Film Színház Muzsika, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-03 / 9. szám
Beleszületett a mozivilágba, mégis nehezen jutott el a filmművészetig. Alain Delon 1935. november 8-án Párizs elővárosában, Sceaux-ban látta meg a napvilágot. Születésekor édesapja a helyi mozi tulajdonosa volt, édesanyja pedig egy helyi vegyeskereskedésben dolgozott. Az édesapa, Fabien Delon, néhány évvel később elvált feleségétől, majd újranősült. Az édesanya, Edith Arnold, is férjhez ment, egy hentesmesterhez. Delonnak három féltestvére van: egy lány, Edith, és két fiú, Francois és Eli. Hét éves koráig a sceaux-i óvodát, majd elemit látogatta, majd édesanyja beíratta a közeli Bagneux katolikus internátusába. A kisfiú gyakorlatilag a családon kívül nevelkedett. Még nyáron sem lehetett szüleivel, éveken át különböző üdülőtáborokba küldték. Ily módon azután elvakult, lázadó, fegyelmezetlen gyerek lett, aki nem mindig saját elhatározásából kényszerült iskolaváltásokra. Pedig tanárai értelmes diáknak tartották. Mint remek előadó lebilincselte társait, tanárait is, ezért valamelyik iskolában azt javasolták édesanyjának: adja fiát papnövendéknek. De Delon mást akart, még maga sem tudta, hogy mit. Miután két év után eltanácsolták Bagneux iskolájából, St. Nicholas digny kollégiumába került, ahol — remek hallása, szép énekhangja révén — kórusvezető lett. Innen viszont megszökött. Egy osztálytársával kelt útra: Chicagóba kívántak menni, ahol osztálytársa nagybátyja élt. Poitiers szomszédságában fogták el őket a rendőrök, s Bourg-la-Reinebe szállították őket, ahol Delon édesanyja élt, második férjével, a hentesmesterrel. A szökés után mostohaapja vette kezelésbe a fiút. Maga mellé állította a húsüzletbe, a hentesség titkaira tanította. Elvégeztetett a fiúval egy tanfolyamot, melynek befejeztével „húskészítmény-készítő” bizonyítványt kapott. Mire azonban Alain Delon tizenhat éves lett, felismerte: jövője nem a húsüzletben szunnyad. Ezúttal úgy hagyta el a szülői házat, hogy megbeszélte azt szüleivel : katonának jelentkezett — három esztendőt írt alá a francia tengerészgyalogosoknál. „Én voltam a világ legfegyelmezetlenebb katonája” — emlékezett később —. „Nem bírtam a tengert, s ahogy kifutottunk a nyílt vízre, olyan tengeribetegség vett rajtam erőt, hogy az utak java részét a lazarettben töltöttem, ha meg a kikötőben voltunk, nem bírtam magammal. Az első tizenkét hónapban ötször voltam katonai börtönben fegyelmi vétségek miatt. Mindkét dolog közrejátszott abban, hogy tengerészgyalogosként leszedtek a hajózószemélyzet listájáról, és Vietnamba küldtek, éppen tizennyolcadik születésnapomon. Őrmesteri rangban szereltem le, 1955 tavaszán.” Delon ezután Párizsba utazott, s egy volt bajtársával a Pigalle-on bérelt szobát. Alkalmi munkákból élt: volt pincér, liftboy, kifutó, ügynök és tróger, majd portás „Párizs gyomrában”, az azóta lebontott Les Halles-ban. Egy fiatal színésznő, Brigitte Auber felfigyelt a fiatalemberre, és bemutatta néhány filmes barátjának. Azok meghívták, tartson velük Cannesba, a nemzetközi filmfesztiválra. Cannes-ban Henry Wilson, David O. Selznick közeli munkatársa, próbafelvételre kérte. Két héttel később Rómába indult. Az örök város repülőterén Rock Hudson és Wilson várták, s nyomban Selznick és felesége, Jennifer Jones társaságához kalauzolták. A próbafelvétel is készült, és Selznick hétéves szerződést