Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-15 / 8. szám

A BALÁZS BÉLA-DÍJ Á­prilis 4-én került először kiosztásra a Balázs Béla-díj, amelyet azzal k is­ a hivatással alapított népköztársaságunk kormánya, hogy a filmművé­szet terén elért kimagasló eredményeket jutalmazza vele. Eddig is kaptak filmművészek állami díjakat, kitüntetéseket, többen Kossuth-díjat, mások — főleg színészi alakításért — Jászai Mari-díjat. Az új díj megalkotása azonban mégis többet jelent egy adminisztratív intézkedésnél, vagy akár a jutalmazottak körének — mert ez is egyik indítéka a díj megalapításá­nak — tervszerű kiszélesítésénél. A Balázs Béla-díjban a párt és a kormány kultúrpolitikája tükröződik, amely híven a lenini tanításhoz, különös gon­dot fordít a magyar filmművészet fejlesztésére, mert abban a tömegek kul­túrájának, a kultúrforradalomnak, a szocialista nevelőmunkának egyik leg­fontosabb eszközét és lehetőségét látja. Ugyanakkor megörökíti vele a szo­cialista filmesztétika nemzetközi jelentőségű úttörőjének, Balázs Bélának emlékét, s ezzel egyszersmind mércét állít, programot ad a film művészei számára. Ebben az esztendőben négyen kaptak Balázs Béla-díjat, megfelelően a filmművészeti alkotómunka természetének a filmművészet különböző terü­leteiről. Ezeknek a díjaknak az odaítélésében már az a szigorúbb mérce érvényesült, amely — helyesen — magasabbra emelte a Kossuth-díjak mű­vészi és tudományos szintjét, s ugyanakkor a különböző művészi díjak el­nyeréséhez is magasabb követelményeket támasztott. A Balázs Béla-díjjal kitüntetettek névsora így méltán találkozik a szakma és a nagyközönség helyeslésével és egyetértésével. Makk Károly, a 30-es dandár alkotója ezzel a rendezésével egy sikerekben gazdag, ígéretes rendezői életpálya jelentős állomásához érkezett el. (Munkásságának értékelésével lapunk más helyén foglalkozunk.) Pásztor István — aki ugyancsak a Balázs Béla-díj első foko­zatát kapta meg — olyan sokoldalú operatőri teljesítményekkel érdemelte ki ezt a kitüntetést, mint — a többi között — a Semmelweiss, a Liliomfi, a Különös ismertetőjel, a Dandin György, a Szakadék, a Két vallomás, a Simon Menyhért születése, a Sóbálvány és legutoljára a 39-es dandár magas, művészi színvonalú felvételei. A II. fokozattal kitüntetett Törőcsik Mari alakításait annak idején kellő méltatásban részesítette a kritika. A fiatal színésznő az utóbbi esztendők során a magyar filmszínjátszás él­vonalához zárkózott fel. A Balázs Béla-díj III. fokozatát kapta Kis József, szinkronrendezői munkásságáért. Csak helyeselni lehet, hogy kulturális szer­veink a díjak kiosztásában ilyen nagy megbecsülésben részesítették a nálunk még viszonylag fiatal szinkronrendezői tevékenységet, amelynek azonban igen nagy jelentősége van abban, hogy a kimagasló külföldi filmalkotások széles néptömegekhez jussanak el és magyar nyelven is élvezhetővé válja­nak. A kitüntetett szinkronrendezői alkotások a magyar szinkronizálás csúcs­teljesítményei közé tartoznak és szinte maradéktalanul ültették át magyar nyelvre a három kimagasló szovjet filmalkotás auditív művészi értékeit. A Balázs Béla-díjjal jutalmazott művek színvonala filmgyártásunk erejé­ről tanúskodik és biztató ígérete további kimagasló alkotásoknak.

Next