Film Színház Muzsika Kultúra, 1996. július-december (1. évfolyam, 1-6. szám)

1996-09 / 3. szám

Gusztávtól A magyar animációs filmművészet megte­remtése Bortnyik Sándor festőművész ne­véhez fűződik, aki 1928-ban megnyitotta reklámművészeti iskoláját. Egyik tanítvá­nya Macskássy Gyula volt, aki a későbbiek folyamán világsikerű produkcióival a ma­gyar művészekre irányította a figyelmet. Az animációt megújítani szándékozó gene­ráció élcsapatának kiemelkedő alakja Jankovics Marcell.­ ­ Akkoriban a Pannónia nagyon nyitott szellemű alkotói műhely hírében állt, ráadásul ellenkáder­­temető volt, ahová olyan származású figurát is be­fogadtak, mint én. 1960- ban hamisított életrajzzal léptem be a stúdió mun­katársai közé, ahol szak­mai védelmet élveztem. 1963-ban már önállóan dolgoztam, ami óriási dolognak számí­tott. Macskássy körül mindenki tanult, az én tényleges mestereim Dargay Attila, Cseh András és Szabó Szabolcs voltak. Reklámfil­mekkel kezdtem, majd 1964-ben megszüle­tett Gusztáv. -... „aki” a maga 68 epizódjával az egyik legsikeresebb rajzfilmfigura lett. - Az pedig az én szerencsém, hogy megálmodója, Nepp József bevett a pro­dukcióba. A televízióba csak a hatvanas évek végén sikerült betörnünk. - Pályázaton nyerte el a János vitéz elké­szítésének jogát. Milyen faadat elé állítot­ta az első egész estés rajzjátékfilm? -Én mindenbe bele merek vágni. Sza­bó Sipos Tamással és Szoboszlai Péterrel írtuk a forgatókönyvet. A központi bizott­ság határozata alapján a Petőfi évforduló­ra, ’73-ra el kellett készülnünk. Egy rajzo­ló hetente 1200-1300 kockát készített el, manapság havonta kell ennyit teljesíteni. Akkor indult bérmunkaként a Hugó, a víziló is. Nepp, Ternovszky is beállt az animátorok közé, Richly Zsolt hátteres, Rófu­sz Ferenc pedig fázisrajzoló lett. Összefogtunk, volt bemutató, siker, Ba­lázs Béla-díj. Aztán eladtuk a világjogot 120 ezer dollárért a Hanna-Barbera cég­nek, amely nem akart konkurenciát ma­gának és húsz évre kiiktatta a piacról a fil­met. A pozitívum: két éve Kínában járva a Menny kapuja szállodában minden dél­előtt hallhattam egy húszperces zenés-di­alóg összeállítást a filmünkből. Kiderült, hogy,Kínában 200 millióan látták. - Úgy tűnik, a hetvenes évek volt­ az ön alkotói zenitje. - 1974-ben készültem el a Sisyphus­szál, ami arról szólt, hogy milyen nehéz volt megcsinálni a János vitézi Oscar-je­­lölést és legalább tíz különféle díjat ka­pott a világfesztiválokon. A Sisyphus és a Küzdők a két legjobb rövidfilmem, lelep­lező dokumentumok arról, milyen van Az ember tragédiájáig gyök. Fontos, hogy minden alkotásban legyen „alanyi költői” rész, mert csak ak­kor hiteles. Ma is kiragyognak abból, amit letettem az asztalra. - 1980-ban elkészült a Fehérlófia, amelyben már tetten érhető az a népraj­zi érdeklődés, amely a Magyar népme­sék sorozat sikerének az alapja. - A János vitéznél nem tudtam elmé­lyülni a népmesékben, így a Fehérlófiá­­ban akartam megcsinálni a mesék mesé­jét. Két forgatókönyvet, mintegy 2400 képet rajzoltam végig. Bizonyos részek felett elsiklott a figyelmem, szívem sze­rint haminc percet újracsinálnék. Addig­ra a „pannóniás” hangulat a múlté lett: