Film Színház Muzsika, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)

1983-09-10 / 37. szám

NAPLÓ : MARTONFFY EMIL Hetvenkilenc éves korá­ban elhunyt Martonffy Emil filmrendező. Gépész­­mérnöknek készült, majd Gaál Béla filmiskoláját végezte el. A harmincas években és a negyvenes évek elején főként film­vígjátékokat rendezett, nagy szakmai hozzáértéssel és humorral­ írt is. Nemes Rózsa című víg­játéka nagy színházi sikert aratott, utána ebből is film készült. Másféle kifejezési eszközök is vonzották, így készített filmet a Kerek Ferkó cí­mű Móricz Zsigmond-re­­gényből. Martonffy Emil a felszabadulás után, nyugdí­jazásáig, oktató- és rövid­filmeket rendezett, külö­nösen a kétrészes Budapes­ti kalauz emlékezetes kö­zülük, a Király Dezsővel közösen írt bábfilmjein kí­vül. HUNGAROTON HANGLEMEZ HETEK Az idén ősszel ötödször rendezik meg a Hungaro­ton Hanglemez Heteket. _A szeptember 16 és október 1 közötti „lemezfesztivál­­ra” megjelenő kiadványok túlnyomó többsége — az archív, illetve a prózai le­mezek kivételével — digi­tális hangfelvételi techni­kával készült. A technikai fejlődés ugyanis szinte a vállalat kötelező feladatá­vá tette, hogy újra rögzít­se a klasszikus zenekultú­ra legjelesebb alkotásaiból álló alaprepertoárt, így kerültek az ünnepi prog­ramba Liszt szimfonikus költeményei — köztük a legismertebb, a Les pre­ludes is — a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar tolmácsolásában, Ferencsik János vezényletével. Vival­di tizenkét concertója a Liszt Ferenc Kamarazene­­kar közreműködésével lát napvilágot. Köztük talál­ható a szerző talán legis­mertebb műve, a Négy év­szak. Chopin összes kerin­­gőjét Kocsis Zoltán zongo­­rázza. A felvétel érdekessé­ge, hogy az előadó a köz­kézen forgó kottákon kí­vül szerzői kéziratokat is tanulmányozott, s így a hosszú előkészületek után megfogalmazott interpretá­ció valószínűleg a legköze­lebb áll Chopin alkotói el­képzeléseihez. Schubert A- dúr zongoraötöse, a Piszt­ráng-ötös Kocsis Zoltán, Takács-Nagy Gábor, Ormai Gábor, Fejér András és Csontos Ferenc előadásá­ban kerül ezúttal a közön­séghez. Zenetörténeti év­fordulóhoz, a zeneszerző halálának centenáriumához kapcsolódik az a lemez, amelyen Sólyom-Nagy Sán­dor énekel részleteket Wagner a Nürnbergi mes­terdalnokok, a Tannhauser, a Parsifal és A Rajna kin­cse című operáiból, a Ma­gyar Állami Operaház ének- és zenekarának köz­reműködésével, Ferencsik János vezényletével. Ez lesz egyébként a népszerű baritonista első szólóleme­ze. Brahms születésének 150. évfordulója tiszteleté­re a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zene­kara előadásában, Lehel György dirigálásával szólal meg lemezen a zeneszerző négy szimfóniája és két nyitánya. Igazi csemegének számít a Lucius danielis középkori franciaországi misztérium­játék latin nyelvű felvéte­le, a Schola Hungarica énekegyüttes előadásában, Dobszay László és Szendrei Janka irányításával. Bach két legvidámabb műve, a Kávékantáta és a Paraszt­kantáta szólal meg egy másik új lemezen Laki Krisztina, Gáti István, Fü­­löp Attila és a Németh Pál vezette Capella Savaria előadásában. Ez az együt­tes arról nevezetes, hogy a régi zenét korhű hangsze­reken adja elő. Kodály Zoltán fonográffelvételei­ből készült összeállítás Vá­ri Lujza szerkesztésében. Az album a zeneszerző életművének egyik legfon­tosabb tevékenységi terüle­téhez ad hasznos útmuta­tót, s méltó párja a Bar­tók népzenei felvételeit tartalmazó centenáriumi Hungaroton-kiadványnak. Úgy tűnik föl, íróink telhetetlen érdeklődéssel — vagy még inkább: a ki­mondás