Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám

2­ 1­Q7A. ___________________1. Ezen a héten... az új év első számában színházi próbákra kí­sérjük el olvasóinkat. Az új esztendő első be­mutatóira készülnek az együttesek s bár a színház időszámítása eltér a köznapitól, azért ezen a tájon is számontartják a naptári év kezdetét, készülvén a néző magasabb színvo­nalú, élménygazdag szórakoztatására, új, si­kert hozó művészi erőfeszítésekre. E törekvéseket, a szándék nemességét is­merve — még ha tudjuk is, hogy az ered­mény olykor vitatható —, legalábbis előle­gezzük a bizalmat és a színház munkásai­val együtt szurkolunk a sikerért. Színház­pártiak vagyunk, hiszünk a hazai színjátszás hivatásában, e munka emberformáló, érte­lemgazdagító, ízlést fejlesztő szerepében. S mert most még közel vagyunk az év végi mulatságok derűs hangulatához, a kellő jó­kedvvel nézegettük humoros hetilapunknak egyik néhány hetes számát, amelyben cím­lappal tisztelték meg a színházat. Nézegettük ezt a címlapot, amelyen a „lelkes színigazga­tó", táblát függeszt az általa vezetett intéz­mény homlokzatára: „Színielőadásokat hozott anyagból is vállalunk.” Mosolygunk, mosoly­­gunk. Igaz, persze, hát mi másból is készül­nének azok a fránya színielőadások. Hozott anyagból. Az író ír, netán drámát, vagy víg­játékot, aztán viszi a színházba. Ott a hozott anyagot kézbeveszik, méregetik, testreszab­­ják, s végül bemutatják. Mulatságos. Csipkelődésre méltó téma. Vagy tán mégsem ez volna a vicc? Lehet, hogy a humor odahúzódott arra a címlapbé­li hirdetőoszlopra, amelyen Shakespeare, Mo­­liére, Shaw, Móricz Zsigmond és más szerzők nevét hirdeti a színházi plakát? Célzásként tán arra, hogy az élő magyar irodalom a meg­érdemeltnél kisebb szerepet kap a színházi programban? De hiszen csak e heti számunk­ban is két új magyar színpadi műről adunk kritikát, s készülő újakról számos híradást. Vagy a hirdetőoszlopon fölsorolt szerzők ne­vei volnának idegenek a színháztól? Hát igen, ez az igazi tréfa! Mulatnunk kellene, miként a tévé szilveszteri műsorán, ha nem tudnánk, hogy a humor lényege az igazság — más mó­don fogalmazva. Apropos: tévé szilveszter. Mint minden év­ben, most is napokig tárgya beszélgetések­nek, vitáknak, emlékeket idéző együttes ne­vetéseknek, bizonyítván, hogy a tévé — hol több, hol kevesebb sikerrel, de visszavonha­tatlanul — családtag lett. Igaz, a legtöbbet beszélő, de szabad időnket, estéinket szerve­ző, jóhiszemű szolgálatkész családtag. Mun­katársai több figyelmet és több elismerést érdemelnek. Lapunk az új esztendőben arra fog töre­kedni, hogy megfeleljen ennek az igénynek. MÉG AZ 1973-AS ESZTENDŐBEN mutatta be a Fővárosi Operett- Színház Seregi László rendezésében Kálmán Imre operettjét, a Cirkuszhercegnőt. Képünkön: jelenet az előadásból (Németh Sándor és Galambos Erzsi) (MTI — Tóth István fotó) AZ ÚJ ÉV ELSŐ MAGYAR FILMBEMUTATÓJA a szerelem határai című színes magyar produkció, melyet Fenákel Judit Vetkőztető című novellájából Marosi Gyula írt. Szűcs János rendezőnek ez az első ön­álló munkája. Képünkön: a film két főszereplője, a falura került fia­tal védőnő alakjában Drahota Andrea és az itt dolgozó körzeti orvost megszemélyesítő Bitskey Tibor (Kende Tamás felv.)

Next