mindenki csak saját magát akarta érvé­nyesíteni. Megjelentek a generációs el­lentétek, már nem volt sikk Jankovics-fil­­meket rajzolni. Szakkönyvek igazolják, hogy a rajzcsináló műhelyek egygenerá­­ciósak: a rengeteg idegölő munka tönk­reteszi az emberi kapcsolatokat. - Sokat láttuk a televízió ismeretter­jesztő műsorainak szerző-előadójaként. - 1988-tól sorozatokat készítettem a televízió számára jelképekről, naptárak­ról, csillagászatról, vallástörténetről. Nagy ünnepekre több műsort állítottam össze, rendszeresen rádiózom, a Petőfin van kultúrtörténeti sorozatom. -... és a könyvek? - 1987-ben Csillagok közt fényességes csillag címmel jelent meg az első mun­kám, amely a Szent László jelkép mitoló­giai értelmezése. Arclkép 1988 kalendá­rium nívódíjat kapott. Áfa mitológiája a könyvtárosok díját érdemelte ki. Szema­­dám György, Hoppál Mihály és Nagy András társaságában írt könyvem, a Jelképtár negyedik kiadása is elfogyott. Ahol a madár sem jár című tanulmány­­kötetem, amely a Pontifex kiadónál je­lent meg, népmese­elemzéseket, vallás­­történeti és pszichiát­riai kérdéseket fesze­gető írásokat tartal­maz. A Csokonai ki­adónál saját illusztrá­ciókkal karácsonyra j­lenik meg A Nap neve. Sok mese­könyvet illusztrálok. A parazsat evő pa­ripa nívódíjas lett, a minap kaptam meg érte a könyvtárosok kitüntető díját is. - A rajzfilmhez sem lett hűtlen. A a Kecskeméti Animáci­ós Filmfesztivál egyik nyertese lett az újabb epizód.­­ Már a 65. résznél tartunk. Mikulás Fe­renc nagy érdeme a Magyar népmesék nézők kedvence, a kecskeméti műhely működtetése, és a fesztivál megszervezése is. Félig kecske­métinek tartom magam: ott van az én szakmai otthonom, ott ring a Magyar népmesék bölcsője, amivel „berajzol­tam” magam a közönség szívébe. A néző és a fesztiválok szakmai résztvevőinek vé­leménye is fontos a művész számára: megmérettetés és visszaigazolás.­­ Több mint tíz éve foglalkoztatja Ma­dách műve, Az ember tragédiája - 1983-ban kitaláltam magamnak, de valahogy nem tudták a tervet „odafönt” a kultúrpolitikai irányvonallal összeegyez­tetni. Akkor határoztam el, hogy mással is foglalkozom, de az animáció fogva tartott. A televízió nem támogatta a Tragédia rajzfim-ötletét, de Sőtér István és Vámos László mellém állt, így négyé­ves szünet után, ’88-ban, az utolsó állami támogatásból mégis elindult. Az első ani­mációs kuratórium ellenezte, mondván, hogy Jankovics ne vonja kínpadra Madá­­chot. Végre a 180 percre kalkulált soro­zatból hét rész elkészült, a nyolcadik gyártás alatt áll, további kettő előkészüle­tei folynak. De ezzel még alig leszek túl a felén, 35 perc, éppen a legmunkaigénye­sebb még hátra van. A Telefilm, a Ma­gyar Hitel Bank, a Külkereskedelmi Bank és a Nemzeti Kulturális Alap pró­bál segíteni, de ez kevés a dicsőséghez. Hiszem, hogy megalkuvások árán is megéri folytatnom ezt a munkát, mert torzóként egy filmet nem lehet bemutat­ni. 85 millió ellenében minden szerzői jogomat fel- és eladnám, csak egyszer el­készüljön a film! Szeretem az élet örömeit, de a legna­gyobb boldogságot a szép és értelmes munkában találom. SZENDI HORVÁTH ÉVA Az Ember tragédiája Jelenet a Falanszter c. epizódból

Next