Film Színház Muzsika, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-23 / 21. szám
lünk egész estés alkotással. A Juan Padron rendezésében készült A SZIGET LOVASAI a múlt század végének függetlenségi mozgalmait eleveníti meg, hőse, Elpidio, az alpjától örökölt nádvágó késsel, a mindetével, és, persze, erővel, ügyességgel győzi le a hazáját gyarmati sorban tartó spanyolokat. Szabványos kalandtörténet zárul elérik, árulással, lányrablással, párviadallal és lovas rohammal — éppen csak annyi, vagy majdnem csak annyi az eltérés a megszokott romantikus történelmi játékfilmektől, hogy nem színészek, hanem rajzfigurák csapnak össze egymással, és a környezet, a háttér is csupán a valóság festett másolata. Ám éppen, mert szinte csak azt elevenítették meg a soksok rajz mozgássá sűrítésével, amit a színészi játék is ki tudna fejezni, méghozzá természetszerűen hitelesebben és izgalmasabban, vagyis alig-alig éltek a csak rajzfilm számára kínálkozó különleges eszközökkel, egyszerűen megmagyarázhatatlan az egész műfaji vállalkozás. A néző nem a valóságban is lejátszható naiv történet képregényszerű szürke változatát várja egy rajzfilmtől, hanem a csak trükökkel megteremthető ötleteket, a realitással össze nem békíthető csodákat. Ahol nem a puskák sülnek el, hanem a kapanyelek, és ahol nem háztetőkön át üldözik, hanem elvarázsolják egymást az ellenfelek. Hogy volna érzéke a népes alkotógárdának ehhez a fajta, a lehetősségeit valóban kihasználó, sziporkázván szellemes rajzfilmhez is, azt néhány jóízű megoldás tanúsítja. A gyerekeknek, persze, így is valószínűleg tetszenek majd a film mindenben diadalmaskodó hősei és szórakozásukat nem befolyásolja majd, hogy a figurák grafikai megjelenítése igencsak kezdetleges, gyakran csak a beszélő száj mozog az egyformán kerek fejeken, és hogy a naturalista hűséggel festett környezetbe, meg a komolykodó szöveg mögé, csak stílustöréssel illeszthetők az éppen csak felskiccelt, egyéni jegyeket nélkülöző, de a gyermekrajzok varázsát sem kínáló rajzemberek. K. L. Roppant gyenge alapanyagból, ósdi kliséikre, poros kellékekre hagyatkozva forgatta filmjét, a JOBB KÉSŐBB, MINT... címűt,a csehszlovák Ladislav Rychmann. Az amúgy tapasztalt, a zenés filmekben járatosnak tekinthető rendező mintha mindenről megfeledkezett volna, ami a szakmát jelentheti. Vidámság helyett időtlenséget ad, látvány helyett prospektusízű városképeket vagy ügyetlen revüjeleneteket, dialógusai pedig a házassági apróhirdetések szintjén állnak. A film talán csak azoknak ajánlható jószívvel, akik a csehszlovák esztrádzene elkötelezett szerelmesei, bár őket a filmforgalmazás eddig mostohagyerekként kezelte, hiszen mint a főcím jelzi, a szinkron két éve kész. Azoknak pedig, akik nem lelkesednek igazán e zenéért, csak a kínos szóvicc marad: jobb egyáltalán nem, mint később. H. I. A félhold az oszmán török birodalom szimbóluma, s hogy mit is jelent az expanzív török külpolitika, azt többek között mi magyarok is tudjuk. Edmond Keoszjan filmje, A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN az örmény történelem egy korszakát eleveníti fel (Szero Hanzadjan örmény író regénye nyomán). A XVII—XVIII. század fordulóján fanatikus, jól képzett janicsárok hadai fenyegették Örményországot. A belső széthúzás — Örményország egymással küzdő hercegségekre tagolódott — tovább gyengítette az amúgy is reménytelen ellenállást. A külső fenyegetés nemzeti egységpolitikát követelt, de az örmények együtt sem voltak elég erősek a szultán seregével szemben. David Bek, a nagyformátumú, igazi politikus és Mhitar, a kemény,konok katona szervezte az örmény ellenállást. A film története köréjük szerveződik. A történelem kihívása, az egység megteremtése etikai konfliktusokra, látványos drámákra ad lehetőséget, a török támadás kalandvágyunkat elégítheti ki — Keoszlan él is ezekkel a lehetőségekkel. Szép, vonzó tájakat fényképez, részletesen ábrázolja a csatákat, hatalmas statisztériát mozgat (kitűnően szervezte meg a tömegjeleneteket, amelyek a történelmi filmek fontos részei, és éppen ezeket szokták hanyagul megcsinálni). Nagyon jó mestermunka A félhold árnyékában, akik szeretik a történelmi kalandfilmeket, nem fognak csalódni. Igaz, kicsit hoszszú a film, zavaró az archaikus nyelv, amin a szereplők beszélnek, naivan heroizál a rendező, de izgalmas, nézhető mű született. Koltai Ágnes A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN. Jelenet a filmből