Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
TELEVÍZIÓ ——TELEVÍZIÓ ■ TELEVÍZIÓ PORTRÉFILM KALMÁR MAGDÁRÓL Éneklés sokoldalúan Hatvanperces színes portréfilm készül Kalmár Magdáról Melis György és Berkes János közreműködésével. Az operaénekesnővel pályafutásáról, életéről Antal Imre beszélget. Barta László díszlettervező a trükk és a valós díszletek kombinációjából ötvözi össze a helyszíneket. — Kalmár Magda kritikus szemmel tudja nézni a saját munkáját is — mondja Csenterics Ágnes rendező. — Az én instrukcióimhoz nemcsak „hozzátesz” a játékával, hanem ötleteivel is segíti a felvételt. — A forgatás előtt semmit sem beszéltünk meg a rendezővel — folytatja Kalmár Magda. — Bíztunk egymás ötleteiben, s a felvétel napján improvizáltuk a műsort. A zenei felvételek Medveczky Ádám és Borbély Gyula vezényletével javarészt a Rádióban készültek el, de csak a több szereplős jeleneteknél.A „rátátogásnak”, vagyis a play backnek sok ellensége van, pedig ez az énekeseknek is jobb, meg a rendezőnek is. Az énekesnek azért, mert jobban tud koncentrálni a szereplésre, s nem kell a figyelmét a hangképzésre összpontosítania. Persze, nem szabad hogy észrevehető legyen az a külön hangrögzítés. — Miért esett a választása Norinára, Mimire és portréműsorának többi operahősnőjére? — Valamennyi szerep, amelyet itt előadhatok, egyformán kedves nekem. Közülük a Don Pasquale Norinája azonban szívügyem: ezzel vettek fel az Opera társulatába. A Bohémélet Mimijét még sohasem énekeltem, így idáig szerepálom volt csupán. A Lakmé csengettyűáriája köztudomásúan az egyik legnehezebb koloratúrszoprán ária. Rendkívül igényes s áriának meglehetősen hosszú, nyolcperces. Ezért az énekesek pódiumon ritkán vállalkoznak az eléneklésére. Mi is kuriózumnak választottuk. Nemcsak nekem, a rendezőnek is nagy próba volt, hiszen néhány percbe sűrítve kellett kifejezni azt, amiről ez az egzotikus környezetben játszódó opera szól. Örülök, hogy elénekelhettem azt a Liszt-dalt amely nem annyira ismert, mint egyik zongoraváltozata, a Szerelmi álmok. Ezenkívül a Figaro házasságából és A mosoly országa című operettből is előadok részleteket. S mindezt a pályám csúcsán, egy műsor keretében, s még fiatalon játszhatom el. Hálás vagyok érte a Televíziónak. — Nem jelentett nagyobb megterhelést az, hogy egymás után több műfajban lép fel? — Én nem az operát, hanem a zenét szeretem. S ebben a tekintetben sokat köszönhetek Balassa Istvánné énektanárnőnek, aki a mai napig is foglalkozik velem. Amikor eldöntöttem, hogy erre a pályára lépek, vagyis, hogy operaénekes leszek, nem akartam az összes többi énekes szereppel szakítani. Sok vád ért egy időben, hogy miért énekelek operettet, meg magyar nótát is az opera mellett. De nekem minden egyes külön szereplés érdekes kiruccanást jelent. Az opera iránti szeretetemet kielégítem a színházban, s amire vágyódom, azt kielégítem azzal, amire másutt kapok lehetőséget. Sajnos, a portréműsorba a magyar nóta már neki fért bele. — Véleménye szerint az operaénekest magasabbra értékelik-e, mint más énekest? — Attól, hogy valaki operaénekes, még nem biztos, hogy úgy tud énekelni, ahogyan az operettet vagy ahogyan a magyar nótát kell. Az opera az egyetlen olyan műfaj, amely a zenés műfajon belül egy bizonyos, jó értelmű modorosságot elbír. Véleményem szerint sem az oratórium, sem a dal nem viseli el azt az álpátoszt, amivel az opera gyakran él. Soha sem szoktam tükör előtt begyakorolni a szerepeimet. Szükségét érzem annak, hogy az opera színpadán is az improvizáló képességemet meg tudjam tartani. Ezért ruccanok át időnként más műfajokba, s nem pedig azért, hogy az egyes műfajok jeles művészeivel versenyezzek. Magamért teszem, hogy mint operaénekes is friss maradjak a közönség előtt. — A férje, Mersei Miklós szintén operaénekes, de nem szerepel a portréműsorban. Mi az oka ennek? — Mind a ketten úgy éreztük, hogy elegendő, ha a színpadon szerepelünk együtt. A négyéves kisfiamról is mindössze pár mondatot szólok, pedig gondolhatják, hogy szívesen beszéltem volna róla többet. De a nagy nyilvánosság előtt nem szeretem a családi összejöveteleket. Sz. E. „A Bohémélet Mimijét még sohasem énekeltem, így idáig szerepálom volt csupán.” Figaro házassága. Almaviva gróf és Susanna (Melis György és Kalmár Magda) jelenetét állítja be Csenterics Ágnes rendező (Fotó: Matz Károly)