Film Színház Muzsika, 1984. július-decenber (28. évolyam, 27-52. szám)
1984-09-01 / 35. szám
NAPLÓ MŰVÉSZEK - MŰVEKRŐL EGY RÉGI GAVALLÉR EMLÉKEI A könyv, amelyet olvasni készülök, mindig a csodavárást jelenti számomra. Mint gyermekkoromban a színházi piros bársonyfüggöny, ha megjelent rajta a fénykör, vagy az utazás előtti készülődés a kiterített térképekkel. Kaland az olvasás. Nagy találkozások soha el nem múló pillanatokkal és felejthetetlen személyekkel, ők a becsukott könyv lapjain örökké élnek, s ha kinyitom a könyvet, kezüket nyújtják felém az időn át. Sírni, nevetni, tanulni, ámulni kényszerítenek. S míg olvasom a könyvet, csak fölöttem múlik az idő. Nagyon szeretem az irodalom személyes műfaját, a levelezéseket, naplókat és az emlékiratokat. Legutóbb a tizenkilencedik század kapuján kopogtattam. Podmaniczky Frigyes nyitotta ki és vezetett végig azokon a stációkon, amelyeket más-más aspektusból már olyan jól ismertem. Mesélt erről már Déryné és Jászai Mari, levelezett Petőfi és Arany, naplót írt Széchenyi. Nem volt idegen a világ, ahová érkeztem, mégis ez az elfogulatlan és néha naivan korlátolt fiatalember meglepő dolgokat mutatott. Talán ilyen pontosan még senki nem vezetett végig a piszkos, sáros, elhagyatott Pest utcáin (felhíva figyelmemet egy-egy különlegesen szép kapudíszre is). Megmutatta egy főúri család belső életét. Bevezetett az úri társaságba, saját szemszögén át mutatván be azokat a nagy embereket, akiket írásaikon keresztül már ismertem. Aztán a történelem, 1848— 49-es eseményei, és az utána következő súlyos idők, úgy ahogyan azt ő átélte. Gyakran megmosolyogtam, önzéssel vádoltam olvasása közben, hiszen én akkor is a plebejus réteghez tartoztam volna, és mai szívem is azokhoz húz. Azonban írása lenyűgözött. Mert önismerete és gyakran önbírálata, mély erkölcsisége és finom eleganciája elbűvölő. Aztán, ahogy „múlt az idő”, egyre nagyobb bámulattal olvastam máig is igaz és elévülhetetlen cikkeit, tanulmányait. Hogyan kell Budapestet világvárossá tenni, hogy egyben Magyarország igazi fővárosa legyen. A gondos számítások ! Csatornázás, vízvezeték, járda, fásítás, rendezett terek, rakpartok, sétányok, szállodák, vásárcsar nokok. És mindezek mellett a közművelés elhanyagolhatatlan épületei: opera, népszínház. Színházi szakértelme nemcsak tanulságos, de ma is érvényes és követni való. Évekig a Nemzeti Színház intendánsa. Etikája és anyagi önzetlensége páratlan. Lemondása után nem a sértett ember, hanem a kívülálló szakértő tiszta elemzésével vizsgálja és követi tovább a magyar színházi és zenei élet helyesnek vélt útját. A könyv végére érve fájó búcsút vettem tőle. Haldokló anyját idézi az ötszázhuszonhetedik oldalon, s ezt most ideírom: „Ne sírj kedves fiam, mindenkinek be kell végeznie. Az egyik csinálja a másiknak a helyet.” Berek Katalin 20 ÉVADNYITÓ TÁRSULATI ÜLÉSEK A Kecskeméti Katona József Színházban, amelynek a művészeti vezetését tavaly vette át Gyurkó László, Hernádi Gyula és Jancsó Miklós, a társulati ülésen elmondták, hogy míg az elmúlt évadot a közönség visszanyerésének szentelték, az ideiben a társulat megszilárdítása a cél. A máshová szerződöttek helyébe nem vettek fel új színészeket, s az új darabokat már vendégek nélkül játsszák. Az új évad terveit Gyurkó László igazgató ismertette, a szezon nyitó darabja a Gyulai Várszínházban nyáron már bemutatott „Faustus doktor boldogságos pokoljárása" lesz, Jancsó Miklós rendezésében. Továbbra is színen marad az evangéliumok alapján írt Jézus Krisztus, az embernek fia című dráma, továbbá a „Tíz kicsi néger”. Két Hernádi-darab bemutatását tervezik: januárban a „Drakula”, márciusban a „Hasfelmetsző Jack” kerül színpadra. Brecht „Koldusoperá”-ját a mozgásszínház-tagozat vezetője, Malgot István rendezi, a bemutatót a tervek szerint áprilisban tartják. Az új évadban teljesen megszüntetik a bérleteket. Helyette a pártoló tagságot ajánlják a nézőknek. Ennek díja mindössze száz forint, s fejében jegyelővételi jogot, állandó ülőhelyet ajánlanak, nemcsak Kecskemétre, hanem a budapesti színházak előadásaira is. * A Szegedi Nemzeti Színházban Nagy László igazgató a többi között elmondta, hogy az előző évadban az ötnapos munkahétre való átállás miatt kevesebb előadást tartottak a korábbinál, a közönség megnyerésére irányuló tervszerű munka eredményeként mégis 9 százalékkal, tizenhatezerrel növekedett a nézők száma. Jó kapcsolatot teremtettek a szegedi egyetemekkel, valamint a megyei tsz-szövetséggel, s ennek nyomán a látogatottság további növekedésére számítanak. A művészeti munka feltételeit is kedvezőbbé tette, hogy elkészült a díszletkészítők jól felszerelt műhelykombinátja, amelyhez 600 négyzetméter alapterületű díszletraktár is tartozik. A művészek életkörülményeinek javításához jelentősen hozzájárul a szegedi művészház korszerűsítése. Elkészült az új színészklub, s ez egyben Klubszínház is, ahol stúdióelőadásokat rendeznek. VÉNUSZ SELYEMBEN Robert Stolznak, az 1975- ben elhunyt népszerű osztrák zeneszerzőnek emlékére ünnepi heteket rendeztek az ausztriai Bad Hallban. A Linztől délre fekvő üdülőhely színházában nyolcszor adták elő a Vénusz selyemben című Stolzoperettet, Tiboldi Máriának, a Fővárosi Operettszínház primadonnájának vendégszereplésével. A magyar vonatkozású Vénusz selyemben egyik figurája: Rózsa Sándor, akit a beszámolók „a magyar Robin Hood” néven aposztrofálnak; főszereplője: Jadja Milewska-Palotay — ezt énekelte és játszotta Tiboldi Mária. Az operett ősbemutatóját 1932-ben Zürichben tartották, legutóbb a bécsi Raimundtheater adta elő 1980-ban. — Képünkön: Tiboldi Mária és Robert Stolz özvegye a Bad Hall-i Kurtheaterben ELHUNYT VINCZE OTTÓ Amikor évtizedekkel ezelőtt a budapesti főútvonalakon kinyitották az első espressókat, hamar megszületett róluk egy dal, az Espresso-keringő, és azonnal sláger lett. Zenéjét Vincze Ottó szerezte. A „Van itt egy jó kis espresso, kicsi, de szép. / Gyerünk be hát, igyunk teát vagy feketét...” melódiája éppen úgy a komponista dallam középpontúságáról tanúskodik, mint a „Szép Granadában” kezdetű koleró, amelyet legkiválóbb koloratúrszopránjaink énekeltek. Melódialelemény és stílusérzék jellemezte Vincze Ottó zenéjét, ha zenekari kompozíciót, ha dalt, ha operettet, ha daljátékot, ha kísérőmuzsikát írt. A Boci, boci, tarka, a Párizsi vendég éppen úgy sikeres darabja a maga műfajának, mint az Egressy Béniről írt rádiódaljáték, amelyet fivérének, Innocent Vincze Ernőnek szövegkönyvére írt; vagy a Szüzek városa, és a legutóbbi, az Operát Szmirnába ...?’ című Goldoni-adaptáció, amelyet a tévé közönsége is láthatott-hallhatott. Vincze Ottó hetvennyolc éves korában hunyt el; a nemes magyar könnyűzene szegényebb lett egy nagy tehetségű, sajátos hangú alkotóval.