig ő is hasonlóképpen indult. „Amikor elvégeztem a gimnáziumot — mesélte —, ezekkel a szavakkal nyújtottam át otthon a végbizonyítványt: "Apám, mától kezdve színész leszek!■* — »Hátha leszel is, akkor is legfeljebb csak nálam.« Másnapra társulati ülést hívott össze, s bemutatott, mint kardalnokot. Gondolta, majd csak megunom egyszer a kóristaságot. Dehát ő ezúttal rosszul számított, nekem pedig segítségemre sietett a szerencse. Másnap ugyanis Balatonfüredre tettük át — a vidéki színészet szóhasználata szerint — a "dekorációt". Itt az egyik délelőtt a sétányon apám összetalálkozott Jókaival.Kedves Latabár, — szólt a regényíró — adja elő a kedvemért a ,Dunanan apó és fia utazása’ című operettet. Tudom, Budán régóta adják már, de sohasem nyílt alkalmam megnézni.« Apám készséggel teljesítette Jókai kívánságát, ám az előadás napján váratlan izgalom támadt: a darab főszerepét, Patroclust alakító színészünk — akivel Dunanan apó híres duettjét énekli —, megbetegedett. Fordulatnak persze ez is szokványos — de hát majd’ minden kiugrásnál ez történik —, én azon nyomban jelentkeztem. »Apám, én megmentem az előadást — mondtam —, próba nélkül eljátszom Patroclust.« Nagyot szippantott csibukjából az öregúr, s aztán így szólt: »Nem bánom, de ha Jókai előtt, ,blamírozol’, agyonváglak!■» — »Akkor is marad még két színészfia,«* — vetettem oda hetykén, bár tudtam, hogy most is csak tréfál. ... Este a legnagyobb rendben ment le az előadás. Én minden pillantásommal Jókait kerestem a nézőtéren, s végtelenül jóleső melegség járta át a szívemet-lelkemet, amikor láttam, hogy a nagy író őszinte jókedvvel tapsol. Előadás után mámoros boldogsággal bolyongtam a füredi parkban, hiszen ezen az estén lettem miskolci kardalnokból a színész. Ezután bejártam a vidék nagyvárosait, mindenütt elismerésben volt részem. 1893-ban Paulay a Nemzeti Színházhoz szerződtetett, azóta is az ország első színházának vagyok — közkatonája!” Latabár közismert szerénységével nevezte magát ik „közkatonának”, hiszen őn a nagyok sorában is rangos egyéniség volt. De hogyan esett Paulay választása a vidéki színészre? ” 1883-ban a Nemzeti Szín- * ház elvesztette egyik kima Apa és fiai: Latabár Kálmán, Latabár Árpád és ifj. Latabár Árpád magam, és annál elégedettebb voltam .. Hogy mit jelentett számára Raymond Asso, arról a következőképpen emlékezik. .. három évre volt szüksége a gyógyításomhoz, három év türelmes, gyöngéd szeretetére, amíg meggyőzött, hogy a ringyók és gazemberek világán kívül létezik egy másik világ is. Három évig töltötte belém az ellenmérget a Pigalle-al szemben, zilált, elrontott, boldogtalan gyerekkorommal szemben. _ Három év kellett ahhoz, hogy megtanítson hinni a szerelemben, a boldogságban és a sikeremben. És három évre volt szükségem nekem, amíg nő lettem és sztár, nem pedig pusztán „attrakció”, akinek hangját úgy hallgatják az emberek, mint ahogy egy ritka, vásári szemlére kiállított állatot csodálnak.” Louis Leplée fedezte fel Edith Piafot, de művészt Raymond Asso faragott belőle, ő írja az első, egyéniségére szabott sanzonokat, amelyek nemcsak Piaf pályáján jelentenek új stílust, hanem az úgynevezett realista sanzon történetében is. Asso, aki egyébként a „realista” meghatározás helyett inkább a „verista” jelzőt szereti, alapelvként vallja költői munkásságában, hogy csak akkor ír, ha mondanivalója van, ha pedig ír, csak emberi, igaz dolgokról beszél, és azokat keresetlenül, a lehető legegyszerűbben, mindenki számára érthetően mondja el. Így születnek a közvetlen, őszinte, minden irodalmiaskodást kerülő dalszövegek, amelyeknek új hangját átveszik Asso közvetlen kö- Raymond Assóval a stúdióban A Place Pigalle-on, az „Odette”-ben énekel... 25