Film Színház Muzsika, 1970. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-29 / 35. szám
TELEVÍZIÓ ELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ televízió Természet plusz játékfilm Erdei küzdelem Kerek egy esztendeig forgat egy szűk stáb Magyarország legszebb vadlelőhelyein, a Blikkben, Pilisben, a veszprémi és gödöllői erdőkben. Fejér Tamás rendező és Mezei István operatőr Pálfalvi Nándor A remetekan című forgatókönyve alapján egy vadász szemszögéből mutatja be a négy évszakot, a mindig megújuló természet pompázó képeit erdeinkben. — Nem is téma ez — mondja Pálfalvi Nándor — hanem egy érzés megszólaltatása filmen. A természet iránti vonzódás és a vadászat szenvedélye adja az alapkonfliktus lényegét. A főhős ennek az ősi ösztönnek a rabja és ez idézi elő összeütközéseit önmagával és környezetével, amely végül is túlnő egy vad elejtéséért folytatott küzdelmen. — Közelebbről meghatározva — fűzi hozzá Fejér Tamás — biológiatanár főhősünk találkozik az erdőben egy magányos vaddisznóval. A csordából elszabadult állat egyedül bolyong, ezért nevezik remetekannak. A tanárt hatalmába keríti az elhatározás, hogy elejtse a soha nem látott méretű vadkant, az azonban ellenáll, küzd, hogy kijátssza a vadászt... Filmünk, amely a játék- és a természetfilm ötvözete, színes lesz, másfélórás és a jövő évi budapesti vadászati világkiállítás alkalmára készül a televízió bemutatni. A film főszereplője, a tanár, Bárány Frigyes, aki a forgatást megelőzően még sohasem vadászott. Partnerei — többek között — Szemes Mari, Heidemarie Wenzel, Bánhidy László, Harsányi Gábor. A tanár gyakori vendége az erdészháznak. A szóbeszéd ki is kezdi: talán az erdész szép szőke felesége miatt? (Heidemarie Wenzel, Bárány Frigyes és Harsányi Gábor) Idill az erdőben (Rajnógel Imre felvételei) 28 Életrajz dallal Őrizni a tüzet... Török Erzsébet — portréfilmjének adására e hét vasárnapján kerül sor — ugyan mi más is lehetne a címe, mint egy népdal kezdősora? Művészete egyet jelent a magyar népzene hiteles tolmácsolásával — nemcsak énekli, éli is azt, amit előad. Különös varázs az övé, eszköztelenül egyszerű. Éppen ezért alig elemezhető — de forrásaival az életrajz egyes állomásain keresztül most megismerkedhet a néző. — A kolozsvári Séta tér, a Hajaerdő és a Kányáinál volt első, gyerekkori énekeskönyvem: katonalegények és cselédleányok nótái. Ahogy a hangokat visszaidézem, elém rajzolódik a táj is, a búzamezőn túli Szamos, s a nyár végi tarlón legelésző juhok képe... A furulyaszóval ott ismerkedtem meg, a népdallal egyidőben. A Rádió Pagodájában ülünk, a művésznőnek felvétele lesz. Az énekeseket ilyenkor tapintatlanság zavarni, de ő nem veszi rossznéven. Sőt, az is természetes, hogy néhány mondat után már énekel is — ott, a kávé mellett belekezd egy csángó balladába. — A juhászlegényt pakulárnak hívják azon a vidéken, sok dal szól róluk. Amit az imént énekeltem, nagyon régi s a legszebbek közül való. Remélem, megérzik majd azok is, akik először hallják, felismerik benne és a többi népdalban zenei anyanyelvünket. Török Erzsébet életében a népművelés nem program, hanem hivatás, az a fajta nemes szolgálat, amely az adottságokat és a tehetségeket teljes művészetté érleli. Mikor József Attila először hallotta őt pódiumon, kitörő örömmel üdvözölte: „Kedves Török Erzsi, — de szépen énekel!...” A művésznőnek járó elismerés mellett bensőséges rokonszenv is volt a szavaiban — a „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni” gondolatkörében alkotó költő a másik tűzrakót köszöntötte a népdalok megszólaltatójában. — ... Kellemes munka-e a forgatás? Filmben most dolgoztam először, tehát csak ennek az egyetlen alkalomnak a tapasztalatairól számolhatok be. Dalos László, aki a forgatókönyvet írta és a műsort, nagyon jól ismer, pontosan tudta, milyen vonásokkal rajzoljon „portrét” rólam. Csenterics Ágnes, a rendező, most induló fiatal szakember, friss szemű, jó ízlésű, tele ötlettel és ambícióval. Kellemes volt együtt dolgozni velük, közös nyelven beszéltünk. Például nekik is, nekem is a forgatás legkedvesebb perceit a kalocsai gyerekek szerezték! A népdalok, virágénekek, Bartók- és Kodály-művek után ugyanis a művésznő gyermekdalokat is énekel, mégpedig hímzett kalocsai népviseletbe öltözött kislányokkal, fiúkkal. — Mert a tüzet nemcsak megrakni, de őrizni, továbbadni is kell. Látom, hogy ma van, s hiszem, hogy mindig is lesz kinek ... Kerényi Mária