Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-07 / 36. szám
ASSZONYOK ÉS SZÉPSÉG Szó esett már Sophia Loren könyvéről, amely Asszonyok és szépség címmel jelent meg Olaszországban. A világhírű színésznő a könyvben természetesen sokat ír arról, hogyan sikerült saját szépségét ennyire megőriznie. Egyik alapelve: „Hetenként háromszor halat mosok, sok vizet iszom, krémmel kenem a bőrömet, nem igyekszem smink mögé rejteni életkoromat, keveset jógázom, de sokat sétálok, végül, nem vetem meg a gimnasztikát sem." A kötetben sok a fénykép. Közülük mutatunk be most néhányat. (Oggi) SOKFELŐL ■ Feleki László: SZÍNHÁZI világtörténelem BÁNK, A BÁN Történetírói munkásságom során már régen megtanultam, hogy halhatatlanokkal csak a túlvilágon lehet találkozni. Ez könnyen megoldható egy kis transzcendentális metafizikával és néhány parapszichológiai kellékkel, amelyet minden jobb mágikus szaküzletben meg lehet kapni. Túlvilágjáró becsvágyam már kora ifjúságomban megmutatkozott, s ilyenformán nem okozott nehézséget Katona József, az ismert jogász és színműíró felkeresése a másvilágon, ahol római jogászokkal éppen azon vitatkozott, hogy ha egy tanú nem tanú, akkor két tanú sem az, hiszen kétszer semmi, az semmi. A római jogászok hevesen cáfolták Katona tételét. Azt fejtegették, hogy a matematika nem jogi fogalom, s a jogi tételek nem axiómákra vezethetők vissza, hanem paragrafusokra, amelyeknek változása nem logikai, hanem történelmi folyamat. — Katona urat keresem! — lépten, oda a csoporthoz. Katona felkelt, hozzám lépett, majd megkérdezte: — Mit óhajt, fiatal ember? Nem sértődtem meg, hiszen körülbelül százötven évvel vagyok fiatalabb nála. Meghajoltam és így szóltam: — Gratulálni szeretnék önnek! Halvány pír jelent meg Katona arcán. Megilletődött mosollyal kérdezte: — Mihez, kedves? Kecskeméti főügyész koromban anynyi bonyolult ügyem volt, hogy hirtelenjében magam sem tudnám megmondani, melyik volt a legkedvesebb alkotásom. Hiszen egy vádbeszéd van olyan alkotás, mint egy elbeszélő költemény. Egy kissé zavartan válaszoltam : — Nem, Katona úr. Az ön ügyészi tevékenységét, szégyen, de így van, úgyszólván alig ismerem. Én a Bánk bánhoz gratulálok. — Kihez? - kérdezte értetlenül. — Nem emlékszem ilyen vádlottra. Mit követett el? — Gyilkosságot. — Kit ölt meg? — Gertrudis királynét. Elég régen volt. De, uram, ne csináljuk ezt a félreértés-komédiát, Szigligetinek való móka ez. Az ön színdarabjáról van szó, a Bánk bánról. Katona elgondolkozott. Aztán hirtelen, mintha leesett volna a húszgarasos, élénken felkiáltott: - Emlékezem, persze! Istenem, de régen volt! De mondja, maga ifjú korában talán nem követett el bolondságokat? Ama népi mondás is azt tartja, hogy fiatalság - bolondság! Most már tudom, miről van szó, bár ne nagyon terjessze, mert nem volna helyénvaló dolog, ha egy becsült és tisztelt főügyészről kiderülne, hogy holmi komédiát írt csepűrágók számára. Mélyet lélegeztem, majd megszólaltam: - Talán meglepi önt, de a Bánk bán a legkiválóbb magyar színdarab, amelyet mindmáig senki sem múlt felül. Katona nagyot nevetett: - Ne mókázzon, amire! Az 26