Filmtett, 2003 (4. évfolyam, 29-38. szám)
2003-02-01 / 29. szám
A Magyar Mozgókép Közalapítvány az első támogató intézmény volt a rendszerváltás utáni magyar filmpiacon. Azóta versenytársak jelentek meg, jogszabályok változtak, az európai és amerikai filmiparban új tendenciák jelentek meg. Hogyan alkalmazkodott az MMK, és hogyan segítette hozzá ezáltal a filmes alkotókat munkájuk véghezviteléhez? A Tóth Erzsébettel készült interjú egyfajta látlelet múltról és jövőről. Hogyan értékelné az MMK elmúlt tíz évét, és mit tart az alapítvány legnagyobb sikereinek és kudarcainak? Az MMK 1991-ben egy filmszakmai konszenzussal jött létre. A szakmai önátszerveződés folytán az addigi minisztériumi finanszírozást felváltotta egy demokratikus, civil önkormányzati szerveződés. Fontos szerepe volt az alapítványnak abban, hogy olyan területeket jelölt ki a szakma részéül mint támogatandó és a filmszakma részét képező területet, amelyek akkor gyakorlatilag kiestek a látókörből (szakmai lapok megjelentetése, filmoktatás, képzés, a filmszakmával kapcsolatos kutatások, dokumentációk). Hangsúlyt kapott a forgalmazás és a terjesztés, a játékfilm, a tudományos dokumentáció, az animáció, a kísérleti és kisjátékfilm. Sikerként könyveljük el, hogy sikerült fenntartani a filmszakma működőképességét, ami az évről évre csökkenő forrásokkal akár zsonglőrmutatványnak is tekinthető. Ami pénz innen kiment, abból film lett. Nem maradt utánunk csonka, befejezetlen vagy torzó film. Ha több év alatt is, de minden filmet eljuttattunk a befejezéshez. Mivel az alapítvány megteremtette a pénzhez, forráshoz jutás lehetőségét - tehát bárki, aki egy jó forgatókönyvvel jelentkezett, az pénzhez juthatott -, sokkal színesebb lett a filmkészítési paletta, filmet készítettek az amatőr független mozgalomból érkező filmesek, 52 első- és másodikfilmest indítottunk el ebben az elmúlt tíz évben. Kudarcnak tartom, hogy nem sikerült az alapítványnak az elmúlt tíz évben többletforrásokat szerezni, de áttörésnek tartom a tavalyi év augusztusában kapott nyolcszázmilliós rendkívüli segélyt, amivel a kormányzat az alapítványt megsegítette. Remélem, 2003- ban tovább növekszik az alapítványnak juttatott támogatás akár 3,2 milliárd forinttal is, erről most folyik a minisztériummal a megállapodás. Kudarc továbbá az, hogy nem sikerült egy filmtörvényt elfogadtatni. Az alapítvány megalakulása óta két tervezet is született, amely minisztériumi vagy kormányzati szintre jutott, de egyikből sem lett elfogadott törvény. Az elmúlt években megjelentek a filmgyártásban más finanszírozók is, mint az NKA, ORTT, MTFA, valamint a köz-s a magántévék is beszálltak a filmgyártásba. Változott-e az MMK szerepe a filmkészítésben és filmfinanszírozásban ezáltal? Természetesen, hiszen az első években egyedül csak az alapítvány volt, aztán fokozatosan léptek be a többiek, először az NKA, amely kisebb és speciálisabb területet finanszírozott, elsősorban nem a gyártást, hanem a forgalmazást, terjesztést, forgatókönyvfejlesztést. Később jött az ORTT, amellyel szorgalmaztuk az együttműködést, mivel túl sok teher volt rajtunk, és egy új szereplő megjelenésével jobban el lehetett volna osztani a feladatokat, később a Kulturális Minisztérium már önmaga invesztált direkt a filmfinanszírozásba. Szeretnénk, ha sikerülne koordinálni a finanszírozó szervezetek szempontjait és a támogatások elosztási elveit. Törekvésünk beérni látszik, mert a múlt év decemberében már volt egy egyeztető ún. filmszakmai koordinációs tanács, ahol Jakabffy samu „mál pénz Innen kiment, abból film lett" Interjú Tóth Erzsébettel, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkárával Interjú {2}**