Film Színház Muzsika, 1981. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-02 / 18. szám
Három éve, hogy beszélgettünk Jankovics Marcellal egész estés filmjéről, a Fehérlófiáról, amin akkor már három éve dolgozott. A mesék és mítoszok ötvözetének filmes megjelenítését nyolcvanöt percre tervezi, ebből vetített öt „felvonást” a minap a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdióban. A vetítés után meglehetősen borús hangulatban találom. — Lassan már elkészül a film, miért szomorú? — Egyrészt éppen a lassúság miatt. 1973-ban fejeztük be a János vitézit, s aggaszt, hogy vajon mindegyik egész estés filmem között nyolc év telik majd el? (Persze, igazságtalan vagyok, hiszen ezelőtt tíz évvel nem is gondoltam arra, hogy egyáltalában lesz majd lehetőségem egész estés film készítésére.) Másrészről megnehezítik munkánkat az áldatlan körülmények, amelyek közt dolgozunk. Érzem a szülés fájdalmait, egy túlhordott terhesség után... — Kezdjük a legelején, a munka fázisainak sorrendjében. — Mire végre kitaláltam a film szerkezetét, megírtam a forgatókönyvet, a bölcsek köve, a stúdióvezetés nem fogadta tetszéssel, összeomlottam. Huzavona játék következett, változtatások, és mire 1978-ban elkészült a Fehérlófia alapjául szolgáló könyv, azon kaptam magam, hogy eltértem az eredeti elképzelésemtől. Most pedig még nem tudom, hogy mennyit veszítettem a réven, mit nyertem a vámon. — Szervilis volt? — Nem. Kiszolgáltatott egy kicsit, inkább. Szempontokkal nem tudok harcolni, s a megrendelőnek mindig igaza van, hiszen én nem tudom finanszírozni ezt a vállalkozást. Azonkívül a stúdióvezetés általam tisztelt, okos emberekből áll. Nem tudok körmömszakadtáig harcolni valamiért, amiben még én is bizonytalan vagyok. A vitákban pedig volt egy érdekazonosság, hogy a film siker legyen. Különben is, el nem készült művekkel egy filmrendező nem tud mit kezdeni. A játékfilmet harminc nap alatt leforgatják. Ugyanez nálunk két év. Ez igazságtalanság. — Műfaji sajátosság inkább — nem igaz? — De. Éppen ezért igényelnének a műfaj robotolói nagyobb tapintatot, hiszen mindannyian alázatos emberek vagyunk. Félreértés ne essék: a mindenkori üggyel, a rajzfilmkészítéssel kapcsolatos alázatról beszélek. — Hol érzi a tapintat hiányát? — Félek, hogy igazságtalan leszek, de azért mondom: a stúdió fölszereltsége rendkívül elavult. Rossz minőségű anyagra kell festenünk. Többnyire a technikailag rosszul ellátott faházakban dolgozunk összezsúfolva. A mi vállalatunknak kell megkeresni azt a valutát, amelyből majd új vágóasztalokat vehetünk. Ezért foglalkozunk bérmunkákkal, amelyek óriási alkotói energiákat emésztenek fel... Néhány probléma a sok közül. — Térjünk vissza a Fehérlófiára, pontosabban a munkafolyamatára. A forgatókönyv elkészítése után mi következik? — A forgatókönyv képes változata. Ez körülbelül 1200 rajz. Ebből kettőt kellett készítenem ... Aztán a beállítási rajzok. Az animátor ezekkel tud dolgozni, tervezni a kulcs- és a fázisrajzolóval. Ezzel egyidejűleg — az elődialóg felvétele után — „hangjátékot” vágunk belőle, s majd erre rajzoljuk, illetve kockázzuk ki a filmet. Ezután következik a rajzolás és ezzel párhuzamosan megként a mozgáspróba. Vetítőben, rossz minőségű filmszalagon ceruzarajz negatívját nézem, azaz próbálom megfejteni, s elképzelni, hogy egykor, kifestve, milyen lesz. Itt még lehet javítani. Kezdődik a kifestés, kihúzás , színminták alapján. A megvásárolt celluloid egy része karcos, rosszul nyomott, a festék lepattogzik. A festék minősége sem kifogástalan, összecsomósodik. Mindez többletmunkát okoz. Nem egy eset volt, hogy munkatársaimat zokogni láttam. Kiderült például, hogy az imént említett hiányosságok miatt egyiküknek hatszáz darab kifestett celluloidja veszett kárba. Ha ezt ki kell dobnia, s ismét megfestenie — ez már anyagilag is érinti. A „hiba” ritkán fordítható