Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-10 / 2. szám
■ ■ — I TELEVÍZIÓ ajdúsy Miklós érdekes vállalkozásba fogott: egyidejűleg rendez tévéjátékot Szabó Lőrinc: A szökevény című egyfelvonásosából és Krúdy Gyula: Zoltánka című színművéből. Az elsőnek Petőfi Sándor a hőse, a másodiknak a költő fia, Petőfi Zoltán. Mindkét szerepet Lukács Sándor játssza. Az egy műsorban képernyőre kerülő két tévéjáték közös összefoglaló címe: A sas meg a sasfiók. A pazarul kivilágított ■ * sminkszobában Tolnai András maszkmester közel két óra hosszat dolgozott Lukács Sándor arcán. Ezt a két órát már kétszer félnapos maszkpróba előzte meg. A sminkasztalon, a festőművészével vetekedő festékhalmaz mellett két fénykép. Az egyik Petőfi Sándor egyetlen hiteles képe, dangerrotipiája, amely esendő kezdetlegességgel ugyan, de megőrizte arcvonásait. A másik ugyanabban a pózban Lukács Sándor képe, Petőfi maszkban. A maszkpróbák eredményeképpen készült felvétel. Az arcra háromféle alapozó kerül: a legsötétebb Lukács állkapocs-csontja fölé, mert ez az a pont, ahol a legtöbbet kell változtatni. Petőfi gyér, különleges formában nőtt kis szakálla, gyenge, lefelé kanyarodó bajusza az eredeti leírásokból ismert színű, vörösesbarna levágott hajból készül. Szinte minden egyes szál külön eligazítást igényel. A szemöldök kemény és egyenes vonalú, a haj tömött, göndör és magas. Vékony, derékra szabott fekete ruha, fehér ing — és megdöbbentő hűséggel áll előttünk Petőfi Sándor. De még ez sem elég. Most Czabarka György vezetőoperatőr dolga következik: úgy irányítja és adogoltatja a fényeket, hogy a színészt mindig csak fél megvilágításba helyezze, valósággal lecsiszolja arcáról a nem Petőfit idéző vonásokat. A maszkpróbák végén, a felvételt megelőzően fénykép is készült Lukács Petőfiről. Ez a felvétel, mint olajportré jelenik meg majd a későbbi díszletben, Petőfi Zoltán kopott diákszobájában. Szabó Lőrinc A szökevény-ének tévéváltozata a legendák Petőfijét állítja elénk. Az író, mintha a nép ajkáról leste volna el a mesét: a vesztett csatából érkező, halálba induló költő egy ember alig lakta zord vidéken, három öreg kezdetleges kunyhójában talál menedéket. A legidősebb vendéglátó, a világtalan férfi megérzi benne az igaz embert, a mindent feláldozni tudó hőst. Kérlelik, maradjon. De ő tudja, indulnia kell... 1850. Szendrey Júlia lakása. Az özvegy még olyannak őrzi külsejét, amilyennek Petőfi szerette: rövid haj, fekete szoknya, török fez. 1870. Ugyanott. Zoltánka, Petőfi fia érkezik anyja lakására. Kopottan, betegen. Júlia éppen bálba készül; már nem a forradalmár múzsája ő, hanem a tanár felesége, divatos dáma. Zoltán — talán anyja ellenében — konokul őrzi apja emlékét. Vagy legalábbis megőrizni véli. Krúdy Gyula drámájában, amely a tévéjáték alapjául szolgált, így védi igazát, így vitatkozik Balászsal, anyja hódolójával: Zoltánka: Apám sem vetette meg a bort, a szerelmet. Dalai egy egész világot jelképeznek a bor és a szerelem történetében. Balás: A költészetbeli korhelyt és a lantos leánybolondítót külön kell választani atyádtól, az embertől ... nem volt soha korhely, soha sem volt szoknyahős. Atyád szar- TELEVÍZIÓ _ SZABÓ LŐRINC ÉS KRÚDY GYULA PETŐFI-DRÁMÁI A sas meg a sasfiók Lukács Sándor — Petőfi maszkjában Jelenet A sas meg a sasfiókból A vak öreg és a szökevény (Kőmíves Sándor és Lukács Sándor)