Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-07 / 36. szám

ASSZONYOK ÉS SZÉPSÉG Szó esett már Sophia Loren könyvéről, amely Asszonyok és szépség címmel jelent meg Olaszországban. A világhírű szí­nésznő a könyvben természetesen sokat ír arról, hogyan sikerült saját szépségét ennyire megőriznie. Egyik alapelve: „Hetenként háromszor halat mosok, sok vizet iszom, krémmel kenem a bőrömet, nem igyekszem smink mögé rejteni életko­romat, keveset jógázom, de sokat sétálok, végül, nem vetem meg a gimnasztikát sem." A kötetben sok a fénykép. Közülük mutatunk be most néhányat. (Oggi) SOKFELŐL ■ Feleki László: SZÍNHÁZI világtörténelem BÁNK, A BÁN Történetírói munkásságom során már régen megtanul­tam, hogy halhatatlanokkal csak a túlvilágon lehet talál­kozni. Ez könnyen megold­ható egy kis transzcenden­tális metafizikával és né­hány parapszichológiai kel­lékkel, amelyet minden jobb mágikus szaküzletben meg lehet kapni. Túlvilágjáró becs­vágyam már kora ifjúságom­ban megmutatkozott, s ilyen­formán nem okozott nehéz­séget Katona József, az is­mert jogász és színműíró felkeresése a másvilágon, ahol római jogászokkal ép­pen azon vitatkozott, hogy ha egy tanú nem tanú, ak­kor két tanú sem az, hiszen kétszer semmi, az semmi. A római jogászok hevesen cá­folták Katona tételét.­­ Azt fejtegették, hogy a matema­tika nem jogi fogalom, s a jogi tételek nem axiómákra vezethetők vissza, hanem pa­ragrafusokra, amelyeknek változása nem logikai, ha­nem történelmi folyamat. — Katona urat keresem! — lépten, oda a csoporthoz. Katona felkelt, hozzám lé­pett, majd megkérdezte: — Mit óhajt, fiatal ember? Nem sértődtem meg, hi­szen körülbelül százötven év­vel vagyok fiatalabb nála. Meghajoltam és így szóltam: — Gratulálni szeretnék ön­nek! Halvány pír jelent meg Ka­tona arcán. Megilletődött mosollyal kérdezte: — Mihez, kedves? Kecske­méti főügyész koromban any­­nyi bonyolult ügyem volt, hogy hirtelenjében magam sem tudnám megmondani, melyik volt a legkedvesebb alkotásom. Hiszen egy vád­beszéd van olyan alkotás, mint egy elbeszélő költe­mény. Egy kissé zavartan vála­szoltam : — Nem, Katona úr. Az ön ügyészi tevékenységét, szé­gyen, de így van, úgyszólván alig ismerem. Én a Bánk bánhoz gratulálok. — Kihez? - kérdezte értet­lenül. — Nem emlékszem ilyen vádlottra. Mit követett el? — Gyilkosságot. — Kit ölt meg? — Gertrudis királynét. Elég régen volt. De, uram, ne csináljuk ezt a félreértés-ko­médiát, Szigligetinek való móka ez. Az ön színdarabjá­ról van szó, a Bánk bánról. Katona elgondolkozott. Az­tán hirtelen, mintha leesett volna a húszgarasos, élén­ken felkiáltott: - Emlékezem, persze! Is­tenem, de régen volt! De mondja, maga ifjú korában talán nem követett el bo­londságokat? Ama népi mon­dás is azt tartja, hogy fia­talság - bolondság! Most már tudom, miről van szó, bár ne nagyon terjessze, mert nem volna helyénvaló dolog, ha egy becsült és tisztelt főügyészről kiderülne, hogy holmi komédiát írt cse­­pűrágók számára. Mélyet lélegeztem, majd megszólaltam: - Talán meglepi önt, de a Bánk bán a legkiválóbb magyar színdarab, amelyet mindmáig senki sem múlt felül. Katona nagyot nevetett: - Ne mókázzon, amire! Az 26

Next