Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
2 1Q7A. ___________________1. Ezen a héten... az új év első számában színházi próbákra kísérjük el olvasóinkat. Az új esztendő első bemutatóira készülnek az együttesek s bár a színház időszámítása eltér a köznapitól, azért ezen a tájon is számontartják a naptári év kezdetét, készülvén a néző magasabb színvonalú, élménygazdag szórakoztatására, új, sikert hozó művészi erőfeszítésekre. E törekvéseket, a szándék nemességét ismerve — még ha tudjuk is, hogy az eredmény olykor vitatható —, legalábbis előlegezzük a bizalmat és a színház munkásaival együtt szurkolunk a sikerért. Színházpártiak vagyunk, hiszünk a hazai színjátszás hivatásában, e munka emberformáló, értelemgazdagító, ízlést fejlesztő szerepében. S mert most még közel vagyunk az év végi mulatságok derűs hangulatához, a kellő jókedvvel nézegettük humoros hetilapunknak egyik néhány hetes számát, amelyben címlappal tisztelték meg a színházat. Nézegettük ezt a címlapot, amelyen a „lelkes színigazgató", táblát függeszt az általa vezetett intézmény homlokzatára: „Színielőadásokat hozott anyagból is vállalunk.” Mosolygunk, mosolygunk. Igaz, persze, hát mi másból is készülnének azok a fránya színielőadások. Hozott anyagból. Az író ír, netán drámát, vagy vígjátékot, aztán viszi a színházba. Ott a hozott anyagot kézbeveszik, méregetik, testreszabják, s végül bemutatják. Mulatságos. Csipkelődésre méltó téma. Vagy tán mégsem ez volna a vicc? Lehet, hogy a humor odahúzódott arra a címlapbéli hirdetőoszlopra, amelyen Shakespeare, Moliére, Shaw, Móricz Zsigmond és más szerzők nevét hirdeti a színházi plakát? Célzásként tán arra, hogy az élő magyar irodalom a megérdemeltnél kisebb szerepet kap a színházi programban? De hiszen csak e heti számunkban is két új magyar színpadi műről adunk kritikát, s készülő újakról számos híradást. Vagy a hirdetőoszlopon fölsorolt szerzők nevei volnának idegenek a színháztól? Hát igen, ez az igazi tréfa! Mulatnunk kellene, miként a tévé szilveszteri műsorán, ha nem tudnánk, hogy a humor lényege az igazság — más módon fogalmazva. Apropos: tévé szilveszter. Mint minden évben, most is napokig tárgya beszélgetéseknek, vitáknak, emlékeket idéző együttes nevetéseknek, bizonyítván, hogy a tévé — hol több, hol kevesebb sikerrel, de visszavonhatatlanul — családtag lett. Igaz, a legtöbbet beszélő, de szabad időnket, estéinket szervező, jóhiszemű szolgálatkész családtag. Munkatársai több figyelmet és több elismerést érdemelnek. Lapunk az új esztendőben arra fog törekedni, hogy megfeleljen ennek az igénynek. MÉG AZ 1973-AS ESZTENDŐBEN mutatta be a Fővárosi Operett- Színház Seregi László rendezésében Kálmán Imre operettjét, a Cirkuszhercegnőt. Képünkön: jelenet az előadásból (Németh Sándor és Galambos Erzsi) (MTI — Tóth István fotó) AZ ÚJ ÉV ELSŐ MAGYAR FILMBEMUTATÓJA a szerelem határai című színes magyar produkció, melyet Fenákel Judit Vetkőztető című novellájából Marosi Gyula írt. Szűcs János rendezőnek ez az első önálló munkája. Képünkön: a film két főszereplője, a falura került fiatal védőnő alakjában Drahota Andrea és az itt dolgozó körzeti orvost megszemélyesítő Bitskey Tibor (Kende Tamás felv.)