előnnyé. Kitalálhatok egy olyan megoldást, hogy ezt a képsort kihagyom. Ez volna a művészi kompromisszum. Nos, mindezt egy laikus a filmet nézve, talán nem is veszi észre, de óhatatlanul veszít valamit. Olyan ez, mint egy kiállításon a rosszul megvilágított kép. Nagy luxus azt megengedni, hogy csak a tökéletes munka jusson tovább. A festékcsomósodás például két lehetőséget kínál: vagy kitalálunk új színeket, vagy kénytelenek vagyunk a hibás anyaggal dolgozni. Mi most már festékelőállítással is foglalkozunk, mert nincs utánpótlás. A leállást pedig nem engedhetjük meg magunknak. Akkor sem, ha valaki beteg, vagy ha a két év alatt egyik munkatársunk szülni megy. Ilyenkor még több munka hárul ránk. Nemegyszer megtörtént, hogy én is odaálltam rajzolni, sőt festeni, amikor már más munkafázisban számtalan teendő nyomasztott. Ha a festék nem pattog le, akkor az operatőr bekapcsolódik, kockánként, rögzíti filmszalagra a képeket. S ha már nem a festett anyagnál derül ki, hogy rossz a festék, a színes muszter (az eddig felvett képsor visszatekintése) következik. Majd összevágjuk mindezt a dialógussal. Itt már együtt gondolkozunk a zeneszerzővel. Végül vetítést rendezünk a művészeti tanácsnak, a jó barátoknak. ők pedig elmondják, mit kellene megváltoztatni. A pótforgatás, a vágás azt is jelentheti, hogy vissza kell térni a legelső munkafázishoz, a rajzoláshoz. Esetleg hetekig rajzolunk, aztán a rajzokat tíz ember kifesti egy hét alatt, az operatőr felveszi két nap alatt. Érthető talán, hogy vágni, már csak az eredeti koncepció árán lehet Most a Fehérlófia kép- és zenevágásánál tartunk, de valójában még minden munkafolyamat zajlik. (A kifestés és a felvétel végéhez közelítünk.) Talán érzékletesebbé válik mindez, ha néhány adatot mondok. Ehhez az egész estés filmhez 600 színre, 130 ezer kockára és 65 ezer rajzra van szükségünk. Két éve tart a film készítése, amit én már három évvel ezelőtt kezdtem el rajzolni. Vallom, hogy a „rendezői nagyság” önmagában mit sem ér egy ilyen vállalkozás esetében: igyekeztem lehetőség szerint magam mellé állítani olyan művészeket, akik szerintem a legtehetségesebbek a területükön. De ez sem sikerül mindig, más rendező is szeretne velük dolgozni. S talán ellentmondásosan hangzik, de én továbbra is hiszek a munkában, ellenzem, hogy az animációban gép vegye át az emberi munka szerepét. Gyűlölöm a monoton gépiességet! — Valóban, a felületes szemlélő ezekről a problémákról mit sem sejt. A vetítés után még kábult a páratlan színgazdagságtól, a figurák bájától, szépségétől, s meglepődik, hogy ezúttal nem síkszerű az ábrázolás. A figuráknak nincs kontúrjuk, mint ahogy van a gyerekképeskönyvben, a kifestőkönyvben, a karikatúrában. Látszik már az is, hogy az alkotók megpróbáltak vizuálisan képi egységre törekedni. — Nem divatos talán, de számomra nagyon fontos, hogy a film szép legyen azon túl, amit hordoz, amit közvetít. Csak attól rettegek, nehogy infantilisnak tetsszen... — A Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdióban egyidejűleg három egész estés film készül. (Nepp József: Hófehér- és Gémes József Toldi-filmje, a Daliás idők.) Jankovics Marcell a Fehérlófia közben fejezte be a Népmese-sorozatot, valamint „besegít” Richly Zsoltnak, aki a negyedik egész estés filmre, a Háry Jánosra készül. Az egymás segítése ebben a filmstúdióban hagyomány. Itt a csapatmunka még eredeti értelmében létezik, s nincs olyan filmfesztivál, ahol az alkotások nem nyernek díjat, többnyire fődíjat. Jankovics a díjszerzésben is élen jár. Mondhatni, ez az alkotógárda szinte kikövezte azt az utat, ami az idei Oscar-díjhoz vezetett. Rofusz Ferenc nemrégiben beszélt a díj kapcsán a filmstúdió egykori aranycsapatáról, melynek tanítványa, s említette több ízben Jankovics Marcell nevét, akit mesterének tart... BESZÉLGETÉS JANKOVICS MARCELLAL „IDEGÖSSZEOMLÁS HELYETT ÖTLETEKET SZÜLÖK” 12