kínált Delonnak, azzal a kikötéssel, hogy tíz hónapon belül folyékonyan megtanul angolul. Új filmes barátai körében találkozott Yves Allegretvel, aki azt mondta neki: jobb nagy halnak lenni egy kis tóban, mint kis halnak egy nagy tóban, és azt javasolta, maradjon Franciaországban. Allegret filmjében alakította első filmszerepét, egy gengsztert, 1957-ben (Quand la femme s’en mêle). Majd Yves bátyja, Marc Allegret foglalkoztatta (Lois belle et tais-toi). Harmadik filmjében már főszereplő, Romy Schneider partnere Pierre Gaspard- Hurt Schnitzler-mű nyomán készülő munkájában, a Christine-ben. A filmet jól fogadta a közönség, a kritika viszont úgy megbírálta, hogy Delon kijelentette: ha következő filmjével sem lesz képes megnyerni a kritikusokat, elmegy újságot árulni, és sohasem áll többé kamerák elé, még családi fotók készítése céljából sem. A „sorsdöntő” negyedik filmet Michel Boisrond készítette vele (Faibles femmes). Ezt már a kritikusok is elismeréssel fogadták — és ami a legfontosabb —, a tengerentúl, az Egyesült Államokban is felfigyeltek rá. 1957 és 1959 között — hat filmmel — sikerült elfogadtatnia magát mint ígéretes filmszínésztehetséget, de a nagy áttörés még hátra volt. Erre sem kellett sokat várnia. Luchino Visconti szerződtette aj Rocco és fivérei egyik főj szerepére. Most már áramlottak felé a szerepajánlatok. Szinte mindent elvállalt. Játszott Antonioni Napfogyatkozásában (1961); Duvivi-Jer Az ördög és a tízparancsolatában (1962); Visconti Párducában (1962); Christian-Jacque Fekete tulipánjában (1964); és René Clement The Love Cage című filmjében, melyben már angolul beszélt és Jane Fonda partnere volt (1963). 1964-ben — amikor világsikert arat Dumas romantikus Fekete tulipánjának filmváltozatában — kétéves amerikai filmszerződést ír alá az Egyesült Államokban és részben Angliában forgatott amerikai filmek készítésére. E filmek (Egyszer egy tolvaj; A sárga Rolls-Royce; A folyón túl Texas; A motorkerékpáros lány) nem hozták meg azt a sikert, amelyet amerikai vendégjátékától várt, és Delon tizenhárom évre visszatért az európai filmgyártáshoz, elsősorban otthon és Itáliában dolgozott. 1957-től 1984 elejéig több mint hetvenöt filmet készített. Kalandfilmek hőseként éppen olyan népszerű lett, mint mai, fiatal szerelmest színészként, és legjobb pillanataiban bizonyítani tudta legnagyobb színészekével is vetekedő művészi képességeit. Kalandfilmjei közül hatalmas népszerűséget ért el a Zorro (1974), a két Borsalino-film (1970 és 1974) a Flre Story (1975) és sok más. Művészfilmjei közül a legjelentősebb a Klein úri (1976) és a Le Toubilel (1979) a 70-es években. Alain Delon ma Franciaország egyik vezető színésze. Most, hogy ötvenedik életéve felé közeledik, megpróbál igényesebb, új filmek irányába fordulni. De ezek gyártási költségeit még mindig erőszakos fickók, bűnözők megszemélyesítésével szerzi meg. Ezért vállalt szerepet az amerikai pénzen, de francia földön készült angolul beszélő Scorpioban (1973), az Egyesült Államokban forgatott Airport 80-ban és sok, hasonló produkcióban. Fenyves György ISMERŐS ARCOK ALAIN DELON „Kalandfilmek hőseként éppen olyan népszerű lett, mint fiatal szerelmes színészként” ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥*¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥*¥¥¥*¥¥¥¥¥¥*¥¥¥¥¥¥¥*¥*¥¥¥*¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥*■