Film Színház Muzsika, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-10-08 / 41. szám
Eltűntek a dívák zázadunk nagy bálványai között — van egynéhány, fárasztó volna ■elsorolni — előkelő hely illeti meg a dívát. A kitenyésztett, maga ápoló, a nyilvánosság kirakatában éjjel-nappal fellépő színésznő csillagot. Aki nemcsak a színházi előadáson vagy a filmen alakít, hanem minden pillanata alakítás, az önteremtés, az önszobrászat egy-egy mozzanata. .. bálványkészítés nem könnyű mesterség. Sem annak, aki a bálványt készíti — producer-pápák, rendezőpapok, újságíró-sámánok — sem pedig a bálványnak. Mert a bálvány sohasem lehet passzív. Nem elég, ha tűri, hogy formálják. Saját magának a fúrnia-faragnia kell a szobron, ami ő maga. És ennek a munkának soha nincs vége. Mert ha kész a szobor, egyfelől fenn kell tartani az állagát, napról napra restaurálni, nehogy kopjon, fényét veszítse, belepje a por, amenyiben lágyabb, kevésbé tartós anyagból készült, nehogy málladozzék. Másfelől a mindennapos karbantartás mellett gondoskodni kell arról is, hogy a bálvány, melyben annyi munka fekszik, mindig megfelelő világítást kapjon és mindig ott álljon, ahol a legtöbb ember szeme szegeződik rá, így készül a díva. Aki mindig minden pillanatban kész arra, hogy a közönség elé lépjen ; amikor színpad nagyságú ágyában fekve reggelizik; amikor hódító pongyolában kilép a budoárból; amikor fotóriporterek kereszttüzében magányosan sétál a melankolikus erdő őszi lombjai között; amikor a férfival, akit szeret, eldugott kiskocsmában vacsorázik titokban — és mindenki őket bámulja; vagy amikor próba- és forgatási szünetben sem omlik össze az arca, díva marad mindhalálig. Kamaszok, katonák, boldogtalan férjek vágyálma. Fan azonban a dívának egy nemes, kevésbé manipulált, mélyebb csillogású változata is. Amikor egy valóban nagy színésznő egyénisége szétfeszíti a szakma nyújtotta kereteket. Amikor úgy megtölti élettel minden figuráját, amit alakít, hogy ezt a telítettséget nem képes egyik pillanatról a másikra kioldani magából. Ez az ugrásra kész színésztípus, amelyik a próbákon közös erővel fölfedezendő terra incognita tájain, a jövendőbeli előadás ismeretlen dzsungeleben mindig kicsit előrébb jár kollégáinál, márpedig azért, mert valójában ki sem lép soha ebből a titokzatos dzsungelből. A többiek még csak ismerkednek a nehéz tereppel, botorkálva keresik a lehetséges ösvényeket, levegőt kapkodva igyekeznek szoktat- GÖRGEY GÁBOR Munkavilágítás 12 KÉPERNYŐ UTÁN SZÍNPADON A Jó estét, nyár, jó estét, szerelem Amikor 1969-ben a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent Fejes Endre Jó estét, nyár, jó estét, szerelem című műve, a kritikusok nagy része a „regényszerű filmnovella’ műfajkategóriába helyezte. S amikor három év múlva Szőnyi G. Sándor tévéfilmet készített belőle, az emlékezetes siker ezt a műfaji meghatározást igazolta. Most, Fejes Endre hősének, a sötétruhás, szeretetre vágyó, borotvás-gyilkos, félszeg vidéki fiúnak a történetét Marton László rendező, Presser Gábor zeneszerző, Radnóti Zsuzsa dramaturg és Fehér Miklós díszlettervező színpadon jeleníti meg. A Vígszínház évek óta dolgozik azon, hogy saját útját járva zenés színházi formát, pontosabban : zenés színpadi nyelvet alakítson, kísérletezzen ki. — Nagy örömünkre. Fejes Endre vállalta, hogy megírja a dalok szövegét — mondja Marton László. — Már négy hétig próbáltuk a darabot júniusban. Azt a színpadi stílust szeretnénk megvalósítani, amiben a dráma azzal a keménységgel szólal meg, ahogy azt Fejes megírta. A zenei próbákat Presser Gábor irányítja. Hamarosan lemezfelvétel lesz, a bemutató napján — november 11-én — jelenik meg a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem nagylemeze. — Ez a zenés dráma abban is különbözik az eddigiektől, (Popfesztivál, Harmincéves vagyok), hogy ezúttal nem ,,songokat”, hanem ,,szituációzenét’' kellett írni. Éppen ezért a zene nem lesz az eddigiekhez hasonló, hiszen a szereplők mintegy a „jellemükből” énekelnek. Tehát: a zene szituációkat indít el, bont ki, s esetenként befejez, — mondja Presser Gábor. — Mégis, amikor zeneileg gondoltam végig az Bánsági Ildikó: „Karácsony Nagy Zsuzsannát alakítom, a hideg, érzelmeit elrejtő, hamis lányt”