kényszerével — fordulnak közelmúltunk remélhetőleg már soha vissza nem térő időszaká­hoz, amelyet szemérmesen személyi kultusznak becé­zünk. Nyilván az olvasói szükséglet is oka ennek; sikerre számíthat e témá­ban minden igazmondó al­kotás, művészi kvalitásai­tól majdnem függetlenül is. Ez a korszak adja Lázár Ervin hangjátékának (Lenn a kútban) témáját is. Ám a szerző dicséretére tegyük mindjárt hozzá: mértékkel él e korszak sokkoló lehe­tőségeivel, inkább csak azt mutatja meg, hogyan szőt­te át a kisemberek min­dennapjait — ebből a szempontból tehát meg­marad a józan diagnózis­nál. Lázár Ervin egyébként nagy fába vágta fejszéjét: népi ihletésű, balladás han­gulatú tragédiát szándéko­zott írni a már sokszor megírt témából. Könnyen félresikerülhetett volna ez a próbálkozása, nem any­­nyira történelmi-politikai szempontból, mint inkább a népi szemlélet — a több évtizede történt események továbbélése a mai tudat­ban — érzékeltetése szem­pontjából. Lázár Ervin na­gyon érzékletesen és hihe­­tően ábrázolja a magyar paraszt földszeretetét (földéhséget is mondhat­nánk), majd zavarodottsá­gát és menekülését a föld­től; az egyik ember tudat­­tos önpusztítását, a másik­nak pedig a téveszmék vi­lágába süllyedését. S noha a népnyelv felhasználása során egy-egy disszonáns hang is megütötte a füle­met, a hangjáték nyelvileg, is sikeresnek mondható. A népnyelv illúzióját a színészek sem tudták fel­kelteni (urbánus emberek­nél ez szinte reménytelen próbálkozás), de lélektani­lag nagyon hitelesen alakí­tották szerepeiket, különö­sen a főszereplők (Sulyok Mária, Hegedűs D. Géza, Horváth Sándor). Magos György rendező — bár ko­rát tekintve aligha vannak személyes élményei az áb­rázolt időszakból — jó ér­zékkel tapintott rá a hangjáték mondanivalójá­nak legmélyebb rétegére. B. Fazekas László: RÁDIÓ: LENN A KÚTBAN 20 KODÁLYRÓL FINNORSZÁGBAN Finnországban befejező­dött a Kodály Centenáriu­mi Év utolsó nagyobb sza­bású műsora. A Finn Rá­dió hétrészes előadást su­gárzott Kodály Zoltánról. A dr. Szilvay Géza által összeállított, egyenként félórás rádióprogramok a magyar mestert három ol­dalról : zeneszerzőként, tu­dósként és pedagógusként mutatták be. A rádióprogram kereté­ben 35 Kodály-mű hang­zott el részleteiben vagy teljességében. Több mű bemutatását a Magyaror­szágon is ismert Helsinki Ifjúsági Zenekar vállalta Szilvay Csaba vezetésével. A zenekar és vezetői hang­versenyek sorozatával (57 koncert), nemzetközi rá­dió- és tévéhangverse­nyekkel (ORT és EBU fel­vételek), nemzetközi kong­resszusokon való részvétel­lel (Ausztrália, Belgium), valamint centenáriumi nagylemez készítésével ün­nepelték a Kodály-évet. JAZZPRESSZÓ A Budapesti Művelődési Központban harmadik év­adát megkezdő Jazzpresz­­szóban több újdonság is lesz. A legfontosabb, hogy szeptember elejétől kezdve minden vasárnap 19 órától várják az érdeklődőket. A jövőben közönségük kíván­ságának megfelelően szét­választják az előadás jel­legű és az élőzenei progra­mokat. A júniusi sikondai jazz­­tábor szenzációja volt Binder Károly négyrészes, „Népzene és jazz” című so­rozata. Ennek kibővített változatát most a szélesebb nyilvánosságnak is bemu­tatják. Az élőzenei produkciók sorában helyet kapnak a hazai free és avantgarde zene éllovasai: Szabados, Binder, Masina Jazz Cso­port. Bemutatják az or­szágban működő mintegy 15—20 dixieland és ragtime zenekart is. Változatlanul házigazda a Jákó Jazz Combo, amely minden egyes alkalommal friss repertoárral mutatko­zik be az érdeklődőknek. Emellett várják a fiatal tehetségek jelentkezését is.

Next