Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-27 / 13. szám
történt még... Sikerrel vendégszerepelt az elmúlt héten Bécsben, a Collegium____________ Hungaricumban_______ a Déryné Színház társulata. Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című hangulatos, örökifjú vígjátékét mutatták be Szécsi Ferenc rendezésében. Ünnepi hangulatot adott az estnek az, hogy a színházi előadás is része volt a március 15-ről megemlékező ünnepségeknek, — mintegy hangulatos befejezése volt a bécsi magyarok hagyományhoz ragaszkodó érzéseinek. Az est — bárhogy takarékoskodunk is a szóval — rendkívüli sikert jelentett. A nézők örömmel figyelték a játékot, ünnepelték a színészeket, elismeréssel beszéltek Szécsi Ferenc rendezéséről, s mindenekelőtt a két főszereplő: Harmaczy József és Kondra Irén játékáról. Az előadáson megjelent nagykövetünk, Kurtán Sándor, s részt vett még azon az ünnepi vacsorán is, amit a magyar egyesületek adtak a társulat tagjainak tiszteletére. A Collegium Hungaricum ünnepi bemutatója után, Oberwartba utazott az együttes; itt három előadásban mindvégig zsúfolt ház előtt játszották a darabot. Az egész vendégjáték missziót teljesített. Különösen figyelemre méltó tény, hogy nemcsak a bécsi magyarok körébe, hanem a magyarlakta falvakba is elvitték a mai magyar színházkultúra üzenetét. Az Irodalmi Színpadon az Ifjúsági-bérlet sorozat keretében került színre Arany János, Toldi estéje című remeke. Az Irodalmi Színpad törekvése az, hogy rendszeresen helyet adjon az ifjúság olvasmányainak és kiegészítve a pedagógusok tevékenységét, a „kötelező penzum” helyett, élményt nyújtson a tanulóknak. Szendrő Ferenc oratórikus stílusú rendezése szerencsésen illeszkedik ehhez az elképzeléshez. A főszereplő mindvégig Arany János halhatatlan szövege. A Kodály Zoltán műveiből összeállított zene felidézi Nagyfalu vidékét, a királyi udvart, a párbaj dinamikáját. A szereplők közül Verdes Tamást emeljük ki, elsőnek, Krónikás szerepében — mely hasonló a görög tragédiák hírnökeihez — légkört teremt, eseményt tolmácsol, atmoszférát ad, csupán a költői szó plaszticitásával. Lírai kifejező eszközeivel hasonló jó teljesítményt nyújt Gordon Zsuzsa, a másik krónikás szerepében. Somhegyi György láttató erővel, sokszínűen tolmácsolja, mint Regős, a Toldi estéje egyik gyöngyszemét, a László királyról szóló balladát. Dömsödy János a főszerepben, egyaránt érzékeltette a halálra készülő Toldi Miklós tompultságát és az olasz harcossal való küzdelemben a megfiatalodott, egykori vitézt. Emlékezetes alakítást nyújtott a vén Bence szerepében Joó László. Szoó György, Ferenc László, Csikós Sándor, Fodor Tamás, Harkányi Ödön hozzájárultak a sikerhez. Befejeződött a munka a Fővárosi Operettszínház épületében. A társulat visszaköltözik régi otthonába és véglegesen április 17-én veszi birtokba az épületet: a Csárdáskirálynő előadásával nyitják meg a kapukat a nézők előtt. A szolnoki Szigligeti Színház sikerrel mutatta be a Csongor és Tündét, Vörösmarty Mihály költői játékát. Az előadást, vendégként Both Béla rendezte, mindvégig arra törekedett, hogy egyszerű eszközökkel, a jelenetek tömör megfogalmazásával, érvényre juttassa Vörösmarty költői sorait és gondolatait. A két címszerepet ugyancsak vendégként, Cs. Németh Lajos és Szilvássy Annamária alakították. Cs. Németh Csongor szerepében nemcsak a vonzó hőst, a népmeséi ihletésű Csongor úrfit keltette életre, hanem a vívódó, gondolkodó embert is, a költő filozófiai gondolatainak hordozóját. Szilvássy Annamária Tünde életre keltésekor a légies- tündéri bájt és a földi asszonyérzelmeket ötvözte rendkívüli sikerrel. Mindkettőjük alakításának külön értéke, a költői szöveg ízes, szép előadása. Hegedűs Ágnes nagyszerűen keltette életre Mirigy alakját, emberivé tette, — és ezzel még félelmetesebbé — gonosz cselszövéseit. Ízes népi hang és költői emelkedettség nagyszerű ötvözete Baranyai Ibolya Ilmája, és Halász László Balgája is, és igen jó teljesítményt nyújtott a három Ördögfi szerepében Szombathy Gyula, Lencz György és Hollós Frigyes. A Nemzeti Színházban évente ítélik oda a Farkas—Ratkó-díjat; az egyik évben színész, a másik évben színésznő kapja meg, az együttesnek az a művésze, akit kollégái erre méltónak találnak. Ebben az évben a díjat, a Farkas—Ratkó gyűrűt Zolnay Zsuzsa kapta meg; ünnepélyes keretek között Both Béla, a Nemzeti Színház igazgatója nyújtotta át a színpadon a társulat tagjainak tapsai közepette. Illyés Gyula új kötete, — amely az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit adja közre — Hajszálgyökerek_______ címmel jelent meg. A gyűjtemény a prózaíró Illyés valamennyi képességét megcsillogtatja; az útirajzokban, portrékban a szépírót, a költőkről és a költészet általános helyzetéről szóló esszékben a művészetfilozófust, a nemzeti és közösségi tudat múltbeli és mai kérdéseivel foglalkozó tanulmányokban a közéleti írót. Szinte valamennyi írásában, akár a Népszabadságból ismert címadó eszszében, vagy a kathárokról szóló a Tiszták című drámájának témáját adó tanulmányban, az 1919-es visszaemlékezésekben, magyar és európai írók és művészek portréiban, könyvkritikákban, interjúkban és vallomásokban, — azonos, a Hajszálgyökerek problematikájához hasonló kérdéseket vet fel, arról például: mi a nemzeti problematika helyes megközelítése és milyen aktuális kötelességeket ró ránk a nemzeti feladatok vállalása. A színházi vonatkozású írások nagyszerű alkalmat adnak arra, hogy az olvasó bepillantson a drámaírói műhelybe, végigkövetheti a térnék születésétől a fogalmazás problémáin át, mindazokat a kérdésköröket, amelyek Illyés Gyula drámaírói munkásságához a megértés kulcsait kezünkbe adják. Múlt vasárnap a Zeneakadémia kistermében Bartók és Kodály______ kórusművei hangzottak el a Gutenbergkórus és az Operaház Gyermekkarának előadásában. A Gutenberg-kórust már ismételten volt alkalmunk hallgatni dobogón, de a gyermekkórus ezúttal először lépett „maszk nélkül”, civilben a közönség elé. A kisegyüttes, amely az évad elején alakult, s az idei opera-premiereken már sikerrel szerepelt, most azt bizonyította be, milyen járatos Bartók és Kodály kórusköltészetének világában. A tiszta intonáció, az egységes szép hangzás, a dinamikai árnyalás terme- Zolnay Zsuzsa átveszi a Farkas—Ratkó gyűrűt Both Bélától A Fővárosi Operettszínház újjászületett nézőtere