Film Színház Muzsika, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 1. szám
SZÍNHÁZI LEVÉL MIT AKAR AZ ÚJ MADÁCH ? Mit akar egy új színház? Merre tart az újjáalakult színházi szerveződés? Nemegyszer fölteszi magának a kérdést a külső szemlélő, ha a színház vezetőjének cseréje vélhetően nemcsak látszatváltozást ígér, ha a régi játéktérben valóban új színház képe kezd körvonalazódni. Néhány előadás, az első évad első harmada azonban aligha hozhat gyökeres átalakulást. Nem lenne tisztességes és igazságosszámonkérni a változást. Esztendők kellenek ahhoz, hogy egy teátrum valóban új arcát mutassa, ahogy előadásai, rendezői, színészei átalakulva vagy kicserélődve új művészetük teljes pompájában ragyogjanak. Amiért a Madách Színház esetében mégis idő előtt beszélnünk kell erről, az a hirtelen bemutatódömping, amellyel a színház nézőit örvendezteti. Mintha csak azonnal kívánná lecserélni-megtagadni korábbi repertoárját, megváltoztatni közönsége ízlését,gondolkodását, új irányba terelni színházról vallott képzeteiket. Megváltoztatni? Valóban így lenne? Az esztendő záróakkordjaként egy hét leforgása alatt három bemutatót tartottak a körúti nagy Madáchban, az anyaszínházban. Három bemutatót, amelyekkel látszólag a komédia felé nyitott a színház — függetlenül a pontos műfaji meghatározástól, a szó nemesen használt értelmében egyfelől a mélységbe tekintő komédiázás, másfelől a sekélyes, mindenáron szórakoztatás kényszere határozta meg a előadások szellemét. Tekintsük a sort visszafelé. Az ordenáré szórakoztatás kedvével, a nézőcsalogatás harsány vidámításával fogott Koncz Gábor ezúttal rendezőként és magát rendezve színészként is Dario Fo és Francara Rame Nyitott házasság című sikamlósságában biztos kasszasikert ígérő komédiájának színreviteléhez. Férfi és nő kapcsolatának örök kérdése ezúttal korunk szabad, netán szabados életvitelének nézőpontjából szólal meg. Mit kezdjünk a nyitott házassággal? Lehet-e valóban nyitni, netán mindkét oldalról, netán csak egyfelől? Élhet-e egymás mellett szabadon nő és férfi vagy a jó házassághoz épp elegendő egyikük szabadsága? De vajon, melyiküké? S hogy is van ez épp a szigorú családi erkölcseiről, a férfi mindenhatóságáról hírhedt Itáliában, ahol a férjek még a szokásosnál is nehezebben viselik asszonyuk csapodárságát, ahol a déli vadság mindent elsöprő szenvedélye élteti a familiáris szentséget? Koncz Gábor előadásában a nézőtéren ülők valamennyien mintha részesei lennénk a családi komédiának. A szakmailag kezdetleges beavató játékban együtt kell élnünk Antóniával és férjével ahhoz, hogy megértsük, a nyitás-csukás, már ami a házasságot illeti, nem biztos, hogy célravezető. Az osztrák Hans Michael Heger szellemtelen színpadán Füzy Sári ruháiban a rendező förgeteges tempót diktál magának (Konicz Gábor a férjet játssza), és komédiázásra mindig kész partnerének, Schütz flának. Akárha jutalomjátéknak is tekinthető az előadás, amelynek harsány közönségességében szívesen mozog a színész. Játszik, hogy vele játsszanak, szórakozik, hogy szórakoztasson. Ennél semmivel sem akar többet. Számára sajnos épp elég ez egy estére. Audiencia Többre, másra vállalkozik, másra is hivatott az Audiencia éjszakai előadása, amelyre a színpadra tessékelik a nézőt, hogy ha szerencséje van, még olyan sorba üljön, ahonnan lát is valamit, ha nem, hát a középső és a hátsó sorokból elégedjék meg a hallottakkal. Az is több, mint amit errefele valaha is remélt. Varga György stílust őrző fordításában Václav Havel egyfelvonásosát vendégként Balikó Tamás rendezte meg. A politikust és a drámaírót idézi meg egy órára. Tudvalévő, a kettő nehezen választható el egymástól. Különösképpen így van ez az Audiencia előadását követve. A sörgyári pillanatképben Havel „személyes realizmusa” szólal meg, hisz hőse, Vanek Havel legszemélyesebb önmaga: a sörgyárba száműzött értelmiségi. Az író, akit figyelnek, és aki, ha más szempontból is, de maga is figyel. Akiről jelentést írnak, s akivel önjelentést akarnak íratni. S aki majd írni fog, hogyha eljön az ideje, más is olvashassa-láthassa mindazt, ami megtörténhet az emberrel, ha nem ura a világnak, amelyben él, ha a társadalom, a rendszer görnyedésre akarja késztetni, ha kényszerűen olyan közegbe kerül, amely — ha nem vigyáz — tönkreteszi, megnyomorítja. Sörrel Ki írja a jelentést? Vanek és a Sörmester az Audienciában: Schnell Ádám, Avar István 4